Feed on
Posts
Comments

 

Enyhén felhős idő virradt ránk délelőtt 10 óra körül, mikor átvéve a helyi laza életstílust felébredezett megfogyatkozott hajóscsapatunk. Zoli hiányát még az sem pótolhatta, hogy egy pelikán telepedett vitorlásunk orrára. Pár perc egyensúlyozás után inkább összecsomagolta magát és úgy is maradt jó darabig.

apr-20-aruba-pelikan-1

apr-20-aruba-pelikan-2

 

Hamar eldöntöttük, hogy kilátogatunk a szálloda magánszigetére a néhány felhő ellenére, bízva abban, hogy a karibi napsugarakból is jut majd nekünk valamennyi. Gyakorlottan fel is készültünk a napra gyümölcsökkel, vízzel és törülközővel a táskánkban és elindultunk a hotel vízitaxijához.

A tegnapi három leguánról útközben kiderült, hogy csak töredékét alkotják a helyi populációjának, ugyanis a vízidroszthoz vezető 100 méternyi úton több, mint tízet számoltunk meg. Egyet Tamás majdnem el is taposott véletlenül, mert a gyík mereven állva a járda szélén beolvadt a bokrok ágai közé és el sem akart iszkolni Tamás útjából. A vízitaxi megállójában pedig az derült ki, hogy a napi túlélőcsomagunkból az ételt és az italt tilos a kis szigetre vinni, míg a törülköző pusztán fölösleges, a hotel fürdőlepedőkkel kedveskedik a vendégeknek. Egy kör a hajóhoz a leguánok földjén keresztül és immáron megfelelő útravalóval vártunk a motorcsónakot – szinte semmi nem volt nálunk a fürdőruhán kívül – készen állva, hogy befogadjuk a szinte előemésztett sokcsillagos karibi sziget élményt. A rövid, ám lóerőkben bővelkedő út közben megcsodálhattuk az eddigi legkisebb cruiser hajót benn állni a dokkban és láthattuk a percenként leszálló repülőgépeket is ahogy élményekre éhes turistákkal táplálják a sziget szállodáit, kaszinóit és bevásárló utcáit.

apr-20-aruba-kicsi-cruiser

A sziget egy időtöltésre rendezkedett be, de arra kiválóan. Ez az időtöltés az éghajlat adottságainak megfelelően a napozás, amihez azonnal kaptunk fejenként két fürdőlepedőt és elfoglalhattunk a számos szabad napozóágyból párat a homokos strandon. A kihelyezett étteremből az ételt-italt is kihozza a jó kedélyű és a méretei alapján minden bizonnyal jó étvágyú pincér a napozóágyhoz és ugyancsak a napozóágyból lehet szemlélni a vendégek között sétáló flamingókat, ami a sziget fő attrakciója.

apr-20-aruba-judit-flamingo

Tényleg nem mindennapi látvány ahogy a pipaszár lábaikon kecsesen lépdelnek a strand homokján átillegetve magukat a zöld sövénytől az azúr tengerig és vissza.

apr-20-aruba-flamingo

A nap derekát itt is töltöttük megállapítva, hogy milyen jól jártunk a Renaissance Marinával. Napi 45 USD-ért használhatjuk a hotel összes szolgáltatását, amiben benne van ez a sziget, az uszoda, ami igen impresszíven nézett ki, a konditerem, ami kardió edzésre kiváló a futópadokkal és elliptikus trénerekkel és az alkalmazottak zuhanyozóját, ami ugyan nem a szálloda színvonalát követi, de mindenképpen érdekes.

 

apr-20-aruba-tamas-flamingo

Tamást kötötte le legkevésbé a sziget, így Ő indult vissza a hajóhoz először, pont amikor egy trópusi zápor söpört végig a strandon ami elől mi Judittal a fürdőlepedők alá kuporodtunk. Pár perc múlva az eső el is állt és Judit tovább élvezhette a napozást míg én szundítottam egyet mielőtt mi is visszaindultunk volna a bázishoz. Az úton visszafelé beszédbe elegyedtünk egy amerikai párral akik dicsérték a sziget biztonságosságát és elmondták, hogy a strand mellett van egy hajóroncs amit szabad tüdővel merülve is meg lehet nézni. Holnap teszünk is egy próbát vele.

Mire visszaértünk, Tamás már elő is készítette a késői ebédhez a hozzávalókat. A paradicsom mártásos garnéla megint pompásan sikerült, de fotót nem tudunk mutatni róla, mert túl gyorsan elfogyott. Este Judit újra elment a konditerembe, én pedig a pár napja kikötőkötélből barkácsolt TRX utánzattal edzettem inkább a hajó fedélzetén. A szállodai konditerem ugyanis gyönyörű és a maga nemében tökéletes. Tökéletes látszatát kelti egy jól felszerelt konditeremnek, de nincsenek szabad súlyok csak új gépek, amikkel pontosan egy-egy gyakorlatot lehet végezni egy adott szögben miközben a vendég tökéletes védve van attól, hogy bármit magára ejtsen. A gépeken való edzés eredménye pedig izomláz, izomcsoportonként kb. abban az öt izomrostban, amik a leginkább terhelődnek a gépeken az egyetlen szögben végzett gyakorlattól. Zolitól átvéve a stafétapennát már csak a napló befejezése van hátra az estémből. A kikötőn kívülről beszűrődik a latin élő zene, a kikötőben a hullámok halkan súrlódnak egymáson, a hajó kötélzetének zaja pedig hamarosan álomba ringat. Ha a holnapi nap csak fele olyan jó lesz, mint a mai, akkor is érdemes volt ilyen messzire hajózni, bejárni a szigeteket, amiknek pár hónapja még a nevét sem tudtam.

Bálint

Leave a Reply