Feed on
Posts
Comments

Mesteri

Kezdeti lakóautós kalandjaink. Figyelmeztetésként írom, akik utálják a macskákat, inkább ne olvassák. Sok embernek a megszerzett tárgyi javak, autó, hajó, motor, ház, stb jelent lelki kapcsolatot, nekem a cicám és ma is emlékszem az elődeire és a kutyusunkra is, aki 16 évig volt a társunk. Persze szeretjük az autónkat, a lakóautónkat, a hajónkat, stb rendben tartjuk ezeket, hogy megvédjenek minket, de ezek csak tárgyak. 

Ennyit bevezetőül. Még bemutatkozásul, MoMo egy hóbengáli, azért választottuk, mert jól bírja az utazást és kutyaszerűen a gazdához hű.

Akkor jöjjenek a beszámolók. 

Első kempinges próbálkozásunk Mesteri volt, két hete hallottunk róla először, gondoltuk kipróbáljuk. Telitalálat volt, talán a legjobb kempingünk volt a kezdeti próbálkozásokban. A MoMoval viszont volt egy kis gond, olyan cirkuszt csinált, hogy hat kilométerről vissza kellett fordulnunk és haza vittük. Vele már legalább tizenötször voltunk Szlovéniában és Horvátországban, de valószínű a zajosabb autótól rémült meg.

Szerencsénk volt a kempingben, mert csak egy szabad hely volt szeptember elején, tele volt osztrák és német vendégekkel. Készpénz fizetéssel kedvezmény van, ami logikus, nincs levonás a banki átutalással. Az étterem kiváló és kedvező áru, a medencék hangulatosak, a szauna textilmentes. Megismerkedtünk egy kedves magyar párral, akiknek szintén ez volt a próbaútjuk egy hasonló lakóautóval, mint a mienk.

A kemping kedves cicája

Lakóautó vásárlás

Ez az én hajós blogom, amit most kiegészítünk lakóautós kalandjainkkal. Kati régi álma volt egy lakóautó, de a vitorlázás mellett, erre nem jutott idő. Viszont nyugdíjasként, különösen, hogy igyekszünk racionalizálni a háttérgazdaságunkat is, múlt év őszén komolyan kezdtünk foglalkozni egy lakóautó vásárlással.

Már sok variációt végig gondoltunk, többek között, hogy a jelenlegi helyzetben mi az ideális választás. A konkrét típust már ősszel kiválasztottuk, csak megerősítés miatt mentünk Welsbe egy kiállításra. Mivel ezt a márkát Magyarországon nem forgalmazzák külföldről kell beszereznünk ami financiális szempontból is kedvezőbb. Az új vásárlást többek között ezért vetettük el, mivel a kinti ÁFA-val csak fél évnél idősebb és min. 6ezer km-t futott autó hozható be. A Mobile.de keresőjében ezekkel a paraméterekkel böngésztem fél évig mikor felbukkant a mi autónk, 6800km és hét hónapos.
Hát ez most gyors volt.

Szombaton érdeklődtünk, vasárnap adtunk ajánlatot, hétfőn megalkudtunk, szerdán kiutaztunk és megvettük, csütörtökön elintéztük a német egy hónapos rendszámot és biztosítást 35 perc alatt és hazahoztuk. Malibu, rengeteg olyan extrával, amit nem is mertünk volna megrendelni, ennyi km-rel, gyakorlatilag új, be sincs járatva. Itthon egy kedves lakóautós társ segítségével öt hét múlva magyar rendszáma lett és a biztosításokat is sikerült elintézni.

A szokásos EFOTT előli menekülésünket idén is a két nagyobb unokával terveztük Horvátországba, a Norvikra. Utoljára Húsvétkor láttuk a hajót, így most lett jó sok feladat, ebben sokat segítettek a már nem kis unokák. Vittük a teljes felújított vitorla készletet és persze Leot.

Teli csomagtartó.

