Norvikinfo

Közel tíz óra volt, mire a kis csapat összeszedte magát. A tegnapi reggeli izgalom után egy nagyon fárasztó rázkódós menet, mindenkit kifárasztott. Késői reggeli után Kati elment a gyerekekkel a szokásos strandra, itt idén egy még nagyobb ugráló vízi vár is van.

Én egy régóta halogatott, feladattal barátkoztam. Az egyik mély tárolóban ahol a festékeket tartottam az egyik epoxis doboz engedett és kifolyt egy csomó mézállagú epoxi komponens. Ezt kezdtem egy spaklival kitakarítani. Mire Katiék megjöttek, a nagyjával végeztem, de fogalmam nem volt, hogy fogom ezt tisztára vakarni.

Mi nagyrészt önellátóak vagyunk a hajón és persze itthon is és ez nem anyagi kérdés. Itthon, illetve a hajón érezzük jól magunkat és persze Kati nemcsak ragyogóan főz, de szeret is és mindig keresi az újabb recepteket. Én csak a hajózás közben tanultam meg főzi, de jó mestertől könnyű tanulni és magas az igényszintem is. Alkalomszerűen szívesen megyünk étterembe, de leginkább a különlegességek kedvéért.

Most viszont a hajón egy nagyon finom sertéspörköltet vacsoráztunk, csigatésztával és kovászos uborkával. Kimértem az indukciós főzőlap fogyasztását az inverterről, ahogy számítottam, komolyabb főzés csak parti áramról, vagy a generátorról lehetséges.

A korai vacsora után a gyerekek horgásztak, fogtak még két halat, zuhanyozás után filmnézés. A Kiskarácsony című filmet néztük meg.

Reggel hatkor vettem észre, hogy Leo eltűnt. Először azt hittük elbújt a hajóban, mivel itt rengeteg zug van. Miután itt nem találtuk, elkezdtük átnézni a mólót, az utolsó előtti helyen álltunk. Kati végigment a parti úton, a gyerekek a szomszéd mólókat nézték végig, mi a szemben levő utcákat, de a macska sehol. Teljesen tanácstalanok voltunk, fogalmunk nem volt mit csináljunk. Sajnos gravírozott telefonszámos medál nincs Leon, de van mikrochip és reméltük ez előbb-utóbb fog segíteni. Végül tizenegykor feladtuk a keresést és vissza indultunk Pulába, ha kell, majd vissza jövünk, de nem sok reményünk volt, hogy a cica előkerül. Eddig soha nem ment ki a mólóra, csak a szomszéd hajókat látogatta, sajnos most túl nagy lehetett a csábítás.

Közben a nagy izgalomban majdnem megfeledkeztünk róla, hogy Kingának ma van a születésnapja. Kati nagyon aranyos ajándékot választott neki, nagy volt a meglepetés, Hatchimals tojást.

A Norvikon egy átok ül az Adrián, mert szinte mindig szemből fúj a szél, most is, de a jósolt tíz csomó helyett 15 csomóval, ennek megfelelő hullámokkal. A rossz idő legalább elterelte a gondolatainkat Leoról. Fél hatkor értünk a kiszemelt horgonyzó öbölbe, de már messziről gyanús volt, hogy túl sűrűn állnak a hajók. Tavaly szeptemberben Gézáékkal még itt horgonyoztunk, most telerakták bójákkal. Egy lendülettel már meg is fordultam és irány a mi marinánk, ahol egy óra múlva ki is kötöttünk.

Felraktuk a napponyvát, parti áramra csatlakoztunk, egy izgalmas hét után visszaértünk, de a cica nélkül.

A reggeli rutin kutyafuttatás, fürdés, reggeli után felvettük a fürdő létrát, a dingi motor és a dingi is a helyére került, eloldottuk a kikötő köteleket a bójáról és indultunk vissza Mali Losinj-ba.

