Feed on
Posts
Comments

Egy kis késéssel írom ezt a naplót, mert tegnap az estét grill partyra szántuk. Még arubai indulásunk előtt vettünk ismét egy 3 kilós tonhalat – ennek viszont most sokkal sötétebb húsa volt, mint a múltkorinak.

apr-23-aruba-tonhal-szeletek

El is beszélgettem a halászokkal, hogy hogy van az, hogy ugyanazon a tengeren ők ennyi halat fognak, mi meg nem. Kiderült, hogy teljesen jól csináljuk, ők is 6-7 csomóval villantóznak, színes rojtos műcsalit használnak, és erősített horgot, mert éles ezeknek a halaknak a foga. Ami különbséget fel tudtam fedezni, hogy sokkal vastagabb a damiljuk, na meg hogy egyszerre 5-8 pecabottal bűvészkednek. Utolsó arubai pénzünkből Bálint vett vastag damilt, meg egy-két kiegészítőt. A helyi kaszinók pénzügyesétől még egy jó halfej-levest is tanultam, és azt a nem túl meglepő bölcsességet is megosztotta velem, hogy ő soha nem szerencsejátékozott, ez az egyetlen módja annak, hogy az ember gazdag maradjon 🙂
Útnak indulásunkat mindenféle fánkkal ünnepeltük, és az elmaradhatatlan frappuccinóval. Rátöltöttünk még a víztartályokra a tegnap óta elhasznált víz pótlására, összesen 22 gallont. A marina office-ban amikor fizetni akartam, annyit mondtak, "it is not worth it" – mert hogy 90 cent lett volna. A tegnapival ellentétben a mai kijelentkezésünk problémamentes volt. Kikötni az immigration office-nál csak egy helyi kereskedőbárkára tudtunk, mindenki nagyon rendesen segített. Távozásunkkor bátortalanul megkérdezték, hogy nincs-e hűtött italunk, és igazi jellemek voltak, mert felajánlottuk a hideg sört is, de gyümölcslevet és kólát kértek. Hogy ma se maradjunk Zoli említése nélkül, a kijelentkezés érdekessége volt, hogy a bejelentkezéshez képest 1 matrózt vesztettünk, de elhitték, hogy repülőn hagyta el az országot 🙂
A nyílt vízen, billegve grilleztük meg a tonhalakat, köretnek frissen facsart lime-mal megöntözött salátával.

apr-23-aruba-tonhal-szoja

Tonhal szójában.

Úgy teleettük magunkat, hogy bár a hullámokat már nagyon jól bírjuk, azért tíz perc kabinban mosogatás illetve vitorla felszerelés után kicsit lefeküdtünk a fedélzetre, nehogy a túlfolyón kijöjjön 🙂
Éjjelre gyönyörű időnk lett, fényes hold, kisebb hullámok, ahogy egy ismerős mondta régebben, "kivasalták a tengert", ami azt jelenti, hogy a három nővér (a semmiből felbukkanó pár nagyobb hullám) érkezésekor elég volt kitámasztani magunkat, leesni nem akartunk sehonnan. Az éjszaka a nagyhajók előli menekülés jegyében telt: volt olyan, amit a 40 perces autopilot után úgy vettünk észre a radaron, hogy az AIS szerint 26 perc múlva összeütközünk. Bár a tengeri jog szerint neki kéne kitérnie, ezt nem akartuk megvárni, így mi tértünk ki annyira, hogy legközelebb 1 mérföldre legyenek tőlünk. Azért biztos ami biztos rádión megpróbáltunk kapcsolatot teremteni velük, nehogy ránk forduljanak, de nem válaszoltak. A következő hajónál már simábban ment, ott rádión is tudtam velük beszélni, megnyugtatott, hogy "the intention is starboard to starboard", vagyis úgy haladunk el, hogy a hajók jobb oldala lesz egymás felé. Ezt én is így reméltem.
6 óra alvás után megint rajtam a sor az ügyelésben. Tamás úgy ébresztett, hogy fennhangon ismételgette, hogy 7 óra van. Én erre azt álmodtam, hogy Tamás a VHF rádión kérdezgeti, hogy 7 óra van-e? Gondoltam, lassan már én mondom Neki, hogy igen, 7 óra van, csak legyen megint nyugi. Aztán rájöttem, hogy a 7 óra sajnos azt jelenti, hogy ki kell mennem kormányozni 🙂
Aki teheti, örüljön, hogy stabil föld van a lába alatt, még ha úgy hallottuk, néha reng is otthon. Üdv,
Judit
—–
At 1899.12.30. 0:00 (utc) our position was
Helyi idő szerinti poz.:Lt:12,00,Lat:12°37’Lon:71°14′.

Leave a Reply