Gábor barátom nem látszik ki a munkából, így örültem, hogy felesége Erika unszolására egy hét pihenőt vett ki amit a Norvikon töltöttek. Egyedül tudtam őket vendégül látni, mivel Katinak két hivatalos dolog is közbejött és a négy unoka látogatása is küszöbön, erre is készülnie kellett.
Vasárnap fél nyolckor indultam Szlovénián keresztül és a határ előtti kis trükközéssel kettőkor a hajón voltam. Mire Gáborék megérkeztek kicsit rendezkedtem, beindítottam a hűtőket és átszellőztettem a hajót. A kikötőben kevés a parkoló, így a második kocsit kivittük egy városi parkolóba és visszafelé Görög Péter kedvenc vendéglőjében a Barbarában bőségesen megvacsoráztunk.
A Norvikon ittunk még egy welcome drinket, senkinek nem kellett altató, különösen Gabiéknak, mivel előző nap négy órát sem aludtak.
Hétfő
Terv szerint ma indultunk volna Mali Losinjba, de mivel a csapat dél körül reggelizett, azt javasoltam, csak a közeli Szoline öbölbe menjünk, ahol tudunk fürdeni és a másnapi út is rövidebb lesz egy bő órával. Egyhangúlag megszavaztuk és két óra múlva már a tengerben lubickoltunk. Kellemes meglepetésként itt a bójáért csak 160 kn-t kértek, igaz tavaly itt még ingyen horgonyoztunk.
A hajóhűtő szolgálta a hideg sört, vacsorára vörösboros szarvaspörköltet szervíroztam hagymás tört burgonyával, hozzá kovászos uborkát. A hangulatos naplemente nyugalmát szerencsére itt szúnyogok sem zavarták (Susakon két hete sok szúnyog volt).
Kedd
A reggeli kávé után még úsztam egyet, de nyolc után kicsivel már úton voltunk Losinjba. Kellemes utunk volt, bár a minimális szél most is inkább szemből fújt, de legalább nem voltak nagy hullámok. A motor hibátlanul működött, pedig a gázolaj már három éves a tankokban, igaz minden évben átszűröm a Separ szűrővel, így a napi tankban semmiféle parafin kiválást nem láttam.
Kora délután érkeztünk, én már nem tudom hányadszor, de mindig megkap ennek a hangulatos kis falunak a varázsa. Nem véletlenül Erika és Gábor kedvenc városkája is, amit érkezésünk után újból felfedeztek. Én most lustaság fázisban voltam és a mólón nézelődtem az érkező hajók ügyes, vagy kevéssé ügyes kikötési manővereit. Nekem szerencsém volt, mivel az öbölbejáratnál még 20 csomós szél a kikötőbe érve öt-hat csomóra mérséklődött, így nem okozott gondot, hogy az orrsugár kormány még nem működik.
Vacsorára Gáborék meghívtak kedvenc kisvendéglőjükbe, ahol én egy valóban különlegesen finom kagylólevest ettem, frissen sütött kenyérrel. Igaz ezt a kislány először elfelejtett kihozni, de mikor intettem neki, azonnal kapcsolt. Végül még kaptunk egy búcsú pálinkát, ami jótékonyan segítette a gyors álomba merülésünket.
Szerda
Kis negatívum a városi kikötőben a zuhany és a mosdó használat. Ezt a kikötőtől független cég kezeli, meglehetősen korlátozott nyitva tartással. Én a hajón zuhanyozom a fürdő dekken, de Erikáék vettek fürdő jegyet tegnap délután. Miután egy éjszakát voltunk a kikötőben, gondolhattuk a zuhany is 24 órára szól. Ezt a WC-s néni nem így értelmezte és Gabit reggel nem engedte be, pedig a jegyen dátum, óra, perc szerepel. Hát ez még egy orvosolandó dolog lenne.
Nem kellett sietnünk az indulással, mert azt beszéltük meg, hogy visszafelé megint a kis bójás öbölben alszunk és csak csütörtök reggel megyünk be a pulai marinába. Igy belefért még egy kis búcsú séta Gabiéknak egy kávéval.
Kicsit szelesebb utunk volt, természetesen most is szemből és Isztria fölött pár felhő jelezte a közeledő frontot.
A bójára kötés Gábornál egy kis sérülést okozott, mert nem lehetett eléggé kiemelni a bóját, így a rákötéskor a csáklya nyele megégette a kezét. Előzőleg sekélyebb vízben álltunk, ott hosszabban engedett a kötél. Valószínű, mikor telepítették a bójákat egyformára vágták a köteleket, így a nagyobb vízmélységnél rövidebb a szabad hossz.
Éjjel jött egy zivatar, amit én csak a dekk ablakok becsukásával konstatáltam, elég biztonságosnak láttam a bóját és az öböl is körben védett.
Csütörtök
Reggeli kávé, részemről egy utolsó csobbanás, motor indítás, nem indul. Többszöri próbálkozás, semmi. A relé kattog, de az önindító nem indul. A szokásos próbálkozások a főtengely elforgatásával, semmi eredmény. A Norvikon minden fogyasztó és áramtermelő kétsarkú, ami azt jelenti, hogy a hajótest nem kap áramot, kivétel az önindító, ami indításkor egy relén keresztül kapja a testről az áramot. Ez a relé hibásodott meg, de csak félig, mert látszólag dolgozott, de kevés áramot engedett át. Szerencsém, hogy az ország egyik legjobb hajó elektromos szakembere a vendégem, így két óra múlva a motor kattanásra indult, persze volt tartalék relém is.
A kis intermezzó után délben indultunk a közeli marinába, ami szintén kalandosabbra sikerült, mivel a szél fokozatosan 30 csomóig erősödött, természetesen totál szemből. Jó kis másfél órás ugra-bugra volt az egyre nagyobb hullámokban a hullámtörő bejáratáig. Erika nem igazán szereti az ilyen időjárást, de azért sikerült pár jó képet is készítenie.
Két órakor érkeztünk meg, a kikötőben, most mind a három mooring kötelet feladták, a szélső helyeken egy spring mooring is van, így remélhetőleg viharosabb időben se lesz probléma. Erika kiment burekot venni, mivel a reggeli kimaradt, ebéd gyanánt. Én, bár nagyjából össze voltam pakolva, fél ötkor indultam haza, még Gabiékat elvittem a kocsijukhoz. Éjfél előtt fél órával értem haza, a maradék fél órában még egy hideg sörrel leöblítve az út porát. Távollétemben a macska birtokolta az ágyamat. A lábamnál aludt egész éjszaka.
Gyorsan eltelt ez az eseménydús pár nap, kellemesen kikapcsolódtunk és Gábor jóvoltából a Norvik elektromos szerelvényei is sokat javultak. Megint működik az orrsugár kormány, az első aksi műszer és az autópilot is le lett tesztelve. A motor indító reléhez is készül egy megkerülő áramkör, hogy meghibásodás esetén is azonnal lehessen indítani. Ez vészhelyzetben sorsdöntő lehet.
Gáborék még maradtak pár napot, mi péntektől a négy unokát felügyeljük, ami hasonlóan kellemes, mint a hajókázás, de semmivel sem unalmasabb, mindig szolgálnak meglepetéssel.
