Feed on
Posts
Comments

Magyarország július 24

Negyvenharmadik nap

Hazaértünk, még kicsivel 12 előtt. Nem mondom fejbe vágott a meleg, pedig jártam már a világ két legforróbb pontján.

A nitrai parkoló nagyon jól bevált, tudjuk ajánlani. Ha nem is hajnalban, de nyugdíjasként igen korán, már nyolckor úton voltunk. Persze kicsit izgultunk, mi vár ránk otthon, de összességében minden rendben. Az automata öntöző nem volt a helyzet magaslatán, így Kati a kertet szerintem egy hét alatt felturbózza, viszont amiért én aggódtam, a medence. Egy kedves ismerős vágta a füvet és vegyszerezte a medencét a cég útmutatásai alapján.

Kellemes meglepetés, a víz kristálytiszta, 29°. Így a kipakolás, Katinál a kis kertje rendbetétele után nagy medencézést tervezünk.

Köszönöm, akik követték az utunkat és sokan tanácsaikkal is segítettek, remélem mi is tudtunk hasznos infókkal szolgálni.

Negyvenkettedik nap

Utolsó éjszakai pihenőnk, Nitra, a vár alatti nagy stadion parkolóban. Kati csinált egy közepes bevásárlást még Lengyelországban, majd irány hazafelé. Úgy terveztük az utolsó napi etapokat, hogy a vége rövid legyen, korán érjünk haza. A családunk külföldön van, nem nagyon tudjuk kire bízni a házikót, de reméljük, minden rendben lesz. Az út szokásosan kellemes volt, fél hatra értünk Nitrára. A parkolóban még egy lakóautós pár jött eddig, olasz nyugdíjasok, a hölgy nagyon közvetlen, jót beszélgettünk.

Lakóautósoknak info, a parkoló ingyenes, erős wifi van és WC. Úti kalandjainkkal holnap jelentkezek utoljára, talán még egy összefoglaló majd lejön. Otthonról nekem a cicám, Katinak a kis kertje hiányzik, holnap hívom a cicahotel recepcióját, ahogy hazaértünk.

Lengyelország július 22

Negyvenegyedik nap

Hazafelé. Katowicében néztünk ki egy kempinget. Van medencéjük, sajnos bezárták este, mire oda eljutottunk. A kemping négy csillagos, az elég gyenge forinttal is csak 8700 Ft, árammal és a többi szolgáltatással.

A mai utunk talán legfőbb élménye a lenyűgöző autópálya hálózat. Nagy része ingyenes, a terveik szerint, mind ingyenes lesz. Német, vagy amerikai sztrádahálózathoz hasonlítanám a Varsó kerülő sztrádákat. Mindenképp feljött, a mi kis soha be nem fejezett, állandó felújítás alatt álló fizetős M0-nk.

Kényelmesen autóztunk 400km-t, lehet reggel még medencézünk, vagy inkább otthon.

Harminckilencedik-negyvenedik nap

A tegnapi bejegyzés természetesen megint a net miatt maradt el. A Galvé tó parti kempingünk kellemes volt, de inkább fürdésre és vízi sportokra van kihegyezve, amihez viszont kissé hűvöskés volt az idő.

Kivételesen időben indultunk Lengyelország felé, útközben Kati még egy utolsó bevásárlással gondolt az otthoni bárszekrényünk választékának bővítésére. A határt egy órakor léptük át, itt visszakaptuk az egy órát, amit Tallinnba érkezésünkkor elvesztettünk a keleti időzónában. Most már nagyon hazafelé tartunk, de nem rohanunk, pihenten szeretnénk hazaérni.

Kati a park4night-on kinézett egy kellemesnek ígérkező éjszakázó helyet Ostrow Marovicka temetőjének csendes parkolójában a főúttól 200 méterre. Csendes kertvárosi rész, a temetőt is megnéztük, különlegesen gondozott és nagyon igényes, egy hatalmas parkban. Egyedül aludtunk, körben néma csend.

Litvánia július 19

Harmincnyolcadik nap

A Velziai-tó melletti parkolóban egyedül aludtunk, este tízkor jöttek a kukások és az összes műanyag kukát kiürítették, ettől kezdve csak egy reggeli horgász törte meg a csendet, minimálisan. Később bringával jött egy takarító csaj, a hely hibamentes. A női és férfi pottyantós WC-k mellett van egy TOI-TOI vegyi WC, én a biztonság kedvéért ide kiürítetten az alig telt kazettát. Ennyit a gyakorlati tapasztalatokból.

