Közel tíz óra volt, mire a kis csapat összeszedte magát. A tegnapi reggeli izgalom után egy nagyon fárasztó rázkódós menet, mindenkit kifárasztott. Késői reggeli után Kati elment a gyerekekkel a szokásos strandra, itt idén egy még nagyobb ugráló vízi vár is van.
Én egy régóta halogatott, feladattal barátkoztam. Az egyik mély tárolóban ahol a festékeket tartottam az egyik epoxis doboz engedett és kifolyt egy csomó mézállagú epoxi komponens. Ezt kezdtem egy spaklival kitakarítani. Mire Katiék megjöttek, a nagyjával végeztem, de fogalmam nem volt, hogy fogom ezt tisztára vakarni.
Mi nagyrészt önellátóak vagyunk a hajón és persze itthon is és ez nem anyagi kérdés. Itthon, illetve a hajón érezzük jól magunkat és persze Kati nemcsak ragyogóan főz, de szeret is és mindig keresi az újabb recepteket. Én csak a hajózás közben tanultam meg főzi, de jó mestertől könnyű tanulni és magas az igényszintem is. Alkalomszerűen szívesen megyünk étterembe, de leginkább a különlegességek kedvéért.
Most viszont a hajón egy nagyon finom sertéspörköltet vacsoráztunk, csigatésztával és kovászos uborkával. Kimértem az indukciós főzőlap fogyasztását az inverterről, ahogy számítottam, komolyabb főzés csak parti áramról, vagy a generátorról lehetséges.
A korai vacsora után a gyerekek horgásztak, fogtak még két halat, zuhanyozás után filmnézés. A Kiskarácsony című filmet néztük meg.
Jól van ez így.