Kettő előtt pár perccel a travel lift dokkolójánál voltunk, de a személyzet jelezte, forduljak meg, farral álljak be. Mivel az orrsugár kormány nem működik, a hely pedig igencsak szűk volt, nem bántam a motoros dingis segítséget a forduláshoz, így hiba nélkül betolattam a Norvikkal a mindig szűkebbnek látszó dokkolóba. Egy segédkötelet most is behúztunk a safety skeg és a hajótest közé, de ezt itt nem használták, a keel alatt húzták át a hevedert. Elöl mutattam, hol van a szonár adója, de most is sikerült ez alá húzni a hevedert , mint Cresen, de tanulva az akkori esetből (meglazult a tömítése), most visszatetettem a hajót és előrébb húzták a hevedert.
A daruzás megrendelésekor kértem, hogy a nagyobb 100t-s travel liftet használják, nem a súly, hanem a geometriai méretek miatt. Sajnos kényelemből a kisebb daruval emelték ki a hajót, aminek majdnem kellemetlen következményei lettek. Már a vízből való kiemelésnél is épp, hogy elfért a szélgenerátor a hátsó gerenda előtt, de az igazi probléma az állványra helyezés után jelentkezett, mert a daru nem fért át a generátor miatt. Ezt le kellett szerelni, Pepusz biztonsági hevederrel kikötve csinálta és kértem még egy GPS antennát is szereljen le. Igaz ez csak kb. 5cm-t jelentett, de a későbbiek engem igazoltak. Közben a személyzet a lifthez egy 10cm-es rampát rögtönzött és ezen keresztül emelték meg. Én Pepusszal fentről figyeltem. Az első kísérlet sikertelen volt, kellett még pár cm. Másodjára a lift 1cm-rel ment át az antenna tartó fölött, ami a radar állványra fixen felhegesztett cső. Ha nem szereljük le az antennát, lehet nem csak az törik össze, hanem az egész állvány megroppan. Én ezt nem szerencsének tartom, hanem a szükséges óvatosságnak.
Vissza a kiemeléshez. Én sejtettem mi van a Norvik alján, de a személyzet se sok ilyet lát, annyi kagyló és csiga volt a hajón. Fürtökben lógott talán több mázsa is. A liftezés árában benne van egy nagyjából lemosás, ezzel most megdolgoztak a fiúk. Az előbb leírt izgalmak után állványra került a Norvik, Jani már hozta is a kinyitható létrát amivel a következő napokban feljárunk a fedélzetre (négy méter), és egyből nekiestek a maradék kagylóleves alapanyag eltávolításának.
A fiúk szerdán is lelkesen segítettek, Pulából áthozták Jani kocsiját, de sajnos az itthoni munkáik miatt csütörtök reggel haza kellett menniük, így innentől egyedül folytattam. Vidám napokat töltöttünk együtt, sok dolog megoldódott és Kati gondoskodása és szakácsművészete révén azt hiszem a Norvik konyha most is Michlen csillagosra sikerült. Azért, hogy a helyi gasztronómia se maradjon ki, Pulában egy ragyogó grillezett tintahal vacsorát ettünk salátával és csapolt sörrel.
A következő három napban folytattam a küzdelmet a kagyló maradékokkal, ezek úgy rátapadtak a hajó aljára, hogy egy folyamatosan élezett szerszámmal se lehetett maradéktalanul eltávolítani őket.
Egyik nap körbe bicikliztem a várost, próbáltam feltérképezni a lehetőségeket, végül találtam egy Spar áruházat és mellette egy épülő Lidlt. Ez a következő kimenetelemre el is készült pár nap múlva.
Pünkösd Vasárnap jöttem haza, ami jó döntés volt, mert a három napos ünnep közepe révén, szinte nem volt forgalom.