IMG_3910

Régóta terveztük meglátogatni a Predjama várat, most ez is sikerült, nagyon különleges építmény és a történet még érdekesebb.

IMG_1185

IMG_1188

Mindenkinek ajánlom. Itt nincs macskamegőrző, de szerencsére hűvös idő volt és a parkoló is árnyékos, így Leo a kocsiban maradt.

IMG_1222

Kingu kocsiban Gergővel

Békés tenger nappal

IMG_1228

Ugyanez este

IMG_1225 (2)

IMG_1262

IMG_1269

IMG_1270

Vízi vár

IMG_1297

IMG_1301

Gergő fedélzetet mos.

IMG_1313

Olajcsere.

IMG_1335

A Norvikon van mosogató gép, de ritkán használjuk az egyedi körülmények miatt. Kati most még előblített pár csetrest, mire Kinga segítőkészen megjegyezte: nagyi, én is fogok mosogatni, megnézem a neten, hogyan kell.

IMG_1340

IMG_1341

IMG_1345

Cicák.

IMG_1374

A “Hosszú út” kifutás Pulából

IMG_1379

IMG_1383

IMG_1398

Gyerekek szülinapi ajándékok.

IMG_1413

IMG_1419

Leo kapitány.

IMG_1449

IMG_1472

IMG_1497

Úton haza.

Gábor a legkitartóbb segítség a Norvikon. A velük töltött napok kellemesek, egyben hasznosak is. A részletek mellőzésével a kormánytengely holtjátékát végre sikerült megszüntetni. Ez egy kezdeti és számomra idegesítő hiba volt, nem dicséri a holland mesterek munkáját.

IMG_3668

Gábor a járón.

IMG_3677

Veterán autó felvonulás és utcai Jazz koncert.

IMG_3680

IMG_3686

Leo bebizonyította, kitűnően úszik, de nem tetszését olyan hangerővel fejezte ki, hogy a szomszéd mólóról is átszaladtak hozzánk, hogy mi történt a cicával. Én a mólóról egy mozdulattal kikaptam a vízből, hang nélkül tűrte, hogy a csapnál lemossam róla a tengervizet. Szép tavaszi időben békésen szárítkozott, én pedig egy deszkából készítettem neki a mólóhoz menekülő járdát, ha megint kedve szottyanna a halak után ugrani a tengerbe.

IMG_3693

A menekülő, járó.

IMG_3681

Szárazon és elégedetten.

Jó sok lemaradásom van nem csak a naplóvezetésben, de a vitorlázásban is. Az őszi sérvműtétem várakozáson felül jól sikerült, ha ezt előre tudom, márciusban megcsináltatom. Nagyon jó fej volt a proff., 71 évesen motorral jött a kórházba okt. közepén.

Viszont idén hiába vártuk a kedvező időjárást Pulába, az első „időablak” febr. végén jött. 28.-n indultunk, velünk tartott Józsi barátunk, aki a Bp.-Isztambul szakaszon is részt vett a próbaúton. Leo egyből elfoglalta a kapitányi széket.

IMG_3333

Jó volt fél év után újra a Norvikon, és főleg öröm, hogy a lassan nagykorúvá öregedő akku bank hibátlanul működik, 12,48V a feszültsége.

A szűk egy hét alatt átnéztük az alap műszereket, beindítottam a motort, sajnos a hajtást nem, erről később írok. Az AIS-en megjelent a Norvik.

Meglátogatott minket István barátunk, ő színes élete vége felé Pulában telepedett le és sok hasznos információval segít minket. Köszönjük.

Józsi jó élelmiszer beszerző és szakács, így a helyi gasztronómiából megint csak csipetnyi jutott, viszont a hajókonyha most is ragyogóan teljesített. Mi a balatoni hajónkon is nagyon szerettünk a hajón kajálni, csak zárójelben: Mauritiuson 23 emberre főztem a Norvikon és láttam vendégül őket.

