Családommal és Édesanyámmal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Édesapámat Nápolyban a hajón, aki már négy hónapja úton volt.
A cél azért esett Nápolyra, mert egyértelmű volt a kiutazás (van reptér és direkt járat Budapestről), valamint nem volt túl messze.
Öten indultunk útnak 2011 Október 7-én. Feleségem Nóra, fiam Gergő, lányom Kinga, Édesanyám Kati, valamint én Norbert.
Az út sima ügy volt. Repülő OK, Nápolyban busszal és metróval értük el a kikötőt, ahol már Édesapám várt minket.
Az első két-három napot Nápolyban töltöttük, megnéztük a várost. Állítólag már nincs annyi szemét mint régebben, de azért Európai szemmel meglepőek voltak a szemétdombok a városban… Egyébként különleges hangulatú hely.
A gyerekek megbarátkoztak a hajós léttel, pillanatok alatt megszokták a hajót. Segédkeztek a főzésben, élvezték a hajós vacsorákat és, hogy emeletes ágyon alszanak felettünk az első kabinban.
Nápoly után Capri szigete felé vettük az irányt a hajóval. Mindenki kivette a részét az utazás közbeni teendőkből.
Amikor megérkeztünk, gyönyörű látvány tárult elénk. Capri sziklás parttal rendelkezik, sok barlanggal, átjáróval.
Ahogy megérkeztünk, nekiláttunk a vacsora elkészítésének a hajó mindennel felszerelt konyhájában. Kardhal volt a menü, amit feleségem és Édesanyám készített el, különlegesen finomra.
Caprin 4 napot töltöttünk egy kis öbölben horgonyozva. A partra a bocival kellett kimenni.
A naplemente és a napfelkelte az öbölben különleges élmény volt a hajón.
Összességében egy különleges hetet töltöttünk el a hajón a családdal. Ez volt a gyerekek első látogatása a hajón. Sok tapasztalatot és élményt gyűjtöttünk. Végezetül még egy néhány kép az útról.
