Feed on
Posts
Comments

A hajnalban felhúzott pillangózó vitorla beállítással haladtunk egész nap, miközben azon tanakodtunk, hogy odaérünk-e péntek estére Cartagenába és sikerül-e így bebocsátást nyernünk Kolumbiába és azon belül a kikötőbe. A szél pont annyira volt elegendő, hogy hat csomó körüli sebességgel haladjunk, ami este hat óra körüli érkezést vetített előre, pont a határán, hogy a kikötői szolgálat még fogadjon minket. Az időjárás jelentés stabil 20 csomós szelet jósolt, amit majd egy jóval erősebb, 25- 30 csomós követ, de csak másnap hajnalban. A terv szerint a front végig mögöttünk halad, és legföljebb a kikötő biztonságában ér be minket.
Egymást pár óránként váltva vittük a hajót, az automata kormányzást egyre kevesebbet használva, hogy pontosabban tartsuk a hátszelet. A több tíz mérföldes egyenes szakaszok egyhangúságát néhány teherhajó törte meg csupán amik útjából kis letéréssel az eredeti utunkról ki-kinavigáltunk, folyamatosan pillangózva. További szórakozásként figyelhettük, ahogy a génua lassanként feloszlatja magát…
Este felé élénkült a szél, aminek nagyon megörültünk, mert szerettünk volna időben megérkezni Cartagenába.
Zoli távozása óta az éjszakai kormányzást Judit kezdi 9 órakor, én átveszem éjfélkor, majd Tamás 3-tól. Hajnali 7 óra körültől vagy Judit, vagy én jövök újra attól függően, hogy ki a kipihentebb. A beosztásnak megfelelően így nyugovóra tértem valamivel kilenc után, hogy pár óra alatt erőt gyűjtsek az ügyeletre.
Nehezen sikerült elaludnom és még éjfél előtt Judit hangjára ébredtem. Gondoltam ideje a váltásnak, de az ébresztés nem nekem szólt:
-Tamás! Kezd erős lenni a szél, csináljunk valamit a vitorlákkal!
Fordultam is vissza az ágyba, felszólva, hogy ha kellek én is, akkor hívjanak, de úgy tűnik, ezt már elnyomta az erősebb szél. Hallottam ahogy Tamás felsiet a fedélzetre, majd nem sokkal később leordít utánam, érezhető nyomatékot adva kevés szavának.
-Gyere már! – Ekkor már sejtettem, hogy a szél valóban elég erős lett, a viharos szél mégis beérhetett minket. Egy rövidnadrágot felkapva, póló nélkül papucsban rohantam én is a fedélzetre segíteni.
Bálint
—–

Leave a Reply