Warning: call_user_func_array() expects parameter 1 to be a valid callback, class 'AGPressGraph\manipulator' does not have a method 'httpsCanonicalURL' in /home/norvikin/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php on line 286
Feed on
Posts
Comments

Szerettem volna tovább aludni, mivel a Norvikkal ma lesz az első éjszakai utam, ami nagy hajóforgalmú területen vezet, így alvásról szó sem lehet. Vagy a bringázás volt kevés, vagy az izgalom nagy, reggel hatkor már rámoltam a hajóban. Kiselejteztem egy csomó prospektust, – persze tegnap újakat hoztam – összeraktam két szatyor szemetet, lekértem az időjárás előrejelzéseket és kibociztam a partra. A szemetet elvittem a gyűjtőbe, itt néhány kecske szerintem ebből csemegézik, de szerencsére szelídek voltak, biztos látták, utánpótlást hozok. A dingibe szállva egy kedves angol pár megkért vigyem át őket a túlparti étterembe, ami 2-3 perc, körben 5km. Természetesen átvittem őket, közben pár mondatot beszélgettünk, nagyon tetszett nekik a Norvik. Bő 100tm (közel 200 km) út állt előttem, így kora délutáni indulást terveztem, hogy világosban érjek St. Martinra a Simpson Bay-be. Egykor megebédeltem, majd a fürdést kihasználva megszabadítottam a Norvikot a kis "algasörtéitől". Indulás fél kettőkor, gyenge hátszélben motoroztam végig Antigua nyugati oldalán, a csücsökben a korallzátonyok között, gyakorlásként gondolva a jövőre. Innen a Norvik eddigi legkiválóbb vitorlázása kezdődött. Ragyogó bő 15-17 csomós fél szélben élvezte hajó és hajósa a trópusi naplementét. A Norvik teljesen meg volt táltosodva, lehet, hogy összeszoktunk? Ő egy cruiser hajó, nem száguldó típus, de a mostani hét csomós sebességnél már számolgattam, lehet sötétben érek St. Martinra? A Nap a trópusokon gyorsan zuhan az óceánba (tengerbe) és hamarosam vaksötét lett. Talán életemben nem láttam ilyen sziporkázó égboltot, ami annak is köszönhető, hogy újhold van, így nem homályosítja el fényével a csillagokat. A radarképernyőn a helyi kis zivatarfelhők nagyon pontosan nyomon követhetők és kis rutinnal és szerencsével kikerülhetők. Ez kisebb irányváltoztatással most több alkalommal sikerült is. A bal oldalon, mint gyöngyfüzér világítottak a távolban a Kis Antillák szigetei. Az őrségeget, mivel találkoztam néhány "vad" ötlettel az utóbbi időben én osztom be, általában magamra vállalva egy kicsit a kevésbé szeretett részt. Most is így volt, a pilottal osztottuk meg a feladatot, én voltam többet, kímélvén, nehogy egyedül maradjak. Éjfélig csak a hullámok vad robaja, az önfeledt száguldás és a sziporkázó csillagok voltak a társaim.

TT

Leave a Reply