Feed on
Posts
Comments

Hajnali fél háromkor vettem át az őrséget Pétertől, csendes párás idő van, néhány halászhajót kell csak kikerülni. A hajó műszerezése nagyon kényelmessé és biztonságossá teszi az éjszakai hajózást (digitális radar, AIS, plotter), a VHF 16-os csatornán az olaszok folyamatosan marióznak, azt hiszem sosem unják meg. A 68-as csatornán állandó automatikus időjárásjelentés van, borzasztó unalmas, de kezdem érteni. Sajnos nincs internetük, mert S.M. di Leucan nem lehetett feltöltő kártyát venni, így valószínűleg csak Cagliariban lesz lehetőségünk netezni.
A nap folyamám Szicíla partjaitól látótávolságban hajóztunk nyugati irányban, többségében motorral, néha motorláztunk. Estére beerősödött a szél, 20 csomó körülire és felkészültünk az éjszakai menetre, melynek kapcsán bevonásra került a Járaitomitól kapott horgászkészség. Legnagyobb meglepetésünkre a horog végén fickándozott egy közel egy méteres, kb. két kilós kardhal. Egy jól irányzott mozdulattal a vágóhorog végére került, majd pillanatok alatt a fedélzeten találta magát a meglepett hal… nyomban el is kereszteltem Rudinak. Szimpátiám ellenére sok időm nem volt a baratságunk ápolására, mert Jani akkora ütést mért célzottan a koponyájára, hogy a horog kirepült a szájából, és a 4-es vaslemez is elismerően döngött alatta. Rudit az erősödő szélben, méretes hullámok között gyorsan feldolgoztuk, percek alatt a hűtőben végezte.

Távolodunk Szicíliától

 

Nem túl nagy, de a miénk!

 

Négy adag bőségesen futotta a zsákmányból

Leave a Reply