Még kavarognak a fejünkben ennek a hat hetes utazásnak az élményei, de próbálok egy kis összefoglalót írni. Kilenc országban voltunk, Szlovákiában, Csehorszában, Lengyelországban és Svédországban inkább csak átutazóban. Kalandozásunk elsősorban Norvégiára volt kihegyezve és a balti államokra.
Nos Norvégia hozta, amit a rengeteg infó alapján vártunk, gyönyörű, nagyon változatos tájak, praktikus mértéktartó környezet, nincs hivalkodó luxus. Az árak valóban magasabbak, de ez nem okozott meglepetést. A pia, ami különösen drága, egy üveg bor 5-6ezer Ft, az import égetett szeszek nem sokkal drágábbak, mint nálunk, pl a cointreau. Rendkívül fejlett a digitalizációjuk, mi készpénzt csak 100NOK-t láttunk a mosógéphez, egyet hazahoztunk emlékbe. Érdekesség, hogy az utak gyakran egy kompállomásra vezetnek és a navigáció kiírja, folytasd az utad a komppal. Az utak, alagutak egy része és természetesen a kompok fizetősek, ehhez van egy beregisztrált kis kütyünk, még csak az első résszámla jött meg. Az utak minősége nagyon változatos, van, ahol nagyon észnél kell lenni.
Vezetés szempontjából Finnország egy felüdülés volt, kiváló útminőség, autó tíz percenként, hegyek helyett egy dombokon átvezető hullámvasút. A tavak vidéke biztosan szép, de a sok szúnyogtól ki se mertünk menni a kocsiból. Végül Mikulásfalvánál már nem volt szúnyoginvázió, itt jöttünk vissza a mérsékelt égövbe. Eszméletlen sok traffipax van, én igyekszem szabályosan vezetni, remélem, megúszom az egy két kis sebesség túllépésemet. Árakról, természetesen olcsóbb, mint Norvégia, de pl az üzemanyag itt a legdrágább Skandináviában.
Végül a Balti államok. Sokat vártunk, többet kaptunk. Nagyon élhető három kis ország, mindben euro a fizetőeszköz, a ruszki pusztításnak semmi nyomát nem találtuk, pedig én nagyon kerestem és nincs háborús vészhelyzet, pedig Kalinyingrádnál látni a ruszki katonákat. Remélem a hajózásom mellett lesz még alkalmunk ide visszatérni.
Hazafelé már célirányosan jöttünk, de még megemlítem a rendkívül fejlett ingyen út és sztrádahálózatot Lengyelországban. Varsón úgy autóztunk át az össze fonódott sztrádahálózaton, mintha Németországban, vagy az USA-ban lennénk.
Talán, van akiket az utazás anyagi vonzatai is érdekelnek. Euroval és bankkártyával fizettünk, ma összesítettük, 1,54millió Ft. Itthoni plusz költség a cicahotel és a fűnyírás, 170ezer. A norvég autópálya és kompdíjról még csak egy kicsi résszámla jött, de szerintem 100ezer alatt és az éves biztosításunk bérlet, pár tízezer. Ez kevesebb, mint amit mi előzetesen max kalkuláltunk, pedig Kati soha nem az árat nézi, ha valamit levesz a polcról, vagy rendel.
