Feed on
Posts
Comments

Kilátogattunk megint a flamingós szigetre, megnézni a hajóroncsot. Mi más is illene a kiépített kis szigethez, mint egy saját szándékosan elsüllyesztett hajó? 🙂 Elvileg a célja az volt, hogy a halaknak otthont adjon, és tényleg, tele volt nagy halakkal.

apr-21-aruba-roncs1

Ugyanúgy, ahogy sziklakiszögellés alá bebújnak, itt a roncsolódott fedélzet alatt voltak, mint a heringek.

apr-21-aruba-roncs2

Meglepően nagy volt a hajó, nagyobb, mint amire számítottunk. Rajtunk kívül csak egyvalaki volt ott, tehát lehet, hogy tényleg nem turista csalogatóként van ott. Vagy csak nem vált be.

 

apr-21-aruba-roncs-balint

Ezen kívül módszeresen pihentünk: függőágyban, napozóágyon, büféasztalnál, fagyi mellett… de szigorúan hajós könyveket olvastunk: Jimmy Cornelltől a Szenvedélyem a tengert, illetve Alain Bombard-tól az Önkéntes hajótöröttet. Bálintot már annyira ismerik a szigeten, hogy amikor odamegy az információs standhoz, akkor azt kérdezik, hogy „How can I help you, Balint”?

Estebédre Tamás ismét bevetette a pardicsomos garnélás sztár-receptjét, ami megint túl korán elfogyott ahhoz, hogy kép legyen róla. Elkezdtünk előkészülni a holnapi kifutásra: pakoltunk, fedélzetet mostunk, búvárszemüvegeket öblítettünk, írtunk a panamai ügynöknek. Az edzés is ennek része, mivel a hajón kevesebbet fogunk mozogni, Bálint TRX-ezett a hajón, én pedig megint ellátogattam a tegnap lesajnált konditerembe – ami kardio edzésre viszont remek.

Zoli szelleme egyébként még velünk van, sokszor emlegetjük, hogy nem lenne ilyen nyugodt lazulás, ha itt lenne Zoli!

Üdv mindenkinek,

Judit

Leave a Reply