Warning: call_user_func_array() expects parameter 1 to be a valid callback, class 'AGPressGraph\manipulator' does not have a method 'httpsCanonicalURL' in /home/norvikin/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php on line 286
Feed on
Posts
Comments

Dec. 11. – 86. nap
Az atlanti átkelés 27. napja.
A bejelentkezést a St. Vincenti régióba a közeli repülőtéren kellett megtenni. Mielőtt oda mentünk volna a parton is betértünk Cliftonban az egyik helyi koktél bárba meginni a parti welcome drinket. 10 nm-nyi részben fedett, részben napernyős utca menti helyiség volt. Kb. otthoni áron ittunk nagyon finom koktélt. Ezt megelőzően helyi pénzt váltottunk. 1 karibi dollár 105 forint. A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek, nyitottak, de azért igyekeznek minél több szolgáltatást rádtukmálni.
A repülőtér egy helyközi, kis gépeket fogadni képes repülőtér. Érdekesség volt, hogy az 50 m hosszú repülőtéri épület közvetlen szomszédságában van egy repülőtéri szupermarket ami 20 nm alapterületű. A reptér kb. 10 percnyi sétára volt a falutól illetve kikötőtől. Az ügyintézés nem tartott túl sokáig. A bejelentkezésnél 190 EC-t (karibi dollár) kellett fizetni, melynek nagy része idegenforgalmi adó volt. Ezeknek a szigeteknek ez a fő bevételi forrásuk.
A bejelentkezést követően bementünk a kikötőben, közvetlen a Karib tenger partján, az egyik legnagyobb étterembe. Egy nagyon kedves, aranyos francia hölgy a tulajdonosa. Itt egy halas menüt rendeltünk, mely elég kiadós volt. Mikor a köretet kihozták azt hittük megjött a teljes adag, de mikor nem találtuk a halat derült ki, hogy még hoznak hozzá. A hal curry-s colombo hal volt, nagyon szépen feltálalva. A menühöz tartozott még fagyi is, melyből, volt aki kávé és rum helyett még egy adagot kért. Az ebédhez sört ittunk és volt, aki még rumot is. Az étteremhez egyébként tartozik egy moló is, melyre rá lehet állni és nem kell többet fizetni (20 USD), mint a bójáért. Sőt, ekkor már világos volt, amit azért sejtettünk korábban is, hogy a bójáért túl sokat fizettünk. Pláne, mikor a pénzszedő fiú számára kiderült, hogy végül is maradunk éjszakára is, mert ekkor még bezsebelt további 40 EC-t. Viszont, innen közelebb volt az az aprócska kis sziget a koral zátony egyik vége felé, ahol egy helyi emberke életének nagy részét tölti. Ugyan van egy háza bent Cliftonban, de ennek ellenére nagy részt ezen az apró szigeten él úgy, mint egy hajléktalan. A kis szigetecskéjét nagyon jól kialakította. Angol WC, Rehau típusú csatorna csövekkel kicsatornázva a tenger felé, növényeket ültetett, melyek termését fogyassza, zuhanytartályok, stb..Van egy kis saját lagúnája ahonnan a dagály után horgássza ki a halakat. Részben ezeket és hatalmas csiga kagylókat eszik. A csigakagylókat aztán szépen kipreparálja és próbálja eladni. Nem sokat kér értük, még a legnagyobbakért is csak 5 EC-t. Ha nem esik az eső akkor a szabad ég alatt alszik, ha igen akkor egy áramvonalasan kialakított kis sátorkában. Itt megjegyeznénk, hogy a 80 liter alatt a föld körül hajónaplóból vettük a tippet az emberke meglátogatásához, mivel ők is megemlékeztek róla. Valóban intelligens, kedves ember, 62 éves. Pontosan 1 hónappal született később, mint Ottó. Meg kell jegyezzük, hogy bőre rendkívül fiatalos, teljesen sima, gyakorlatilag egyáltalán nem ráncos. Ami még érdekes, hogy a helyi férfiak lába, lábfeje meglehetősen fura formájú. Erősen szétterülő forma és szinte kivétel nélkül mindenkinek nagy lába van, vagy még nagyobb.

Este még egyszer kimentünk a faluba. Ahogy sétáltunk kifelé kellemes regee zenét hallottunk távolabbról, kissé a falun kívülről, a reptér felé vezető út irányából jött a zene. Annyira kedvet kaptunk hozzá, hogy elmentünk megkeresni. Kisvártatva egy helyi fiatal fiú szegődött mellénk segíteni megmutatni hol találjuk. Egy ital lett a jutalma. A kis kerthelyiséges kocsmában, melynek fedett, vendégeknek fenntartott része kb. 5 nm méretű, jó hangulat volt. A kerthelyiségben pálmalevelekkel fedett napernyős kiülők voltak. Közvetlenül a fedett kocsmarész előtt dominóztak 4-en. A kocsmában csak helyi fiatalok vagy kicsit idősebbek voltak, szinte mindenki raszta frizurával. Fehér ember rajtunk kívül nem volt. A kocsmában a regee-vel együtt lüktetett a levegő. Felszabadultak és vidámak voltak. Részben már az ital és részben a napközben szinte folyamatosan szívott marihuánának köszönhetően. Kb. egy órát töltöttünk velük és megbeszéltük, hogy mikor Tamásék 2 hét és 4 hét múlva újra eljönnek Union Island-re akkor szívesen várják őket ismét.