IMG_3335

Voltunk kis időutazáson is a helyi bolhapiacon. Mintha a hetvenes évek Ecserién járnék, kicsiben. Azt hiszem az összes cucc nem ért annyit, amibe az elszállítása kerülne. Persze, lehet nem jártunk nyitott szemmel.

IMG_3339

Leót Kati nem engedte ki, én ezzel nem értek egyet, ebben a macskában van egy jó adag vadmacska gén, életszükséglete a vadászat.

Tettünk pár kellemes városi sétát, én nem véletlenül szeretem ezt a marinát, pár lépés és a sétáló utcákban vagyunk a 2000 éves római emlékek között és a kikötőből a Norvikról is fenséges a látvány. Azt gondolom, ezt már jó sok fotó igazolja.

IMG_0753

IMG_0755

IMG_0758

IMG_3341

IMG_3351

A cica hasonló a gazdájához, szereti a szabadságot.

IMG_0774

IMG_0811

IMG_3354

IMG_3364

IMG_3371

IMG_3380

A pulai kirándulás előtt volt az Utazás Kiállítás, ahol több érdekes program közül a szívemhez legközelebbi a Tahiti táncest volt. Kb. 45 éve a Budapest Park színpadon, hat éve Hiva Oan /Marquesas /szigetek láttam hasonlót, persze nagyobb létszámmal, de a hangulat ugyanaz volt.

2018_09 hiánypótlás

Előre tervezett sérvműtétem miatt az idei idény igencsak rövid lett. Sajnos hajós barátaim közül senki nem ért rá, így a téliesítést Katival ketten végeztük a Norvikon. IMG_2521

Most sokkal körültekintőbben, mint a múlt évben, mikor pl. a külső zuhanyt nem víztelenítettem, de szerencsére megúsztam, nem volt fagy a hajón.

A legnagyobb munka a vitorlák leszerelése volt, különösen a nagyvitorla, melyből ki kell szedni a latnikat, kifűzni az árboc kocsikat, összehajtani a fedélzeten és nagyon el tudja hagyni magát.

IMG_2552

A grószból az utolsó utunkkor leszakadt az első reffszem, így legalább van közvetlen ok, hogy hazavigyem javításra a gyártóhoz a többi vitorlával együtt. Nem kevés mérföld van bennük, körbe vitték a 30 tonnás Norvikot a Földön.

IMG_2406

IMG_2537

Vettem egy új „tesco ponyvát”, ez pár ezer Ft és nagyon bevált, védi egész télen a hajót, az elődje két telet kibírt. A spray hood-ot nyáron is le szoktam takarni egy kisebb ponyvával, ha nem vagyunk menetben, mert az uv. tönkreteszi az átlátszó fóliát. Ez most három éves és olyan, mint az új, míg az elődje ekkor már bemattult. A kis dingit most felfújva a helyén, a bimini tetején hagytam, szintén letakarva.

IMG_2579

IMG_2560

Természetesen most is hárman voltunk a Norvikon, Leo egészítette ki a csapatot. Első a biztonság.

IMG_2420

IMG_2395

Cica is segít a konyhában.

IMG_2378IMG_2414

A mali-losinj-i kis kalandja miatt Kati nem engedte ki a hajóból, pedig szegény macska igencsak vágyott egy kis csavargásra. Viszont bent annál több kényeztetést kapott. A megoldást valószínűleg egy nyomkövető jelenti majd.

Ezzel véget ért az idei hajós idény, ami csak azért nem lett a legrövidebb, mert már jan. harmadikán a hajón voltunk.

Hétfő délután sikerült elindulnunk Pulába, ami azért is értékelendő, mert a fiúk előző nap még a Sziget-fesztiválon múlatták az éjszakát. Pepusz lelkes segítségem, Gergő pedig Fokvárosban gardírozott engem, így örültem, ha csak rövid időre is, de meghívhattam őket a Norvikra.

