Warning: call_user_func_array() expects parameter 1 to be a valid callback, class 'AGPressGraph\manipulator' does not have a method 'httpsCanonicalURL' in /home/norvikin/public_html/wp-includes/class-wp-hook.php on line 286
Feed on
Posts
Comments

Gábor barátom nem látszik ki a munkából, így örültem, hogy felesége Erika unszolására egy hét pihenőt vett ki amit a Norvikon töltöttek. Egyedül tudtam őket vendégül látni, mivel Katinak két hivatalos dolog is közbejött és a négy unoka látogatása is küszöbön, erre is készülnie kellett.

Vasárnap fél nyolckor indultam Szlovénián keresztül és a határ előtti kis trükközéssel kettőkor a hajón voltam. Mire Gáborék megérkeztek kicsit rendezkedtem, beindítottam a hűtőket és átszellőztettem a hajót. A kikötőben kevés a parkoló, így a második kocsit kivittük egy városi parkolóba és visszafelé Görög Péter kedvenc vendéglőjében a Barbarában bőségesen megvacsoráztunk.

IMG_2169

A Norvikon ittunk még egy welcome drinket, senkinek nem kellett altató, különösen Gabiéknak, mivel előző nap négy órát sem aludtak.

Hétfő

Terv szerint ma indultunk volna Mali Losinjba, de mivel a csapat dél körül reggelizett, azt javasoltam, csak a közeli Szoline öbölbe menjünk, ahol tudunk fürdeni és a másnapi út is rövidebb lesz egy bő órával. Egyhangúlag megszavaztuk és két óra múlva már a tengerben lubickoltunk. Kellemes meglepetésként itt a bójáért csak 160 kn-t kértek, igaz tavaly itt még ingyen horgonyoztunk.

 38011783_1938358566243248_3766907384853692416_o      IMG_2127

 

A hajóhűtő szolgálta a hideg sört, vacsorára vörösboros szarvaspörköltet szervíroztam hagymás tört burgonyával, hozzá kovászos uborkát. A hangulatos naplemente nyugalmát szerencsére itt szúnyogok sem zavarták (Susakon két hete sok szúnyog volt).

Kedd

A reggeli kávé után még úsztam egyet, de nyolc után kicsivel már úton voltunk Losinjba. Kellemes utunk volt, bár a minimális szél most is inkább szemből fújt, de legalább nem voltak nagy hullámok. A motor hibátlanul működött, pedig a gázolaj már három éves a tankokban, igaz minden évben átszűröm a Separ szűrővel, így a napi tankban semmiféle parafin kiválást nem láttam.

Kora délután érkeztünk, én már nem tudom hányadszor, de mindig megkap ennek a hangulatos kis falunak a varázsa. Nem véletlenül Erika és Gábor kedvenc városkája is, amit érkezésünk után újból felfedeztek. Én most lustaság fázisban voltam és a mólón nézelődtem az érkező hajók ügyes, vagy kevéssé ügyes kikötési manővereit. Nekem szerencsém volt, mivel az öbölbejáratnál még 20 csomós szél a kikötőbe érve öt-hat csomóra mérséklődött, így nem okozott gondot, hogy az orrsugár kormány még nem működik.

IMG_2124 IMG_2101

IMG_2120 IMG_2109

Vacsorára Gáborék meghívtak kedvenc kisvendéglőjükbe, ahol én egy valóban különlegesen finom kagylólevest ettem, frissen sütött kenyérrel. Igaz ezt a kislány először elfelejtett kihozni, de mikor intettem neki, azonnal kapcsolt. Végül még kaptunk egy búcsú pálinkát, ami jótékonyan segítette a gyors álomba merülésünket.

Szerda

Kis negatívum a városi kikötőben a zuhany és a mosdó használat. Ezt a kikötőtől független cég kezeli, meglehetősen korlátozott nyitva tartással. Én a hajón zuhanyozom a fürdő dekken, de Erikáék vettek fürdő jegyet tegnap délután. Miután egy éjszakát voltunk a kikötőben, gondolhattuk a zuhany is 24 órára szól. Ezt a WC-s néni nem így értelmezte és Gabit reggel nem engedte be, pedig a jegyen dátum, óra, perc szerepel. Hát ez még egy orvosolandó dolog lenne.

