Feed on
Posts
Comments

MESTERI 2023.12.06-08

Mikulás Mesteriben. Érdekességként a kemping egyedüli vendégei voltunk, de a fogadtatás kifogástalan volt. A termált már ismertük, kellemes, pároknak való hely, nem gyerekparadicsom. A medencék kifogástalanok, beleértve a szaunát is. Az étteremben különlegesen finom az ételválaszték és nagyon kedvező áron. Az árakról. Két éjszakára fizettünk 16ezer Ft-ot, ebből a szauna ezer és a mért áram 2400Ft. Itt a lényeg, hogy mérik és nem a hasukra ütnek. Amiben pechünk volt, az az időjárás. Az OMSZ sajnos most sem állt a helyzet magaslatán, nagyon gyenge jelentéseket adott. Mi Mesteriben komoly hóra számítottunk, helyette volt egy kis havaseső. Bezzeg Gárdonyban csodálatos hóesés volt. Megrendeljük a Windy-t, sokkal pontosabb az előrejelzése. MoMo cica vigyázott a házra, míg távol voltunk, Kati bőségesen készített neki kaját, de azt hiszem kevésnek bizonyult, gyorsan megevett két konzervet. Délután volt nagy panaszáradat, este bebújt hozzánk az ágyba, amit eddig igen ritkán tett meg. Itthon egy komoly hóhányással kezdtünk, mivel a kotró a mi oldalunkra tolja a havat, De sikerült a lakót is passzírozni a helyére.

Ciprus, utolsó nap. A szokásos lucullusi reggelink után korán el kellett hagyni az apartmanjainkat, így egy kellemes medence mellett mulattuk az időt. Mivel ez az egész komplexum egy golfklub, a gyerekek kipróbálták. Olivérnek nagyon jól ment, mint minden labdajáték.

A reptérre menet egy közeli helyi vendéglőben én muszakát kértem, persze nagy volt az adag, elvittük a nagyját, elfogyott a reptéren. A fiamék Larnakából repültek haza, mi Pafoszból, mindkettőnknek új élmény volt a sok zsidó család a reptereken és a rengeteg géppisztolyos rendőr. Hát a terrorizmust remélem minden normális ember elitéli.

A repülőnk éjfél után ért Budapestre, Norbert fiunk várt minket. A budai házunkban hagytuk a kocsinkat, éjjel kicsivel kettő után értünk Gárdonyba. MoMoért másnap délben mentünk a cicahotelba.

Ciprusi tapasztalatok.

Ami meglepetés volt, hogy itt a “rossz” oldalon vezetnek. Ezzel előre nem foglalkoztam, mivel tudtuk, a fiunk fog vezetni, aki nagyon jól vezet, bár én is vezettem több országban ezen a “rossz” oldalon. Az angol hatás viszont mindenhol tetten érhető, a villanykapcsoló felfelé van lekapcsolva, a konnektor angol rendszerű, mi még az angliai utunkról hoztunk ilyen átalakítót, bár az appartmanban is volt és persze a brit katonai jelenlét. A klíma viszont tökéletes, a tenger kellemes meleg, az észak-nyugati szél szinte óceáni klímát eredményez.

A túrizmus a gazdaság egyik fő motorja, ehhez kapcsolódóan a szálloda és appartman építések. Lehet ez egy kicsit lufi, de amíg van rá igény működik, a kellemes klíma ellenére nekem hosszú távon unalmas lenne.

Az emberek vidámak, barátságosak. Elég gyorsan vezetnek, de nagyon figyelmesek, az utakon egyetlen atrocitást nem láttunk. Aki dolgozott, bármilyen munkában, gyorsan mozgott, egy vánszorgó embert sem láttam, vagy lapátot támasztó bambulót.

Még az árakról. Hasonlóak a mieinkhez, ami szimpatikus volt, hogy kiegyensúlyozottak. Pl az egyik legmenőbb pafoszi étterem árai hasonlóak, mint a strandok éttermeié. Sehol nem éreztünk lenyúlást, bátran ajánlom mindenkinek kikapcsolódásra.

