Warning: call_user_func_array() expects parameter 1 to be a valid callback, class 'AGPressGraph\manipulator' does not have a method 'httpsCanonicalURL' in /home/norvikin/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php on line 286
Feed on
Posts
Comments

Dec. 15. – 90. nap

Az atlanti átkelés 31. napja.

Reggel 9.30-ig szöszmötöltünk a kikötőben. Ottó megvette a croassionokat, ajándékokat néztünk a helyi boltban, próbáltuk elintézni a bevándorlási hivatalt. Ajándékot részben sikerült beszerezni, de elég drága volt minden, viszont a bevándorlási hivatali ügyintéző nem érkezett még meg.

Átálltunk tankolni és vizet vételezni a tankolóban. Mivel már kijelentkeztünk St. Luciából, ezért volt lehetőségünk csökkentett áron tankolni (duty free áron, ami azért érdekes, mert ÁFÁ-t egyébként sem tartalmaz a diesel ára, de adtak kedvezményt duty free gyanánt – nem teljesen világos, de a lényeg, hogy olcsóbban tankoltunk). Az üzemanyag egyébként sem drága, de a kapott 13%-os kedvezménnyel 1 gallont (4,5 liter) 13,5 EC-ért kaptunk, kb. 245 Ft/liter. De jó, hogy otthon ennél sokkal drágább az üzemanyag, mert így is nagy dugók vannak. Mi lenne, ha ilyen olcsó lenne. Ezt megúsztuk … 🙂

A vízért kb. 4 forintot fizettünk literenként.

Mivel a bevándorlási továbbra sem jött, ezért a vámos tiszt tett egy bejegyzést a vámpapírunkra, hogy mi mindent megpróbáltunk, de nem rajtunk múlott. Aztán 11 óra után neki is vágtunk az utolsó közös túránknak Martinique-ra, Le Marin marinájába. Az út kb. 31 tengeri mérföld. Végig szembeszél fújt, így motoroztunk. Délután 5 körül értünk oda. Rádión próbáltunk angolul kontaktálni a marinával helyet kérni, de nem válaszoltak többszöri próbálkozásra sem. Mikor hosszas próbálkozás után beeröltettünk egy szirvuplét akkor rögtön visszaszóltak és így már nem volt menekvés. Angolra váltottunk és 4 éjszakára kértünk helyet, mert Tamásék Péter családját vasárnap este veszik fel és még kicsit itt is körbe akarnak nézni. Gondoltuk így talán könnyebben kapunk helyet, ha nem csak jövünk és megyünk. Hát így sem volt hely. Mondták, másnap fél 11-kor szóljunk vissza.

Ez után nem mentünk be a kikötő hosszú öblébe, mert féltünk ott ezek után horgonyhely sem lesz. Így, a közeli Sante Anne falucska előtt horgonyoztunk. Majd dinghy-vel, motor nélkül, lapátolva kimentünk a partra. Nem volt messze és megérte, mert nagyon helyes kis falu. Lehetett érezni a kontrasztot a korábbi karibi szigetekhez képest. Éreztük, hogy már inkább európában vagyunk. Az autók francia színvonalúak, házak sem annyira lerobbantak, nem jöttek elénk a horgonyzásnál, hogy mindenféle szolgáltatást a nyakunkba sózzanak. Egy jó nagy séta és a helyi boltban történt borvásárlás után egy sarki BBQ-snál álltunk meg vacsorázni. Az utcán sütötték a csirkecombot, sertés bordát és valamilyen nyársas marhahúst. A sötétben ezt nem láttuk tisztán. Kértünk 4 adag sertés bordát salátával, krumplival és 4 sört. Óriási adagot kaptunk, alig bírtuk megenni. És az ár is nagyon barátságos volt. Mindez fejenként, kis borravalóval 15 Eur-ba került. Kicsit kompenzálta a tegnapi drága vacsorát.

Ezután még a hajón kicsit boroztunk és beszélgettünk az elmúlt több, mint 1 hónapról. Internet nem volt. Ma reggel 9-kor elindultunk be a kikötő felé. Közben kontaktáltunk a kikötővel helyért, de ugye már csak 3 éjszakára. Mondták várjunk, kerítenek helyet és majd visszaszólnak. Kb. 15-20 perc múlva szóltak vissza. Már kicsit kezdtünk türelmetlenkedni, hogy nem feledkeztek-e meg rólunk, de nem. Kiküldtek egy dinghy-s segítőt elénk és a parthoz viszonylag közel kaptunk helyet.