Kellemes utunk volt Szlovénián keresztül, világosban értünk a hajóra, ahol minden rendben volt. Kati gondoskodott bőséges starter kajáról, így egy welcom drink után jól esett a szokásos lesütött hús zsíros kenyérrel, hagymával, saját termesztésű paradicsommal.

Az első két nap a fiúk ismerkedtek Pula nevezetességeivel és éjszakai életével. Én ebből kimaradtam, mivel az előzőt már ismertem, az utóbbit pedig a fiatalabb korosztálynak hagyom. Viszont szerencsére gyorsan megtalálták a piacot és kiderült, Pepusz valódi sztár szakács. Így kimaradt az éttermek választékának megismerése, helyette a Norvik ismét gasztró hajóvá változott, lásd képek.

IMG_2149 IMG_2150

IMG_2176 IMG_2181

Gergő hozott egy szuper dront a hajóra, amit hosszas (órákig tartó) installálás után végre elreptettünk. Hihetetlenül gyors volt, de vissza jövetkor ütközött egy bejövő vitorlás drótkötelébe. A kalandot kis sérüléssel túlélte és sikeresen landolt a mólónkon.

IMG_2189

A fiúk éjszakai városnézése miatt a reggelek 10-11órára tolódtak, ezért csütörtökön is inkább délutáni lett az indulás a közeli Solina öbölbe. Szokásos gyenge szélben próbáltunk vitorlát is húzni, de az egyik csiga a bumban elakadt, így sikerült az első reffszemet letépnünk. Nem idegesített különösebben, legalább van közvetlen ok haza vinni a nagyvitorlát átnézetni és kissé át is szabatni, mivel kezdetektől kicsit hosszú az első éle.

A srácok ügyesen kötöttek a bójára, ami a Norvikon nem egyszerű, mivel magas a szabad oldala. Végre jót fürödtünk, majd jött a dron utolsó útja. Hibátlan felszállás után totál telibe repült a szomszéd hajó alu árbocának és elmerült a tengerben. Pepusz utána úszott, de reménytelen volt a mentése, így búcsút vettünk tőle. Nem tudjuk mi okozta nála ezt a navigációs zavart, de mind a két alkalommal az alu árbocnak repült. Én valamiféle interferencia jelenségre gondolok, de ez eléggé sérülékennyé tenné, lehet, csak hibás volt a szoftvere.

IMG_2190 IMG_2191

A pénteki vissza indulás is kényelmesre sikerült, mivel a srácok itt is őrjáratoztak az éjszakában. Én legalább jót aludtam. A marinában a kikötés jelesre sikerült, köszönhetően a működő orrsugár kormánynak Gábor barátom jóvoltából. Nem emlékszem, mikor működött utoljára, így most nagyon élveztem a segítségét.

A haza utat is Pepusz vállalta, már bőven másnapot mutatott az óra, mikor Gárdonyban kiszálltam a kocsiból. Kati már aludt, de szerencsére nyitva hagyta a kaput, nem kellett a kerítésen átmásznom.

Gábor barátom nem látszik ki a munkából, így örültem, hogy felesége Erika unszolására egy hét pihenőt vett ki amit a Norvikon töltöttek. Egyedül tudtam őket vendégül látni, mivel Katinak két hivatalos dolog is közbejött és a négy unoka látogatása is küszöbön, erre is készülnie kellett.

Vasárnap fél nyolckor indultam Szlovénián keresztül és a határ előtti kis trükközéssel kettőkor a hajón voltam. Mire Gáborék megérkeztek kicsit rendezkedtem, beindítottam a hűtőket és átszellőztettem a hajót. A kikötőben kevés a parkoló, így a második kocsit kivittük egy városi parkolóba és visszafelé Görög Péter kedvenc vendéglőjében a Barbarában bőségesen megvacsoráztunk.

IMG_2169

A Norvikon ittunk még egy welcome drinket, senkinek nem kellett altató, különösen Gabiéknak, mivel előző nap négy órát sem aludtak.