Délben kötöttünk ki, megebédeltünk és ezzel véget ért Norbi rövid látogatása a hajón. Norbi elment a parkolóba a kocsijáért, mi a mólón vártuk, a kutyákkal és a csomagjaikkal. Kettőkor indult haza és tízkor telefonált, hogy szerencsésen haza ért. Mindnyájan nagyon örültünk, hogy együtt tölthettük ezt a pár napot és neki is sikerült kicsit feltöltődnie.

Délután Kati elvitte a gyerekeket ajándékot vásárolni a zsebpénzükből és VR-ezni.

A hajón a macska végre újra élvezhette a kutyamentes fedélzetet. Míg itt voltak a kutyák, éjjel a ketrecükben aludtak, nappal pórázon voltak megkötve, a macska pedig alul a hajóban. Most viszont minden a Leo-é volt.

Úgy terveztük másnap vissza megyünk Pulába és két napot horgonyon leszünk, majd pénteken korán indulunk haza. Nem minden sikerült így, de Géza barátom szavait idézve „a hajózásban az a szép, hogy nem tudhatod, mit hoz a holnap”.

Éjjel jött egy zivatar, dörgött, villámlott és az eső alaposan átmosta a fedélzetet, szerencse, hogy Kati még délután átporszívózta az egészet.

Reggel ellenőriztem az aksik töltöttségét, minden rendben, továbbra is nagyon jó a hajó energia mérlege. A napelemek jól töltenek, köszönhetően a kedvező időjárásnak, így a reggelihez az elektromos vízforralót és a mikrót is lehetett használni, de a főzéshez a gáztűzhelyt üzemeltem be.

Norbiék kivitték dingivel a kutyákat a partra a szokásos eü. sétára és egy kis úszásra.

A kutyák egyre tisztábbak, mondhatom kívül-belül, mivel Lali annyi tenger vizet iszik, hogy az felér egy gyomor mosással.

A mai nap is strandolással, vízbe ugrálással telt. A gyerekek vödörrel fogtak medúzát, de halat ma nem sikerült fogni. Délutánra jutott még egy vicces sztori, a szomszéd hajó hét utasa a mienknél nem sokkal nagyobb dingibe próbált beleülni. Mikor végre elhelyezkedtek, nem indult el a motor, de minden kis hullámmal pár liter víz bejutott a csónakba. Ekkor hárman kiszálltak és a többiek kieveztek a partra. A hajón maradt egyik hölgy átszólt hozzánk, kivinnénk-e őket a partra? Természetes, hogy segítünk, ráadásul igazi Gergőnek való feladat, aki kitűnően megtanulta kezelni a kis csónakot. Ügyesen oldotta meg a feladatot, a parthoz érve kiemelte a motort, nehogy a csiga sérüljön a köveken.

Ezután a kutyákkal kimentek a szokásos part futtatásra és mikor készülődtek vissza, találkoztak a szomszéd társasággal akik kérték, Gergő fuvarozza őket vissza. Gergő örült az újabb lehetőségnek, a fuvarért kapott 50 kunát és ígérték hoznak át csokit este. Egy óra múlva valóban átúsztak hozzánk és finom svájci csokit kaptunk, mint kiderült a társaság egy része svájci. Gergő roppant büszke volt, én viccből megjegyeztem most ő tankolhatja meg a dingit.

Mi nem vagyunk foci rajongók, de a világbajnoki döntőt megnéztük. Érdemes volt, nekem tetszett a meccs, igaz utoljára nem tudom hány éve láttam meccset, nem számítva azokat a paródiákat, amik a neten mentek a mi válogatottunk szerepléséről, pl. Andorrával.

Még délután jött a bójás dingi és egy plusz kötelet köttetett a szomszédos bójára, mivel éjjel elérhet minket egy zivatar széle. Tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy nemcsak az árak nőnek Horvát országban, de a szolgáltatások színvonala is.