Már fél kilenckor sikerült elindulnunk, Vilnius közel 200 km. Egy újabb élmény a gyönyörűen megművelt alföldi szántóföldek között autózni. Igazság szerint Litvániáról elég hiányos ismereteink vannak, de egy dinamikusan fejlődő, nagyon is élhető országot találtunk. Sajnos Vilniusra kevés időnk, főleg energiánk volt, a lábam ugyan javul, de kb. 60%-os.

A Vilniusi Katedrális közelében parkoltunk, ezt mindenképpen meg akartuk nézni. Gyönyörűen fel lett újítva a ruszkik ténykedései után. Ez nem politika, történelem. Tegnap még inkább nem írtam, de ma már kikívánkozott, hogy mikor a ruszkik sikeresen “felszabadították” a Baltikumot, minden történelmi emléket tönkretettek, többek között a Keresztek hegyéről eltávolították a közel 100 év alatt ajándékozott kereszteket. Nos az egy kvíz játék max pontos kérdése is lehetne, mit csináltak ezzel az egyedülálló dómmal 1949-ben. Elárulom, bezárták. És még mit? Miután kirabolták, AUTÓSZERELŐ Műhelyt. Nem folytatom. Mára viszont csodálatosan rendbe van hozva, eredeti pompájában ragyog, mint oly sok remek dolog a Baltikumban.

A kis történelmi kalandozás után javasoltam Katinak egy kis sétát a vendéglőkkel teli sétáló utcába, ahol egy igen hangulatos vendéglőben ebédeltünk. Egy tradicionális balti kaját, hat töltött krumpligombócot, kettő túróval, kettő hússal, kettő gombával, cepelinai gombóc. A kisebb adagot kértük, a felét tudtuk megenni. Az étterem nagyon elegáns és hangulatos volt, a kiszolgálás kitűnő, a kaja 9.90 euro/ adag.

Esti táborhelyünk a Trakai Szigetvárral szembeni kemping a tó másik oldalán.

Litvánia július 18

Harminchetedik nap

A reggelünk nem a legjobban indult. Kati észrevette, hogy vérzett a jobb vádlim és a lábfejem is be van dagadva, valamint a vádlimon van egy virslinyi duzzanat. Persze rákattant a netre, így sok csúnya lehetőséget kizárt. A legvalószínűbb, hogy tegnap a parton megcsípett valami, ezt éreztem és lehet erre allergiás vagyok. Még soha nem dagadt meg a lábam, viszont rovarcsípéstől jó tíz éve majdnem elpatkoltam, a gibraltári szuper kórházban mentettek meg. Így aztán az indulás is lassabb lett.

A büfében a tegnap rendelt rikottával töltött nagyon finom sütemény viszont jelentősen javított a hangulatunkon. Végül 11-kor sikerült elindulnunk Litvániába. Útközben még volt egy konyha feltöltés, majd irány a mai fő attrakció Litvániában a Keresztek hegye. Több, mint hatvanezer kereszt, egy megható zarándokhely. Nem a pénz miatt, 3 euró a fizetős parkoló, csak kalandvágyból továbbmentünk az egyik klubtársunk által ajánlott ingyenes parokolóba. Ez nagyon bejött, egy kellemes sétakörrel jártuk végig a Keresztek hegyét.

Ma nem terveztünk hosszabb távolságot, így Kati a park4night-on negyven kilométerre talált egy kellemesnek ígérkező éjszakázó helyet. Ez egy tóparti, piknikező parkoló, WC-vel, kukákkal és ingyenes. Kb egy kilométerre a főúttól, nagyon csendes és szép hely.

Lettország július 17

Harminchatodik nap

A mai nap igazán kedvemre való volt, csak lustálkodtunk, nem csináltunk semmit, illetve én. Kati mindent intéz, reggelire a büfében megrendelte a sárgabarackos croissant, még forrón hozta. A kemping csendes, igazi üdülő sziget. Este a mellettünk levő parcellára beállt három lengyel igazi terepjáró, kellemes társaság.

Ami a tegnapi riportból kimaradt, pár ár. A jurmalai kemping 29 euro volt, plusz egy hétre 10 euro a nemzeti parki díj, ami a kemping mellett véget ér. Ez a kemping 20 euro/nap, folyamatos a takarítás és ez tényleg közvetlenül a parton van.

