Feed on
Posts
Comments

maj-25-judit

Eljött az átkelés napja!

Reggel komótosan ébredeztünk, készülődtünk. Amikor elolvastam a leveleimet, kiderült, hogy előrébb hozták másfél órával az időpontunkat.  Ettől kezdve kicsit kapkodósabbra vettük a tempót, még rengeteg élelmiszert kellett szekrényekbe pakolni, hajófedélzetet mosni, vitorlás dinghyt szétszedni. Ráadásul mindenki késett, 45 perccel az indulásunk előtt még nem volt kötélkezelőnk, köteleink, ütköző abroncsaink, és kilépőpapírunk 🙂 Viszont a rádión folyamatosan minket kerestek, hogy megkaptuk-e az információt, hogy hamarabb kell mennünk. Nem volt bekapcsolva a rádiónk, így ezzel nem borzoltuk a kedélyeinket. Nemsokára megjelent egy fiatal panamai fiú, és olyan természetesen foglalt helyet a fedélzeten, hogy nem lehetett kétségünk felőle, hogy ő lesz a kötélkezelőnk. Kellett ugyanis fizetnünk egy kezelőt, mert csak négyen vagyunk a hajón. Próbáltunk haverkodni a kikötőben, voltak is érdeklődők, akik átjöttek volna velünk, de sajnos részben hamarabb elhagyták Colónt, részben pedig már elígérkeztek máshova.
Még épp időben megjött Roy, az ügynökünk is a papírokkal, kötelekkel, és abroncsokkal. Elbúcsúztunk tőle, és végre kifutottunk. A Flat anchorage horgonyzóhelyre kellett átállnunk, és ott felvenni az advisort. Jelen esetben advisor-okat: Mehiát és Ricardot, mert ketten jöttek, az egyik betanul. Ami érdekes, hogy Mehia nagy sakk-rajongó, és a Polgár lányoknak fejből elsorolta a keresztneveit! Ezalatt elkészült az ebéd is: zöld pesztós csirke. Rég evett ennyi ember egyszerre a hajón.
Innen már az advisor utasításai szerint mentünk, hol 3.5, hol 4, hol 4.5 csomóval – szerintem ez a hókuszpókusz része, hogy időnként a sebesség megváltoztatására kért, de nem szignifikánsan 🙂

maj-25-gatun-locks

Az érdekes volt, amikor megelőzött a Cape Town Star nevű teherhajó, mivel neki kellett először beállni a zsilipbe. Közvetlen mellettünk úszott el a hatalmas monstrum.

 

maj-25-cape-town-star-mogott 

Cape Town

Utána kötöttünk mi, három vitorlás hajó közül a középsőként. Már előre összekötöttük a 3 hajót, és úgy motoroztunk be a zsilipbe.

maj-25-sangreal-bal-oldali-hajo

San Greal a baloldali hajó

maj-25-true-blue

True Blue a jobboldali hajó

Innen nekünk sajnos kötélkezelő feladatunk nem maradt, mivel mi csak a másik két hajóhoz voltunk kötve, a zsilip falához csak ők voltak kikötve két oldalt 2-2 erős kötéllel. Nekik kellett a zsilipkamra feltöltésekor is folyamatosan feszesre állítani a köteleket.

maj-25-koteldobas

Az átkelés eleje igen izgalmas, amikor először elkezd rád záródni a hatalmas, vastag zsilipajtó, és ehhez vésszirénához hasonló hang vijjog.

maj-25-csatorna-zsilip

Hirtelen megjelennek az örvények ahogy áramlik be a víz, meglepően gyorsan! Pikk-pakk fel is töltődik a kamra, és lehet továbbmenni. A vizet egyénként a Gatun tóból veszik, pusztán a gravitáció segítségével. Nem pumpálják sehova vissza, egyszerűen kiengedik a tengerbe. Csoda, hogy mindig van utánpótlás, és nem fogy el a tó 🙂 De nemcsak a vizet, az abroncsokat sem használják újra. Miután egy hajó átkelt a csatornán, a fendereknek használt 8 gumiabroncsot egyszerűen kidobják. Annyit sem ér meg nekik, hogy összegyűjtsék és átrakják egy ellenkező irányba menő hajóra, vagy visszaszállítsák a 70 km-re levő kiinduló helyre.
Három zsilip van egymás után a Gatun tóig, mind egyre magasabbra visz. Az elsőnél van a legnagyobb emelkedés, de sajnos abból, hogy ez a világ egyik legnagyobb gépezete, kevés érződik a kamrában. Leginkább számomra akkor érződött, amikor láttuk a különböző szinteken levő óriás teherhajókat, vagy amikor az első zsilip tetejéről lenéztünk a tengerszintre. Az utolsó kamra után azonnal szétkötöttük a három hajót, és onnan külön motoroztunk a tavi éjszakázó helyre. Itt nagy bójákhoz lehet kötni, a bója két oldalára egy-egy hajó. Itt búcsúzott el tőlünk a két advisor-unk, de velünk maradt Raul, a kötélkezelő. Õ sajnos csak spanyolul beszél, igazán multikulturálisak vagyunk. Az esti beszélgetés magyarul, angolul, spanyolul, franciául, és németül folyt. Ipari mennyiségű palacsintával ünnepeltük az átkelés első szakaszát. Holnap jön a második!
Üdv mindenkinek,
Judit

Leave a Reply