Az utolsó egész napunk. Az unokák kívánsága az első napi Limasol melletti homokos strand a rengeteg ugráló várral. A személyzet kedvező áron hozza az inni és ennivalót. Viszont az ebédnél kiemelt vendégek voltunk megint egy szuper pincér felszolgálásával. Katiék friss egész halat ettek, én maradtam a fekete kagylónál a szokásos tejszínes mártással. Este ismét egy friss bagettet ettünk vajjal és mézzel. Nekem érdekes, itthon nagyon régen ettem mézet, ha hazajutunk Horvátországból, veszünk.

Ciprus, nyolcadika, vasárnap. Kicsit borúsabb lett az idő, így javaslatomra megcseréltük a programokat és ma látogattunk el Nicosiába. Útközben megcsodáltuk Limasol világvárosi sziluettjét, de az igazi program az Észak-Ciprusi Török Köztársaság meglátogatása volt. Ez nekem a 72. meglátogatott országom, már amennyiben önálló országnak lehet tekinteni, mivel csak Törökország ismerte el. A déli történelmi belvárosban parkoltunk le közel a határzónához, szokásos kétzónás útlevélvizsgálat után jutottunk át a török részre. Hagyományos török utcai üzletek, elcsábultunk vettünk baklavát. Nem volt szívbajos a vendéglős három kis kockáért, ami friss volt és fantasztikus finom, öt eurot kért, de hozzátette visszafele kapunk kedvezményt.

A környezet viszont lehangolóan szemetes, az épületek elhanyagoltak, mintha csak a két rész egyesítésére várnának. Kajákról most nem írok, de nem éheztünk.

Ciprus, szombat. Teljes kikapcsolódás. A gyerekek elmentek az Avakas hasadékba túrázni, mi pedig élveztük a luxus kényelmét. Kellemeset medencéztünk, kettesben élveztük a nem kis medence simogató kényeztetését. Esti vacsora egy pafoszi görög vendéglőben, ahol előételeket ettünk, az unokák bárányt, de ezzel leginkább a helyi kutyus járt jól.

Még midig Ciprus. Péntek, vegyes program. Először megnéztük a közelben levő Aphrodite sziklákat, ahol az istennő kiemelkedett a habokból. Állítólag én itt elvesztem, szerintem csak a családom lépett le, de egymásra találtunk.

Kultúr program a Király Sírok, természetesen a belépő itt is ingyenes a nyugdíjasoknak és a gyerekeknek. Semmilyen igazolványt nem kértek. Hát ide egyetlen királyt sem temettek, csak a gazdagoknak építettek fényűző temetési villákat. Nekem Hatvanpuszta jutott eszembe, mint totál értelmetlen baromság. Viszont így évezredes távolságból érdekes volt megtapasztalni, hogy a homo sapiens nem sokat fejlődött.

Délutáni kikapcsolódás a Coral Bay strand, ami meglehetősen hullámos arcát mutatta, de az idő nagyon kellemes volt. Cézár salátát ebédeltünk, Az árak mindenhol normálisak, az emberek kedvesek, vendégként kezelnek. A parton az ágy 2,5 euro, a napernyő szintén.

Vacsora részünkről az apartmanunkban vajas mézes kenyér, nagyon finom görög mézzel, eltelítődtünk a vendéglői kajákkal.

Még mindig a ciprusi kirándulás emlékei. Ez kicsit más volt, mint amit mi szoktunk szervezni, de tudtuk nagyon jól fog sikerülni.

Nos a napló folytatása már Horvátországból. Ötödike, csütörtök kultúr program. Pafoszi Archeológiai Park óriási területen, gyakorlati info, gyerekeknek és nyugdíjasoknak ingyenes, az ókori mozaikok lenyűgözőek. Ja és rengeteg a barátságos cica.