Nem kellett sietnünk az indulással, mert azt beszéltük meg, hogy visszafelé megint a kis bójás öbölben alszunk és csak csütörtök reggel megyünk be a pulai marinába. Igy belefért még egy kis búcsú séta Gabiéknak egy kávéval.

Kicsit szelesebb utunk volt, természetesen most is szemből és Isztria fölött pár felhő jelezte a közeledő frontot.

 IMG_2135 IMG_2165

A bójára kötés Gábornál egy kis sérülést okozott, mert nem lehetett eléggé kiemelni a bóját, így a rákötéskor a csáklya nyele megégette a kezét. Előzőleg sekélyebb vízben álltunk, ott hosszabban engedett a kötél. Valószínű, mikor telepítették a bójákat egyformára vágták a köteleket, így a nagyobb vízmélységnél rövidebb a szabad hossz.

Éjjel jött egy zivatar, amit én csak a dekk ablakok becsukásával konstatáltam, elég biztonságosnak láttam a bóját és az öböl is körben védett.

Csütörtök

Reggeli kávé, részemről egy utolsó csobbanás, motor indítás, nem indul. Többszöri próbálkozás, semmi. A relé kattog, de az önindító nem indul. A szokásos próbálkozások a főtengely elforgatásával, semmi eredmény. A Norvikon minden fogyasztó és áramtermelő kétsarkú, ami azt jelenti, hogy a hajótest nem kap áramot, kivétel az önindító, ami indításkor egy relén keresztül kapja a testről az áramot. Ez a relé hibásodott meg, de csak félig, mert látszólag dolgozott, de kevés áramot engedett át. Szerencsém, hogy az ország egyik legjobb hajó elektromos szakembere a vendégem, így két óra múlva a motor kattanásra indult, persze volt tartalék relém is.

A kis intermezzó után délben indultunk a közeli marinába, ami szintén kalandosabbra sikerült, mivel a szél fokozatosan 30 csomóig erősödött, természetesen totál szemből. Jó kis másfél órás ugra-bugra volt az egyre nagyobb hullámokban a hullámtörő bejáratáig. Erika nem igazán szereti az ilyen időjárást, de azért sikerült pár jó képet is készítenie.

IMG_2142 IMG_2150

Két órakor érkeztünk meg, a kikötőben, most mind a három mooring kötelet feladták, a szélső helyeken egy spring mooring is van, így remélhetőleg viharosabb időben se lesz probléma. Erika kiment burekot venni, mivel a reggeli kimaradt, ebéd gyanánt. Én, bár nagyjából össze voltam pakolva, fél ötkor indultam haza, még Gabiékat elvittem a kocsijukhoz. Éjfél előtt fél órával értem haza, a maradék fél órában még egy hideg sörrel leöblítve az út porát. Távollétemben a macska birtokolta az ágyamat. A lábamnál aludt egész éjszaka.

IMG_1730

Gyorsan eltelt ez az eseménydús pár nap, kellemesen kikapcsolódtunk és Gábor jóvoltából a Norvik elektromos szerelvényei is sokat javultak. Megint működik az orrsugár kormány, az első aksi műszer és az autópilot is le lett tesztelve. A motor indító reléhez is készül egy megkerülő áramkör, hogy meghibásodás esetén is azonnal lehessen indítani. Ez vészhelyzetben sorsdöntő lehet.

Gáborék még maradtak pár napot, mi péntektől a négy unokát felügyeljük, ami hasonlóan kellemes, mint a hajókázás, de semmivel sem unalmasabb, mindig szolgálnak meglepetéssel.

Kati fél hatkor kelt, én negyed hétkor. A tervezett időben negyed nyolckor indultunk. Alaposan át kell nézni mindent, ne kelljen visszajönni egy nyitva felejtett csapért, vagy ablakért. Van belőlük bőven. Kati szokás szerint nagyon izgult, de szerencsére ezt az előkészületek maximalizálásával kompenzálja. Én indulás előtt mindig nyugodtabb vagyok, mert tudom ő mindent elrendez, nekem csak vezetnem kell. Nagyon szép utunk volt, keresztül Isztrián, komppal át Cresre, majd Osornál Losinjra. Ezt az utat régebben többször megtettük, jó volt felidézni az emlékeket.