Este volt egy kis frissítő zivatar, így a kocsit továbbra sem kell mosni. Holnap indulunk Vilniusba, azután irány haza, Kati kiadta a parancsot. Hiányzik neki a kis kertje, nekem meg a cicánk.

Lettország július 16

Harmincnegyedik nap

Ez a tegnapi, 15.-i beszámoló. A végével kezdem, a jurmalai Vaivari kemping nagyon nem jött be, igaz az előző kempingünk Tujaban osztályon felüli volt. Katinál a pohár a kellemetlen éjfélig piáló, zajos szomszédok miatt telt be, és ha ő valakire megharagszik… . A tanulság, erről a kempingről voltak negatív hozzászólások, de közel volt Rigához, ezért próbálkoztunk. Mindenesetre Kati megírta a véleményét.

No, de nemcsak erről szólt a tegnapi nap. Kényelmesen indultunk a kempingből a 70 km-re levő Rigába. Az út kitűnő minőségű, Rigáig. Ott aztán vannak akkora kátyúk és aknafedél csapdák, egészen otthon éreztük magunkat. A főváros közelében már rengeteg araszoló kocsisort láttunk kifelé menni, mondtam is Katinak, legalább kiürül Riga, mire parkolnunk kell. Hát ez nem jött be. Jó félóra keresgélés után a GPS bevitt egy parkoló udvarba, ahova normálisan be sem tudtam volna kanyarodni, de az ár kiverte a biztosítékot, 10 euro/óra. Persze tovább mentünk és végül sikerült sokkal szebb helyen a belvárosban parkolnunk 2 euróért óránként. A történelmi belváros lenyűgözően szép, ezekről külön nem írok, a Wikipédián mindenki talál részletes leírást. Talán annyit, hogy ezeket a gyönyörű épületeket a II. világháborúban a földdel tették egyenlővé a legtöbb európai nagyvároshoz hasonlóan a kilencszázas évek végére csodálatosan felújították. Itt még egy kis személyes. Lettország a 69. ország amit meglátogattam és, ha nem lenne a ruszki háború, a hetvenedik lenne, mert Szentpétervár felé jöttünk volna. Lehet Oroszország az én életemből már kimarad.

Rigát Tallinnal összehasonlítva, a történelmi részek számomra hasonlón szépek, viszont a modern épületekben magasan Tallin vezet.

Harmincötödik nap

A mai beszámoló rövidebb lesz, mivel az előző részletes elveszett. Jól tettük, hogy átjöttünk egy sokkal kellemesebb, családias kempingbe (Balta Kapa-Plienciems), ahol végre fürödtünk is a Balti tengerben. Vacsi kis rákocskák, kalamári és rántott mozzarella rudak. Sajnos a net itt is rendszeresen szétesik.

Lettország július 15

Harmincnegyedik nap

Ma nincs napló, gyalázatos az internet, a kemping sem tetszik, holnap tovább megyünk.

Harmincharmadik nap

Nem tudok betelni a tenger látványával, ez a pótnap egy ajándék. Szinte egész nap süt a nap, de hűvös az idő, kevesen fürdenek. A szél délutánra teljesen lecsendesedett.

Ma én voltam a Gedeon bácsi, remélem eredményesen. A 30° feletti kánikula nagyon nem hiányzik. Nagymosást, illetve nem is nagyot tartottunk, de a szárítógép bedöglött, elvitték, viszont a szél ingyen szárította a ruháinkat. A kemping olcsó, 25 euro, de a mosás 4, a szárítógép 5, és a zuhany percenként 50 cent, ez kicsit drága. Ettől függetlenül a környezet csodálatos.

Hétezer km felé közeledünk és még nem írtam a kényelmes házikónkról, a kis Maliburól. Különösen Norvégiában a kacskaringós szerpentineken sokat segített a 160 paci és a kítünően illesztett kilenc sebességes automata váltó. Belső komfortban az ülések tökéletesek, a Karthago csak a vázat rendeli, ő kárpitozza. Nekünk az ágy otthon és itt is első számú szempont, nos a rugalmas ágyrácsos, hétzónás matracú ágy első osztályú. Amire azt hittem, csak egy reklám duma, a kétszobás elrendezés, ez szenzációsan bevált. A mosdó ajtaját kinyitva kettéválasztjuk a lakóteret, szinte soha nem húztuk be az első rolókat.

« Newer Posts - Older Posts »