Ami viszont kihagyható, azok a katakombák, igaz nekünk a máltai katakombák miatt magasak az elvárásaink. Ebéd részünkről girosz tál egy bevásárló központban, kifogástalan volt.

Vacsora Pafosz egyik legmenőbb éttermében a Wind Willben. Fiam rábeszélt egy fésű kagyló tálra gombával és zöldségekkel dúsan fűszerezett különleges rizses ágyon. Nem fehér rizs volt. Még az étteremről annyit, a pincérek úgy nyüzsögtek, hogy ilyet Magyarországon talán csak a hetvenes években láttam a Balatonon és nemcsak ők, hanem általában az emberek a takarítóktól kezdve mindenki.

Ciprus. Reggel további meglepetés a terülj asztalkám reggeli a méltán híres golfklub éttermében. Nem svédasztal, felszolgáló hozza a lucullusi reggelit. Elég zavaró, hogy a felét sem tudjuk megenni, viszont gyönyörködhetünk a hatalmas, lenyűgöző golfpályákban., A mai program egyhangúlag megszavazva, tengerparti lustálkodás. Limassol mellett, a brit támaszpont közelében találtunk egy igen kellemes strandszakaszt, óriási ugráló komplexummal, 5euro/nap. Két napágy és egy napernyő tíz euro lett volna, de tőlünk nem kértek semmit, látták fogyasztunk szorgalmasan. A tenger csodálatos, kristály tiszta 27 fokos, arany homok. Szóval a körülményekre egy szavunk sem lehetett, így délután fiunk kiadta a parancsot, eszünk egy csipegetős könnyű ebédet, majd vacsorázunk. Az ötlet az étterem bejáratánál hamvába dőlt, mikor fiunk meglátta a jégágyon pihenő friss halakat. Jó másfél óráig tartott a “könnyű” ebéd, én renitens módon a halat kihagytam, mert elcsábultam egy fokhagymás mártásban készített kagyló csodának. A világ számos részén ettem kagylót különböző módon elkészítve, de ez magasan mindent vert. Nemcsak az íze volt kiemelkedően finom, hanem a kagylók húsa is méretes volt. Hazafelé megálltunk egy kis üzletnél, vettünk vacsorára gyümölcsöt, ez jól kiegészítette “könnyű” kis ebédünket.

Kikapcsolódásként. Cyprus a macskák szigete. Másfél millió macska él békés együttélésben kevesebb ciprusival és a turistákkal. Mindenhol macska van, szelídek, a kicsik félénkebbek, de sem kivasalt macskát nem láttam, sehol sem üldözték öket a legjobb éttermekben sem. Kis történelem, legenda. A szigeten rengeteg volt a kígyó, ezért Szt Helena több száz cicát hozott, ők rendet raktak. Ami a történelmi tény, itt találták egy sírban a legrégebbi bizonyítékát a cicák háziasításának, ahol egy 9500éves sírban találtak a halott mellett cica csontvázat. Kicsit hosszú bevezető után senkinek sem ajánlom ennek a csodálatos szigetnek a látogatását, aki utálja a cicákat, a bősz állatvédőknek sem, akik a “felelős állattartásról” mantráznak. A kis családunk svájci ágával nyaralgatunk és természetesen Svájcban is szabadok a cicák, mint a világ legtöbb országában.

Fiunk még a szokásos hétvégi telefonbeszélgetések egyikén kérdezte februárban,  lenne- e kedvünk az októberi őszi szünetben (Svájc) eljönni velük Ciprusra? Kati azonnal igent mondott. Persze én sem ellenkeztem, volt már tapasztalatunk, tudtuk, fiunk mindent első osztályúan leszervez, így is történt.