Hétfő

Terv szerint ma indultunk volna Mali Losinjba, de mivel a csapat dél körül reggelizett, azt javasoltam, csak a közeli Szoline öbölbe menjünk, ahol tudunk fürdeni és a másnapi út is rövidebb lesz egy bő órával. Egyhangúlag megszavaztuk és két óra múlva már a tengerben lubickoltunk. Kellemes meglepetésként itt a bójáért csak 160 kn-t kértek, igaz tavaly itt még ingyen horgonyoztunk.

 38011783_1938358566243248_3766907384853692416_o      IMG_2127

 

A hajóhűtő szolgálta a hideg sört, vacsorára vörösboros szarvaspörköltet szervíroztam hagymás tört burgonyával, hozzá kovászos uborkát. A hangulatos naplemente nyugalmát szerencsére itt szúnyogok sem zavarták (Susakon két hete sok szúnyog volt).

Kedd

A reggeli kávé után még úsztam egyet, de nyolc után kicsivel már úton voltunk Losinjba. Kellemes utunk volt, bár a minimális szél most is inkább szemből fújt, de legalább nem voltak nagy hullámok. A motor hibátlanul működött, pedig a gázolaj már három éves a tankokban, igaz minden évben átszűröm a Separ szűrővel, így a napi tankban semmiféle parafin kiválást nem láttam.

Kora délután érkeztünk, én már nem tudom hányadszor, de mindig megkap ennek a hangulatos kis falunak a varázsa. Nem véletlenül Erika és Gábor kedvenc városkája is, amit érkezésünk után újból felfedeztek. Én most lustaság fázisban voltam és a mólón nézelődtem az érkező hajók ügyes, vagy kevéssé ügyes kikötési manővereit. Nekem szerencsém volt, mivel az öbölbejáratnál még 20 csomós szél a kikötőbe érve öt-hat csomóra mérséklődött, így nem okozott gondot, hogy az orrsugár kormány még nem működik.

IMG_2124 IMG_2101

IMG_2120 IMG_2109

Vacsorára Gáborék meghívtak kedvenc kisvendéglőjükbe, ahol én egy valóban különlegesen finom kagylólevest ettem, frissen sütött kenyérrel. Igaz ezt a kislány először elfelejtett kihozni, de mikor intettem neki, azonnal kapcsolt. Végül még kaptunk egy búcsú pálinkát, ami jótékonyan segítette a gyors álomba merülésünket.

Szerda

Kis negatívum a városi kikötőben a zuhany és a mosdó használat. Ezt a kikötőtől független cég kezeli, meglehetősen korlátozott nyitva tartással. Én a hajón zuhanyozom a fürdő dekken, de Erikáék vettek fürdő jegyet tegnap délután. Miután egy éjszakát voltunk a kikötőben, gondolhattuk a zuhany is 24 órára szól. Ezt a WC-s néni nem így értelmezte és Gabit reggel nem engedte be, pedig a jegyen dátum, óra, perc szerepel. Hát ez még egy orvosolandó dolog lenne.

Nem kellett sietnünk az indulással, mert azt beszéltük meg, hogy visszafelé megint a kis bójás öbölben alszunk és csak csütörtök reggel megyünk be a pulai marinába. Igy belefért még egy kis búcsú séta Gabiéknak egy kávéval.

Kicsit szelesebb utunk volt, természetesen most is szemből és Isztria fölött pár felhő jelezte a közeledő frontot.

 IMG_2135 IMG_2165

A bójára kötés Gábornál egy kis sérülést okozott, mert nem lehetett eléggé kiemelni a bóját, így a rákötéskor a csáklya nyele megégette a kezét. Előzőleg sekélyebb vízben álltunk, ott hosszabban engedett a kötél. Valószínű, mikor telepítették a bójákat egyformára vágták a köteleket, így a nagyobb vízmélységnél rövidebb a szabad hossz.

Éjjel jött egy zivatar, amit én csak a dekk ablakok becsukásával konstatáltam, elég biztonságosnak láttam a bóját és az öböl is körben védett.