Útközben Kati kapott még egy telefont a Magyar Állatorvosi Kamarából, hogy mi elvesztettünk egy cicát. Köszöntük az információt, mondtuk megyünk érte, nagyon örültek  a hírnek. Kicsivel délelőtt érkeztünk a megadott címre, telefonhívásunkra rövidesen jött egy fiatalember, majd egy hölgy, de macska még sehol. Voltak nyelvi nehézségek, végül a közeli állatorvosi rendelőben kötöttünk ki. Itt kaptunk egy kis fejmosást, hogy azonnal be kellett volna jelenteni a cica elvesztését, majd megkérdezte az állatorvosnő, mivel jöttünk, mert hajóra nem adja ki a cicát, nehogy megint megszökjön.

IMG_8647 IMG_8648

Mondtuk, kocsival vagyunk és azonnal mennénk haza. Ekkor ment el a cicát gondozó hölgy haza és hozta el Leot. Nagy kő esett le a szívünkről, megkérdeztük, kinek mivel tartozunk, senki nem fogadott el pénzt, így az állatmenhely alapítvány perselyébe tettünk 200 kunát, és jelképes hazai ajándékokat a megtalálóknak.

Beültünk a kocsiba, cicánk fél perc múlva aludt, végigaludta az utat és kompozást a kis szökevény.

IMG_8649 IMG_8650

IMG_8653 IMG_8655

IMG_8656 IMG_8657

Este kilencre értünk haza, az út végén egyre gyakrabban néztem a GPS-t, mennyi van még hátra. Este Leo jól bekajált, de az udvarra már nem engedtük ki, mi viszont a késői vacsora előtt egy hatalmasat medencéztünk, letudva ezzel az esti fürdést.

A cicát továbbra is szeretnénk vinni az utazásainkkor, de szigorúbbak lesznek a szabályok és hétfőn csináltatok egy telefonszámos medált a nyakörvére.

Végül ráadás képek a macskáról, hogy mindenki elhiggye, haza ért.

IMG_8688 IMG_8675

IMG_8677 IMG_8682

IMG_8686 IMG_8704

Mondanom se kell, két nap múlva már a szemben levő szomszédunk ablakpárkányán volt, de belülről.

Most az úgynevezett sziget idő szerint korán indult a nap nyolc körül. Én korábban ébredek, szeretem ilyenkor átgondolni a feladatokat. Pl. kitaláltam, hogyan lehet az epoxis tárolót kitakarítani makulátlanra. Megreggeliztünk és Kati gyorsan elvitte a gyerekeket a megszokott strandunkra WIBIT vízi ugráló várazni.

IMG_8625 IMG_8635

IMG_8643 IMG_8644

Én nekiestem a tároló takarításnak, ecsettel, hígítóval spaklival és sok törlő ronggyal. Nem tudom ma is divat-e a szipuzás, de ezt lehet élvezte volna a célcsoport, én annál kevésbé. Viszont, mire Katiék hazaértek a tároló ragyogott, a hígító gőzét a nagy ipari ventillátorral kiűztem és én is kezdtem „kijózanodni”.

Ebédre az utolsó itthonról hozott kaját ettük, bolognait, persze ez is házi készítésű, spagettivel. Azért tudtuk közel két hétig az itthon lefagyasztott ételeket is enni, mert jól működik a hajón a mélyhűtő is a két másik mellett.

Délután elkezdtünk összepakolni a holnapi hazautazáshoz, mikor megszólalt Kati telefonja. Külföldi szám volt, tőlem kérdezte, felvegye-e? Horvát előhívó volt és egy kedves női hang angolul mondta, náluk van a Leo cica. Szinte el sem akartuk hinni, de nagy volt az öröm. Megbeszéltünk egy találkozót Mali Losinjban másnap délre a központban közel a mólónkhoz, ahol eltűnt a cica.

Nagyon készültünk az unokákkal erre a nyaralásra és így most úgy néz ki, a sok kaland mellet happy and-es lesz. Nagyon izgatottak voltunk, de bizakodóak is.