Gyorsan elrepült ez a bő fél év és okt. 3.-n este landolt a repülőnk Cipruson, Pafos repterén. Fél órát vártunk kis családunkra, ők Baselből Larnakába repültek, felvették az előre lefoglalt hét személyes autót és két óra múlva együtt örültünk a találkozásnak. Húsz perc volt az utunk az apartmanbázisig. Azt tudtuk, hogy a mi két személyes apartmanunk 95m2, de meglepetés volt a teljes felszereltség, nem sorolom, minden van, ami egy luxus lakásban, “még vasaló” is, kivéve a mosogató gépet. A recepciós autóval kisért minket a szállásainkhoz, mindent megmutatott, a hűtőben volt bekészítve tej, kenyér, vaj, vizek, kaptunk finom ajándék süteményt, mézet, a fürdőben tíz féle sampon, szappanok, még becsomagolt cipőfényesítő is. A kellemes esti levegőben még felfedeztük ez 50m2-es teraszunkat, ami szintén meglepetés volt, majd már másnap, éjfél után pihi.

Magyarország július 26

Még kavarognak a fejünkben ennek a hat hetes utazásnak az élményei, de próbálok egy kis összefoglalót írni. Kilenc országban voltunk, Szlovákiában, Csehorszában, Lengyelországban és Svédországban inkább csak átutazóban. Kalandozásunk elsősorban Norvégiára volt kihegyezve és a balti államokra.

Nos Norvégia hozta, amit a rengeteg infó alapján vártunk, gyönyörű, nagyon változatos tájak, praktikus mértéktartó környezet, nincs hivalkodó luxus. Az árak valóban magasabbak, de ez nem okozott meglepetést. A pia, ami különösen drága, egy üveg bor 5-6ezer Ft, az import égetett szeszek nem sokkal drágábbak, mint nálunk, pl a cointreau. Rendkívül fejlett a digitalizációjuk, mi készpénzt csak 100NOK-t láttunk a mosógéphez, egyet hazahoztunk emlékbe. Érdekesség, hogy az utak gyakran egy kompállomásra vezetnek és a navigáció kiírja, folytasd az utad a komppal. Az utak, alagutak egy része és természetesen a kompok fizetősek, ehhez van egy beregisztrált kis kütyünk, még csak az első résszámla jött meg. Az utak minősége nagyon változatos, van, ahol nagyon észnél kell lenni.

Vezetés szempontjából Finnország egy felüdülés volt, kiváló útminőség, autó tíz percenként, hegyek helyett egy dombokon átvezető hullámvasút. A tavak vidéke biztosan szép, de a sok szúnyogtól ki se mertünk menni a kocsiból. Végül Mikulásfalvánál már nem volt szúnyoginvázió, itt jöttünk vissza a mérsékelt égövbe. Eszméletlen sok traffipax van, én igyekszem szabályosan vezetni, remélem, megúszom az egy két kis sebesség túllépésemet. Árakról, természetesen olcsóbb, mint Norvégia, de pl az üzemanyag itt a legdrágább Skandináviában.

Végül a Balti államok. Sokat vártunk, többet kaptunk. Nagyon élhető három kis ország, mindben euro a fizetőeszköz, a ruszki pusztításnak semmi nyomát nem találtuk, pedig én nagyon kerestem és nincs háborús vészhelyzet, pedig Kalinyingrádnál látni a ruszki katonákat. Remélem a hajózásom mellett lesz még alkalmunk ide visszatérni.

Hazafelé már célirányosan jöttünk, de még megemlítem a rendkívül fejlett ingyen út és sztrádahálózatot Lengyelországban. Varsón úgy autóztunk át az össze fonódott sztrádahálózaton, mintha Németországban, vagy az USA-ban lennénk.

Talán, van akiket az utazás anyagi vonzatai is érdekelnek. Euroval és bankkártyával fizettünk, ma összesítettük, 1,54millió Ft. Itthoni plusz költség a cicahotel és a fűnyírás, 170ezer. A norvég autópálya és kompdíjról még csak egy kicsi résszámla jött, de szerintem 100ezer alatt és az éves biztosításunk bérlet, pár tízezer. Ez kevesebb, mint amit mi előzetesen max kalkuláltunk, pedig Kati soha nem az árat nézi, ha valamit levesz a polcról, vagy rendel.

Older Posts »