Ezután a falu irányába indultunk, mikor is egy másik helyi fiatal szólított le minket, hogy mutatna nekünk egy jó kis éttermet. Az étterem a kikötő másik végén volt, mint ahol ebédeltünk. Nem volt annyira szimpi a hely, kicsit kietlen volt, de ahogy már írtuk, olyan rábeszélőkéjük van, hogy végül csak megvacsoráztunk itt. Hatalmas mennyiségű halat és mindenféle köretet kaptunk egy kísérő itallal. Nem is bírtunk mindent megenni. Ezután, egy kis egészségügyi séta, és némi internet próbálkozás (hogy az aznapi fényképeket elküldjük – ámde nem sikerült) után, már sötétben tértünk vissza a dinghy-vel a hajóra. Ez este fél tíz körül történt és ezután kis beszélgetés, mikor is átbeszéltük az egész atlantis átkelés élményeit és a ma estét, feküdtünk le aludni. Az atlanti átkelés élményeinek összegzését itt megosztanánk Veletek, ami persze nem lesz teljes lévén, hogy az érzések, élmények folyamatosan jönnek a felszínre és elektronikusan is nehéz ezt továbbítani. Mindegyikőnk részére ez volt az első óceán átkeléses és hosszú távú nyílt vízi vitorlázásos élmény. Megállapíthatjuk, hogy a Norvik egy biztonságosan megépített stabil, megbízható hajó, mint egy páncélozott jármű. Igaz nem száguldozik, de tuti eljutsz a célodig.

Megvalósult Tamás 4 éves, precíz küzdelmes álma és óriási biztonságot jelentett az egész úton, hogy a saját maga által épített hajó minden porcikáját, mozdulatát, reakcióját 100%-osan ismerte és minden helyzetre a megfelelő megoldást biztosította. Kihívás volt ez azért is, mert 4 ember volt összezárva 1 hónapig, napi 24 órás szolgálatban, nehezített körülmények között, ellátva a mindennapi élethez szükséges tevékenységet egy folyamatosan billegő hajón. A hajó nemcsak egy lakótér, hanem egy műszaki eszköz is, amely folyamatos kézben tartásra szorul. Minden problémát a személyzetnek kell megoldani 1000 mérföldekre a partoktól, megbirkózni a természet szeszélyeivel, kiheverni a több napos, döglesztő meleg szélcsendet, erős szelekkel való birkózás, hullámok.

Az erős szeles szakaszokon ugyan jól haladtunk, de különös erőpróbákat igényeltek a természettel való küzdelem során a hirtelen jött squall-ekkel való küzdelem, auto pilot korlátozott használhatósága, folyamatos odafigyelés, koncentrációt igényelve a sötét éjszakában a nagy hullámok okozta ráhatások miatt is. Kevés és részekre bontott pihenők. A pihenők során ellátni az egyéb napi dolgokat: főzés, vitorlák állítása, tisztálkodás, kinek-kinek egyéni dolgai. Az indulás előtti logisztikai feladatok pontos felmérése, mely az út során biztosítja a megfelelő ellátást. A logiszitkai kérdések folyamatos elemzése és fenntartása az út során: kaja készlet, áramellátás, ivóvíz és tartályos édesvíz és üzemanyag készlet. Ezek mind rendkívül fontos kérdések, melyek hiánya megnehezíti, illetve ellehetetleníti az utat.

Szeretnénk még valakinek megköszönni, Tamás feleségének, Tóth Katalinnak, aki támogatta utunkat és biztos pontot jelentett számunkra a szárazföldön. Ismételten beigazolódott, hogy minden sikeres férfi mögött ott van a NŐ!
Ez volt egy hónap óta az első nyugodt, billegés és szolgálat mentes, teljes éjszakás alvásunk. Hát szükség is volt rá és jól esett. Másnap, vagyis ma reggel korán szerettünk volna érkezni Tobago Cays-re, ezért korán keltünk, 6.30-kor. Végül nem tudtunk korán indulni. Sok teendőnk maradt reggelre. Dinghy felhúzás, spinakker bum leszedése, egy kevés indító reggeli, kötelek elrendezése, stb. Végül, kb. 9 órakor indultunk neki az 5 mérföldes túrának. Hogy mi történt Tobago Cays-en majd a holnapi hajónaplóban.
Az elmúlt 24 órában megtett távolságunk: 0 tengeri mérföld…
Otthon mindenkit szeretettel üdvözlünk, és ezer puszit küldünk.

Leave a Reply