Reggel Gézáék korán elmentek, én még kicsit szundikáltam, majd skype-oltam Katival, ő sajnos beteg lett, remélem rendbe jön mire hazaérek. A mai programom városnézés lett volna, de egész nap zuhog az eső kisebb megszakításokkal és úgy vagyok, mint a macska, aki nem akar kimenni az esőbe a meleg szobából. Délután, bár az idő nem javult erőt vettem a lustaságomon és egy jó nagy sétát tettem a városban, helyesebben kettőt, mert vissza kellett jönnöm cipőt váltanom, ugyanis az alig használt félcipőm talpa levált. Egy éve nem volt rajtam, de valószínű nem szereti a tengeri klímát. Szerencsére van egy túra bakancsom, remélem ez kitart. Persze totál eláztam, elég erős szél is volt, így az esernyőt se lehetett használni.
Megnéztem egy pár híres épületet, amit az útikönyv ajánl, de pl. a Sky towerba nem mentem fel, mert a teteje nem látszott ki a felhőkből. Viszont a forgalom, a régi és új épületek ritmusa teljesen lenyűgözött.
Persze kitalálhatjátok a legérdekesebb program a városi kikötő volt sok világhírű hajóval, Fly Emirates Team, a Vodafon fantasztikus trimaránja, rengeteg többárbocos klasszikus hajó és egyáltalán a hajók hihetetlen sokasága.
Az óriás hajós kikötőben áll az „A” nevü 385 lábas hajó, mellyel St Marten óta negyedszer találkozom.
Gézáékkal együtt értem vissza a marinába, egy jó forró fürdő után ami mindannyiunknak igen jól esett, egy indiai étterembe mentünk vacsorázni. Kicsit csípős volt a csirke és bárány, de nagyon ízletes és kiadós, a maradékot becsomagoltattuk. Jót beszélgettünk elég későn értünk vissza a hajóra, gyorsan elaludtunk.