Csütörtök

Reggeli kávé, részemről egy utolsó csobbanás, motor indítás, nem indul. Többszöri próbálkozás, semmi. A relé kattog, de az önindító nem indul. A szokásos próbálkozások a főtengely elforgatásával, semmi eredmény. A Norvikon minden fogyasztó és áramtermelő kétsarkú, ami azt jelenti, hogy a hajótest nem kap áramot, kivétel az önindító, ami indításkor egy relén keresztül kapja a testről az áramot. Ez a relé hibásodott meg, de csak félig, mert látszólag dolgozott, de kevés áramot engedett át. Szerencsém, hogy az ország egyik legjobb hajó elektromos szakembere a vendégem, így két óra múlva a motor kattanásra indult, persze volt tartalék relém is.

A kis intermezzó után délben indultunk a közeli marinába, ami szintén kalandosabbra sikerült, mivel a szél fokozatosan 30 csomóig erősödött, természetesen totál szemből. Jó kis másfél órás ugra-bugra volt az egyre nagyobb hullámokban a hullámtörő bejáratáig. Erika nem igazán szereti az ilyen időjárást, de azért sikerült pár jó képet is készítenie.

IMG_2142 IMG_2150

Két órakor érkeztünk meg, a kikötőben, most mind a három mooring kötelet feladták, a szélső helyeken egy spring mooring is van, így remélhetőleg viharosabb időben se lesz probléma. Erika kiment burekot venni, mivel a reggeli kimaradt, ebéd gyanánt. Én, bár nagyjából össze voltam pakolva, fél ötkor indultam haza, még Gabiékat elvittem a kocsijukhoz. Éjfél előtt fél órával értem haza, a maradék fél órában még egy hideg sörrel leöblítve az út porát. Távollétemben a macska birtokolta az ágyamat. A lábamnál aludt egész éjszaka.

IMG_1730

Gyorsan eltelt ez az eseménydús pár nap, kellemesen kikapcsolódtunk és Gábor jóvoltából a Norvik elektromos szerelvényei is sokat javultak. Megint működik az orrsugár kormány, az első aksi műszer és az autópilot is le lett tesztelve. A motor indító reléhez is készül egy megkerülő áramkör, hogy meghibásodás esetén is azonnal lehessen indítani. Ez vészhelyzetben sorsdöntő lehet.

Gáborék még maradtak pár napot, mi péntektől a négy unokát felügyeljük, ami hasonlóan kellemes, mint a hajókázás, de semmivel sem unalmasabb, mindig szolgálnak meglepetéssel.

Kati fél hatkor kelt, én negyed hétkor. A tervezett időben negyed nyolckor indultunk. Alaposan át kell nézni mindent, ne kelljen visszajönni egy nyitva felejtett csapért, vagy ablakért. Van belőlük bőven. Kati szokás szerint nagyon izgult, de szerencsére ezt az előkészületek maximalizálásával kompenzálja. Én indulás előtt mindig nyugodtabb vagyok, mert tudom ő mindent elrendez, nekem csak vezetnem kell. Nagyon szép utunk volt, keresztül Isztrián, komppal át Cresre, majd Osornál Losinjra. Ezt az utat régebben többször megtettük, jó volt felidézni az emlékeket.

Útközben Kati kapott még egy telefont a Magyar Állatorvosi Kamarából, hogy mi elvesztettünk egy cicát. Köszöntük az információt, mondtuk megyünk érte, nagyon örültek  a hírnek. Kicsivel délelőtt érkeztünk a megadott címre, telefonhívásunkra rövidesen jött egy fiatalember, majd egy hölgy, de macska még sehol. Voltak nyelvi nehézségek, végül a közeli állatorvosi rendelőben kötöttünk ki. Itt kaptunk egy kis fejmosást, hogy azonnal be kellett volna jelenteni a cica elvesztését, majd megkérdezte az állatorvosnő, mivel jöttünk, mert hajóra nem adja ki a cicát, nehogy megint megszökjön.