Mali Losinj-nyal szemben van egy kis sziget, Susak, 200 fő lakossal. Ez egy népszerű kiránduló hely, mivel egy homokos, gondozott strandja van, ami ritkaság a horvát tengerparton. Terveink szerint a következő két napot itt töltjük fizetős bóján.

Sajnos nem elég, hogy a Ft folyamatosan romlik a kunához és szinte mindenhez képest, de a horvátok is folyamatosan emelik az árakat. Itt hat éve még 130 kunát fizettem méterenként, most 200-t, ami a Norvikra közel 13ezer Ft/nap, persze a városi kikötő sem olcsó, bő 18 ezer, amiben van áram és víz vételezési lehetőség, de a WC és zuhany használatért a parton egy másik cégnek kell fizetni, de a nyitva tartás nagyon korlátozott. Ezt nem is használtuk, mivel a hajón két fürdőszoba van és a tusoláshoz a fürdő dekken hideg-meleg vizes zuhany. Még az anyagiakról annyit, hogy ACI marinában a Norviknak 30 ezer Ft egy nap, persze Pulában az éves bérletünk fajlagosan lényegesen olcsóbb, de itt is emeltek idén. Mindezekből azt a tanulságot lehet levonni, hogy a hajó sokkal olcsóbb, ha menetben van, mint ha áll. Remélem a jövőben ezt a lehetőséget fogjuk kihasználni.

Reggeli után felköszöntöttük Gergőt, ma 12 éves. Egy rejtvényes könyvet és egy okos telefonról irányítható repülő modellt kapott.

Délben értünk át és az előzőekhez még hozzá tartozik, hogy a pénzszedő ember egy motoros dingivel nagyon készségesen segített minden hajónak a bójára álláshoz. Letettük a fürdő létrát és a kis dingit és hatalmasat fürödtünk a kristály tiszta vízben.

A két kutya is úszott, Norbi Lalira egy hosszú kötelet kötött, nehogy elszökjön és mentőmellényt is adott rá, könnyítve az úszást.

Ebéd után Kinga fogott egy halat, majd kidingiztek a kutyákkal a partra. Itt megint volt egy szerencsés kaland, mert Lali ész nélkül beleugrott egy kútba, de szerencsére ez le volt fedve, így ki tudták rángatni belőle.

Vacsi előtt újabb fürdés, ugrálás a hajóról a vízbe. Persze a két gyerek folyamatosan cukkolta egymást, Gergő állandóan ijesztgeti Kingát, ahogy ez testvéreknél szokás.

Végre újból hajózunk. Nem a legideálisabbak a körülmények, esik az eső, a szembe szél az előre jelzettnél erősebb, eléri a 15 csomót, de a motor ragyogóan működik és a Norvik motorral soha nem volt ilyen gyors, ellenszélben 6.6 knots átlagot mentünk 1800-as fordulatszámon, 3.8l/óra fogyasztással.

A tervezett indulási időpontot csat 15perccel léptük túl és fél kilenc után pár perccel már elhagytuk a külső hullámtörőt és beírtam a waypontokat Mali Losinj felé. Ez most inkább csak szamár vezetőkénk szolgált, mert a pilot életében először folyamatosak kikapcsolt. Remélem, csak programozási hiba, de Gergőnek jól jött, hogy gyakorolja a kormányzást, amit először nagy lelkesedéssel, aztán az idő múltával egyre kevesebbel csinált, végül az eső erősödésével én vettem át a figyelő szolgálattal együtt.

Sokan csodálkoznak, mikor mesélem, hogy ha hullámzik a víz induláskor hajlamos vagyok a tengeri betegségre, szerencsére ez időjárástól függően, pár nap alatt elmúlik. Most csak enyhén jelentkezett nálam, de a cicánknak gyengébb a gyomra és kiadta a kaját, remélem ő is hozzászokik a hullámzáshoz, mint én.

