Feed on
Posts
Comments

A csizma sarkánál befordulva a szél is csökkent 20-25 csomóra, a hullámok határozottan kisebbek lettek. Délután 3-kor érkeztünk S.M. di Leucába, elég jó időt futottunk. Leszedtük a vitorlát, kitettük a puffereket és a marina bejáratában egyszercsak megállt a hajó. Felültünk egy homokpadra. A pilot könyv erről egy szót sem írt, mi pedig elég fáradtak voltunk, szerencsére semmi baj nem történt. Két percen belül kijött a kikötői rib és a Norvik orrát megtolva letolattunk a homokpadról majd 5 perc múlva már mooringon álltunk. Valószínűleg nem mi voltunk az első hajó, aki fentakadt, mert nagyon rutinosan ment a művelet. Ittunk egy jól megérdemelt manőverslukkot – nem a homokpadra futásra gondolok, hanem az elmúlt 28 óra hajózásra. Bár Dubrovnikból indulva azt gondoltuk, jól elpakoltunk a hajón, most 2 órát válogattuk a cuccokat a padlóról. Szerencsére csak apróbb károk történtek, Jani még a telefonomat is össze tudta rakni. Mi Péterrel már voltunk itt, este Jani egyedül ment felderítésre, mi egy gyors vacsora után pillanatok alatt elaludtunk. Én előző éjjel gyakorlatilag egy percet sem aludtam, így volt mit bepótolni.

Keverve, nem rázva

Leave a Reply