A mólón jó páran megálltak és kérdezték milyen hajó, miből van, honnan jöttünk. Mindenki kedves volt. Egy Jill nevű francia különösen közvetlen volt és megosztott velünk néhány hasznos kezdeti infót: látnivalók, autóbérlés, stb.. Elmesélte mit csinál. Már nyugdíjazta magát, 62 éves és járja a tengereket másodmagával, barátokkal. Járt már Magyarországon (pár éve motorozott Szlovéniából Magyarországon is keresztül és a környező országokban is; hasonló túrát tervez jövő tavasszal is) A székhelyét Franciaországból többnyire ide tette át és innen utazgat, hajózik. Körülöttünk rengetek Amel típusú hajó, Tamás kedvence. Ez a kikötő Amel szervízes kikötő, valószínűleg e miatt is van sok belőlük.

Elintéztük a bejelentkezést, kikötői díjat. A bejelentkezést mindenki maga intézi számítógépen ott helyben, nagyon egyszerű és 5 Eur. A kikötői díj sem drága, 3 napra 80 Eur és az áram is benne van. Csak a vízért kell külön fizetni, 7 Eur 1 kbm. Az internet is külön díj, nem olcsó és Jill tájékoztatása szerint nem megbízható. Így nem fizettünk rá elő.

Autót sajnos nem sikerült bérelni, mert mint utóbb kiderült mind elkelt a helyi olcsóbb bérlőhelyen és ezért nem volt már nyitva. A szokásos nemzetközi autókölcsönzők helyből nem voltak nyitva 12 után.

Mivel Ottónak ma megy a repülője, ezért autó hiányában taxit rendelt. Innen nagyon drága, legalább 60 Eur a taxi a reptérre Fort de France-ba. Bár Szilárd repülője csak holnap este megy, de végül úgy döntött, mivel autó hiányában nehéz mozogni a szigeten és kirándulni, ő is kimegy a reptérre, hátha el lehet intézni, hogy ingyen átírják a jegyét és akkor már 1 nappal hamarabb otthon lehet a családjánál, talán. Bár még majd Párizsban a csatlakozó repülőt is meg kell majd oldja. Sok a bizonytalanság, de az indulás mellett döntött.

Este fél 6-kor jött a taxi. Előtte még Jill feljött a hajóra csevegni, sőt még ezt megelőzően volt alkalmunk az egyik melletünk levő Amelt belülről is megnézni, mert a karbantartójával leálltunk beszélgetni és felkínálta a lehetőséget. Fantasztikusan megépített hajó. 54 lábas és az új ára 1.2 millió Eur volt. Ezt a típust már nem gyártják. Az Amel filozófiája, hogy egyszerre csak egy típust gyárt és azt is csak pár évig. Utána változtat. Gyönyörű kialakítás, bútorzat, műszaki tartalom és motor, generátor, stb..

Mindezek után érzékeny búcsút vettünk egymástól a hosszú együttlét után. Lévén ez nem a szokásos együttlét, itt küzdeni és erősen bízni is kell egymásban és egymásért dolgozni, még inkább összekovácsolta a csapatot. Fényképet is csináltunk így utoljára. Ottó és Szilárd végül beszállt a taxiba és elmentek este fél 6-kor.

Az elmúlt 24 órában megtett távolságunk: 31 tengeri mérföld.

Aktuális pozíciónk: Martinique, Le Marin kikötője

Otthon mindenkit szeretettel üdvözlünk és ezer puszit küldünk.

One Response to “Hajónapló, 2012.12.15, Martinique”

  1. Somogyi Zoltán szerint:

    Nagy érdeklődéssel olvastuk a hajónaplót! Minden bizonnyal nagyon szép tájakon jártok, de itthon is jó kellemes karácsonyi hangulat van. Sokszor gondolok rátok, hogy milyen jó nektek, hogy Martinique-n süttetitek a hasatokat én meg fázva, dideregve, borongós decemberi napokban építem házamat Kővágóörsön. Puszi!

Leave a Reply