Warning: call_user_func_array() expects parameter 1 to be a valid callback, class 'AGPressGraph\manipulator' does not have a method 'httpsCanonicalURL' in /home/norvikin/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php on line 286
Feed on
Posts
Comments

Ma van Viktor fiam születésnapja, oly sok örömet kaptam tőle, csak hasonlókat tudok kívánni.
Éjjel háromnegyed egykor Jamie ébresztett, hogy teljesen elfogyott a szél. Motort indítottam és beszedtük a vitorlákat, egy óra elmúlt, mikor visszamentem aludni. Háromkor kezdődött az őrségem, egy erős kávé sokat segített az ébredésben. Csendes, nagyon párás éjszaka volt, az időjárás teljesen megváltozott, már nem a trópusokon vagyunk és itt a hagyományos passzátszél helyett a frontok kergetik egymást. Az eddigi utunkon szerencsénk volt, mivel megúsztuk a viharokat, melyek itt oly gyakoriak. Idézet Jimmy Cornel World Cruising Routes könyvéből: "A legtöbb hajó nagyon vegyes időjárást talál ezen az útvonalon, 0-50 csomóig bármilyen szélerősség elképzelhető. Bár nagyon kevés ússza meg
Madagaszkár déli részénél a DNY-i viharokat, amik 2-3 napos időközönként
követik egymást."
Ilyen körülmények közözött, főleg ami az utolsó egy két napos szakaszt illeti – itt hajózunk keresztül az Aguhlas áramlaton-, nehéz az elmúlt kb. tizenegyezer mérföld élményeit rendszerezni, mindent felülír a következő napok izgalma, a folyamatos időjárás elemzés, az esélyek latolgatása. Ennyit még soha nem foglalkoztam az időjárással, mint most, néhány óránként gyűjtjük az infókat a Periperi netről ill. rádiótól, a Voyagertől és a Miss MyII-től, valamint otthonról és tizenkét óránként töltöm le a háromnapos grib előrejelzést a Pactoron. A mai és a holnapi nap viszont csendesnek ígérkezik, vasárnap hajnalra várható a front érkezése délről, de reményeim szerint mi már a kisebb, számunkra kedvező szelet kapjuk csak.
A kellemes idő előcsalogatja az utóbbi hetek emlékeit és a megérkezés utáni teendők listáját. Az elmúlt nyolc hónap eseményeinek összefoglalását későbbre tervezem, de az utolsó három szigetről pár mondatot érdemes ejteni. Pár hónapja Rodriguesről szinte semmit nem tudtam azon kívül, hogy Mauritius felé vitorlázva itt egyes yachtok megállnak rövid pihenőre. Ez a rövid pihenő nemcsak nekem, de több ismerős hajónak is tíz nap lett, köszönhetően a rendkívül barátságos fogadtatásnak, a mindig mosolygó kedves embereknek, akik az első mondatoknál nem mulasztják el kimondani, itt nincs stressz, azt hagyd otthon. Maradásra késztet a kellemes klíma, a szép táj, a hangulatos utcák és a végre kedvezőbb árak, ami egy két kivétellel nem volt jellemző Panama óta. Rodrigues Mauritius-sal közös állam, de független saját közigazgatással, Mauritiushoz hasonlítva az idilli falusi élet megtestesítője. Találkoztam egy francia hölggyel, aki már hat hónapja élvezi a sziget vendégszeretetét és nem tudta megmondani, mikor utazik el.
A továbbutazást nem lehetett tovább halogatni, mivel a hurrikán szezon könyörtelenül közeleg és nem szeretnék a szemébe nézni. Mauritiusra az utunk nem volt a legkellemesebb, de szerencsésen megérkeztünk és a Caudan marina bőven kárpótolt az úti kellemetlenségekért. A marina a modern lüktető város szívében egy kis gyöngyszem, mindig szerettem a belvárosi kikötőket, még a Balatonon is ezért vitorláztam szívesen Füredre, főleg, amíg a vendéghely a nagy mólón volt és tőlünk tíz méterre lüktetett a corso élete reggeltől késő éjszakáig.
Mauritiust nem véletlenül említik, mint az istenek szigetét, tényleg rendkívüli a táj, az emberek nem fásultak bele a turisták áradatába, mint sajnos sok felkapott helyen, az árak hasonlóan Rodriguesen, méltányosak, azt hiszem Mauritius nálam az egyik best. Még az sem homályosította el ezt az érzést, hogy bekaptam egy kis gyomorrontás félét az utolsó napokban.
Mivel csúszásban voltunk, Reunion majdnem lemaradt a megállók közül, kár lett volna kihagyni. Ide Tarának érkezett csomagja, ezért mindenképp útba kellett ejtenünk. Először fél-, egy napos megállót terveztünk, végül fájó szívvel búcsúztunk három nap után. Mivel Reunion az Európai Unió része, sok tekintetben különbözik az előző szigetektől, kivéve a barátságos vendégszeretetet és a vendég vitorlásokkal szembeni megkülönböztetett figyelmet. Pl. a Les Galets marina a vendéghajósoknak az első két nap teljesen ingyenes (áram, víz, tusoló) és mikor mi kérdeztük, a harmadik napra mennyit fizetünk, a kikötőmester csak mosolyogva legyintet, örül, hogy itt voltunk.
Ilyen élmények után nehéz lenne azt mondani többet nem látom ezeket a gyöngyszemeket, remélem a gondviselő engedi, hogy ismételhessek, de akkor már Katival.
Vissza a jelenbe. Délután nagyon jót aludtam, ami hasznosnak bizonyult, mert az éjszaka megint rövidre sikerült. Este Jamienek nagyon fájt a lába, húzta a görcs, így fél tízkor Tarával húztam vitorlát, vagyis ő kormányzott, én rendeztem a vitorlákat, beszedtem a spiboomot, a hátralevő szakaszon valószínű nem lesz rá szükség.
Ezután feltöltöttem a diesel napi tartályokat, ez az új megoldással már gyorsan és viszonylag tisztán megy. Fél tizenegykor kerültem ágyba, a pihenés nem sokáig tartott, két óra lassú vitorlázás után éjfélkor leszedtem a vitorlákat és újra motorozunk. Jamie jobban van, innentől ő a soros az őrségben háromig.
—–

TT

Leave a Reply