Feed on
Posts
Comments

Az itteni történelmi óváros a világörökség része. Felkerekedtünk hát,
hogy bevessük magunkat a városfalon belülre.

apr-29-colombia-felhokarcolok

Felhőkarcolók.

Odafele menet átsétáltunk

a Pesca marinába, hogy megnézzük, melyik dokknál fogunk majd gázolajat
és vizet tölteni, de legnagyobb meglepetésünkre akkora ott a
biztonság, hogy be sem engedtek. Annyit azért elmagyaráztak spanyolul,
hogy a víz felől majd megközelíthetjük. Ezután egy vitorlásbolt állta
utunkat, ahol szintén spanyolul próbáltuk értésükre adni, hogy patront
keresünk a felfuvalkodott mentőmellényhez, ami végül Activity-szerű
mutogatásban végződött. Végül a hőségtől kitikkadva taxiba szálltunk,
nem tudva, hogy kb. fél km volt már csak hátra.

apr-29-colombia-szobor2

Az óváros hangulatos,
de úgy tele volt turistákkal, hogy bemenekültünk egy Hard Rock Caféba,
ahol ingyen sör, ingyen wifi várt.

apr-29-colombia-turistak

Columbiai turisták.

apr-29-colombia-szobor

Megebédeltünk, majd még kb. fél
órán át hősiesen róttuk a kis utcákat. A jellegzetesség a szinte
minden házon díszelgő cikornyás erkély.

apr-29-colombia-utca

Hazafelé még fagyiztunk, vásároltunk pár élelmiszert, és siettünk
vissza a hajóra, hogy még a vitorlavarró előtt odaérjünk. 4-re
beszéltük meg vele, hogy visszahozza a megvarrt génuát. Fölösleges
dolog sietnie oly nagyon, a vitorlavarró ugyanis messze földön
vagyon… Egész este nem jött, és telefonon sem volt elérhető. Azért
bizakodunk, hogy nem került a jobb sorsra érdemes génua a használt
vitorla-piacra.
Bálint közben visszasétált az óvároshoz, Ethernet kábel nyomában. A
kalandjait külön hozzáfűzi majd a napló végéhez!
Este felvágtunk egy hatalmas érett görögdinnyét. Még sokáig olvastam
Jimmy Cornell útmutatásait a tengeri vitorlázáshoz. Jó kis olvasmány,
hajósoknak és nem hajósoknak is 🙂
Judit
Tanulságok a napló margójára, avagy Murphy is velünk vitorlázik:
Cartagena kikötőjéből gyönyörű kilátás nyílik a part menti
felhőkarcolókra, de Internetelérés tekintetében nem bővelkedik a
város.
Még Arubán találkoztunk egy francia párral, akik tavaly óta kerülik a
Földet katamaránon. Ajánlottak valakit, aki csatlakozna egy hozzánk
hasonló hajóhoz és éppen Cartagenában van. Tamásnak jól jön majd a
segítő kéz Galápagos után, ő pedig szeretne eljutni Francia
Polinéziába – nevezzük őt B-nek, amíg nem adja nevét a bloghoz. A
városnézés mellett B elérése volt a fő napi program, de telefonon nem
tudtuk elérni, wifit pedig annak ellenére nem találtunk órákig, hogy
olajkereső pálca módjára hordoztam körbe az óváros utcáin az
okostelefonomat. Végül a Hard Rock Caféban sikerült egy SMS és egy
email formájában meginvitálni B-t a hajóra estére, de egyébként nem
sok mindenre volt jó az étterem lassú netje. Abban bíztunk, hogy mivel
délelőtt megrendeltük a végre kinyíló marinában a hajóhoz a wifit,
este tudunk levelezni, beszélni az otthoniakkal.
A hajóra visszaérve kiderült, hogy mindez nem is lesz olyan egyszerű.
Első tanulságok:
A legtávolabbi horgonyzóhelyen valóban a leggyengébb a wifi.
A fémhajó amellett, hogy nagyon biztonságos, nagyon jól árnyékol.
Ha egyetlen laptoppal is szakadozik a kapcsolat, ami legalább a
deckről fel tud csatlakozni a kikötői hálózatra hogy kábelen megossza
a netet a hajó routerén keresztül, akkor tényleg közelebb kell
horgonyozni.
A két méteres Ethernet kábel mindig rövidebb, mint amennyire szükség
volna és most sem ért el a laptoptól a routerig.
Ezen a ponton már gondban voltunk, mert öt óra közeledett és B-vel
ekkor Skype-oltunk volna. Gyors megoldásként Tamással kimentünk a
mólóra és sikerült is B-vel tisztáznunk, hogy egy másik városban van
és Panamában csatlakozna. Én pedig nyakamba vettem a várost délután
fél hatkor, hogy a bezáró boltok között találjak egyet, ahol adnak
Ethernet kábelt.
Második adag tanulság:
Szinte senki sem beszél angolul, de mindenki nagyon kedves.
A papírboltok nem árulnak UTP kábelt, de mindenki tudja, hogy az
óvárosban a Centro Uno-ban van az óratorony mellett.
Az óratorony nem látszik, de véletlenszerűen be lehet találni egy
bazárba, ahol mintegy 50 számítógép alkatrészeket áruló boltocska van.
Itt is mindenki kedves és itt is kevesen beszélnek angolul.
Ethernet kábel vásárláshoz ne vigyél magaddal MacBook Airt. Aki nem
érti, mire gondolsz, annak nem tudod megmutatni a csatlakozót, aki
érti, az kedvesen elmagyarázza, hogy nem fogod tudni használni vele a
kábelt.
A boltok nem tartanak ilyen kábelt, de minden boltból egyenesen, aztán
balra küldenek tovább. Ott újabb öt, teljesen egyforma boltba botlasz,
ahol minden van csak Ethernet kábel nincs, de egyenesen aztán balra
tudnak egy helyet, ahol van.
Végül egy kisboltban lett kábel, elég hosszú is, csak nem volt rajta
csatlakozó. Az eladó bizalomra okot adó lendülettel választotta ki a
krimpelő fogót a szerszámok közül, hogy megvégezze a kábelt, de a
bizalom szertefoszlott, amikor némi, a kábel többszöri körbevágását
jelentő szöszmötölés után elkezdett telefonálni. Szerencsére egy másik
boltot hívott, ahol volt már készen 5m-es kábel és még nagyobb
szerencsémre oda is kísért. Mondanom se kell, hogy a végső bolt is
egyenesen, aztán balra volt.
Magamban ujjongva, hogy a lehetetlennek tűnő küldetést sikerült
teljesíteni tértem haza. Az Internetelérést sikerült szétosztani a
hajón, azzal pedig, hogy egy böngészőablakot kell frissítgetni a
kapcsolat fenntartásához fél percenkén sikerült többé kevésbé elbánni
egy Firefox kiegészítővel. Mindenki boldogan fogyaszthatta napi
Internet adagját.
Bálint

Leave a Reply