IMG_8647 IMG_8648

Mondtuk, kocsival vagyunk és azonnal mennénk haza. Ekkor ment el a cicát gondozó hölgy haza és hozta el Leot. Nagy kő esett le a szívünkről, megkérdeztük, kinek mivel tartozunk, senki nem fogadott el pénzt, így az állatmenhely alapítvány perselyébe tettünk 200 kunát, és jelképes hazai ajándékokat a megtalálóknak.

Beültünk a kocsiba, cicánk fél perc múlva aludt, végigaludta az utat és kompozást a kis szökevény.

IMG_8649 IMG_8650

IMG_8653 IMG_8655

IMG_8656 IMG_8657

Este kilencre értünk haza, az út végén egyre gyakrabban néztem a GPS-t, mennyi van még hátra. Este Leo jól bekajált, de az udvarra már nem engedtük ki, mi viszont a késői vacsora előtt egy hatalmasat medencéztünk, letudva ezzel az esti fürdést.

A cicát továbbra is szeretnénk vinni az utazásainkkor, de szigorúbbak lesznek a szabályok és hétfőn csináltatok egy telefonszámos medált a nyakörvére.

Végül ráadás képek a macskáról, hogy mindenki elhiggye, haza ért.

IMG_8688 IMG_8675

IMG_8677 IMG_8682

IMG_8686 IMG_8704

Mondanom se kell, két nap múlva már a szemben levő szomszédunk ablakpárkányán volt, de belülről.

Most az úgynevezett sziget idő szerint korán indult a nap nyolc körül. Én korábban ébredek, szeretem ilyenkor átgondolni a feladatokat. Pl. kitaláltam, hogyan lehet az epoxis tárolót kitakarítani makulátlanra. Megreggeliztünk és Kati gyorsan elvitte a gyerekeket a megszokott strandunkra WIBIT vízi ugráló várazni.

IMG_8625 IMG_8635

IMG_8643 IMG_8644

Én nekiestem a tároló takarításnak, ecsettel, hígítóval spaklival és sok törlő ronggyal. Nem tudom ma is divat-e a szipuzás, de ezt lehet élvezte volna a célcsoport, én annál kevésbé. Viszont, mire Katiék hazaértek a tároló ragyogott, a hígító gőzét a nagy ipari ventillátorral kiűztem és én is kezdtem „kijózanodni”.

Ebédre az utolsó itthonról hozott kaját ettük, bolognait, persze ez is házi készítésű, spagettivel. Azért tudtuk közel két hétig az itthon lefagyasztott ételeket is enni, mert jól működik a hajón a mélyhűtő is a két másik mellett.

Délután elkezdtünk összepakolni a holnapi hazautazáshoz, mikor megszólalt Kati telefonja. Külföldi szám volt, tőlem kérdezte, felvegye-e? Horvát előhívó volt és egy kedves női hang angolul mondta, náluk van a Leo cica. Szinte el sem akartuk hinni, de nagy volt az öröm. Megbeszéltünk egy találkozót Mali Losinjban másnap délre a központban közel a mólónkhoz, ahol eltűnt a cica.

Nagyon készültünk az unokákkal erre a nyaralásra és így most úgy néz ki, a sok kaland mellet happy and-es lesz. Nagyon izgatottak voltunk, de bizakodóak is.

Estére a legtöbb dolgot bepakoltuk a kocsiba, hogy reggel a tervezett korai időpontban indulhassunk, de nem haza, hanem Mali Losinjba. A két unokánk már igazi segítség, a pakolások és kiszállítások döntő részét egyedül végezték.

Este még fogtak a gyerekek egy halat a Lalinak, amit rögtön hűtőbe tettünk.

IMG_8646

Este átcseréltük még a napponyvát a „tescósra”, ez nagyon bevált, nem kell félteni és védi a sprayhoodot és a fél fedélzetet.

Older Posts »