Fél négykor kötöttünk ki Mali Losinj városi marinájában. Kati gyors ebédet varázsolt, én utána körbe jártam az öblöt. Sokadszor vagyunk itt, most is megragadott a varázsa. A déli part végén van egy étterem, ahol hat éve Járai Tomiékkal vacsoráztunk, ezt néztem ki a holnapi vacsorához. A sétáló utcai éttermek nekem nagyon zajosak.

Tízre várjuk Norbertet, munka után indult és sikerült pár napra elszakadni az otthoni munkából. Pontosan érkezett, Lalival a labrador kutyussal és Mimivel a máltai pincsivel. A parkolás az öböl partján reménytelet, de a gyerekek annyira várták az édesapjukat, hogy egyből észrevették a kocsiját és szaladtak elé. Kiraktuk a két kutya ketrecét a kajákkal, a kutyákat és Norbi elvitte a kocsit parkolni. A berakodásnál történt egy kis baleset, mert a szállító ketrec füle leszakadt és beleesett a vízbe. Azonnal elkezdett süllyedni, de szerencsémre egy fiatal német hajós, aki a kutyusát sétáltatta azonnal a segítségemre sietett és kihúzta a nem kis ketrecet a kutyák muníciójával együtt a vízből és a hajóba is berakta.

A kis izgalmakat levezettük egy kellemes beszélgetéssel, jólesett az alvás, nagyon örülünk hogy erősödött a csapatunk.

Jött egy gyenge front, ami kis esőt hozott, de a ponyvák nagyon praktikusan lehetővé teszik, hogy a hajó jól szellőzzön. Kati délelőtt a gyerekekkel elment a piacra, a halpiac nem okozott egyöntetű sikert, de erre szoktam mondani, majd javul az ízlésük. Utána még megnézték a Pula alatti föld alatti járatokat, ebédre értek haza.

Nekem az orrban levő aksi bekötését kellett átalakítanom, amit most cseréltünk, de a bekötése nem egyezett az előzővel. Ez nem volt sok munka, de a szűk térben rettentő fülledt volt a levegő, később bántam, hogy nem üzemeltem be az ipari ventillátorunkat.

Ebéd után a gyerekek véget nem érően dingiztek, mi Katival készültünk a holnapi hajózásra, ami a gyakorlatban a rengeteg felhalmozott holmi folyamatos átrendezéséből áll.

Este sikerült még egy kis havariát összehoznunk, a víztartályok feltöltésével. Ez már többször előfordult, több biztonsági kulcsot kitaláltam, de most túl sok volt a segítség Gergő részéről és lankadt a figyelem. Nem lett nagy katasztrófa, csupán kis víz került a hajó fenékbe, amit Kati gyorsan szárazra törölt, persze előtte kipakolta. Bocsi.

Júl.10.

Délelőtt Kati kiment a gyerekekkel a Verudela strandra, ami a helyi busszal pár percnyire van és a legszebb horvát strandok közé sorolják. Nekem jól esett egy kis egyedüllét és kikapcsolódás az előző hetek hajtása után és persze a macskára is kellet vigyázni. Leo a mólóra nem megy ki, de a szomszéd hajókat végig látogatja.

Pulában a szélsőhelyen vagyunk, így a lehetőségei egyirányúak.

Katiék ebédre haza jöttek, így a lazítás nem tartott sokáig, mert Gergő folyamatosan sorolta a kívánalmait. Legfőképp a dingit kellett vízre tenni és feltölteni a motort üzemanyaggal. Az első körre elmentem velük a közeli benzinkútig. Itt Gergő önállóan vette meg a kanna benzint, amit én a Norvikon bekevertem olajjal, mivel a kis Mercury motor kétütemű. Ezt még Új-Zélandon vettem és igaz egyszerűbb, de sokkal megbízhatóbb, mint a négyütemű Suzuki volt. Innentől Gergő és Kinga estig dingiztek, volt egy kis versenyük egy idősebb olasz testvérpárral, amit állítólag megnyertek.

A hullámkeltéssel nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyerték, de szerencsére meglepően kevesen voltak a marinában.