Estére a legtöbb dolgot bepakoltuk a kocsiba, hogy reggel a tervezett korai időpontban indulhassunk, de nem haza, hanem Mali Losinjba. A két unokánk már igazi segítség, a pakolások és kiszállítások döntő részét egyedül végezték.

Este még fogtak a gyerekek egy halat a Lalinak, amit rögtön hűtőbe tettünk.

IMG_8646

Este átcseréltük még a napponyvát a „tescósra”, ez nagyon bevált, nem kell félteni és védi a sprayhoodot és a fél fedélzetet.

Közel tíz óra volt, mire a kis csapat összeszedte magát. A tegnapi reggeli izgalom után egy nagyon fárasztó rázkódós menet, mindenkit kifárasztott. Késői reggeli után Kati elment a gyerekekkel a szokásos strandra, itt idén egy még nagyobb ugráló vízi vár is van.

IMG_8601 IMG_8607

IMG_8617 IMG_8619

Én egy régóta halogatott, feladattal barátkoztam. Az egyik mély tárolóban ahol a festékeket tartottam az egyik epoxis doboz engedett és kifolyt egy csomó mézállagú epoxi komponens. Ezt kezdtem egy spaklival kitakarítani. Mire Katiék megjöttek, a nagyjával végeztem, de fogalmam nem volt, hogy fogom ezt tisztára vakarni.

Mi nagyrészt önellátóak vagyunk a hajón és persze itthon is és ez nem anyagi kérdés. Itthon, illetve a hajón érezzük jól magunkat és persze Kati nemcsak ragyogóan főz, de szeret is és mindig keresi az újabb recepteket. Én csak a hajózás közben tanultam meg főzi, de jó mestertől könnyű tanulni és magas az igényszintem is. Alkalomszerűen szívesen megyünk étterembe, de leginkább a különlegességek kedvéért.

Most viszont a hajón egy nagyon finom sertéspörköltet vacsoráztunk, csigatésztával és kovászos uborkával. Kimértem az indukciós főzőlap fogyasztását az inverterről, ahogy számítottam, komolyabb főzés csak parti áramról, vagy a generátorról lehetséges.

IMG_8459 IMG_8622

A korai vacsora után a gyerekek horgásztak, fogtak még két halat, zuhanyozás után filmnézés. A Kiskarácsony című filmet néztük meg.

Reggel hatkor vettem észre, hogy Leo eltűnt. Először azt hittük elbújt a hajóban, mivel itt rengeteg zug van. Miután itt nem találtuk, elkezdtük átnézni a mólót, az utolsó előtti helyen álltunk. Kati végigment a parti úton, a gyerekek a szomszéd mólókat nézték végig, mi a szemben levő utcákat, de a macska sehol. Teljesen tanácstalanok voltunk, fogalmunk nem volt mit csináljunk. Sajnos gravírozott telefonszámos medál nincs Leon, de van mikrochip és reméltük ez előbb-utóbb fog segíteni. Végül tizenegykor feladtuk a keresést és vissza indultunk Pulába, ha kell, majd vissza jövünk, de nem sok reményünk volt, hogy a cica előkerül. Eddig soha nem ment ki a mólóra, csak a szomszéd hajókat látogatta, sajnos most túl nagy lehetett a csábítás.

Közben a nagy izgalomban majdnem megfeledkeztünk róla, hogy Kingának ma van a születésnapja. Kati nagyon aranyos ajándékot választott neki, nagy volt a meglepetés, Hatchimals tojást.

IMG_8594 IMG_8597

A Norvikon egy átok ül az Adrián, mert szinte mindig szemből fúj a szél, most is, de a jósolt tíz csomó helyett 15 csomóval, ennek megfelelő hullámokkal. A rossz idő legalább elterelte a gondolatainkat Leoról. Fél hatkor értünk a kiszemelt horgonyzó öbölbe, de már messziről gyanús volt, hogy túl sűrűn állnak a hajók. Tavaly szeptemberben Gézáékkal még itt horgonyoztunk, most telerakták bójákkal. Egy lendülettel már meg is fordultam és irány a mi marinánk, ahol egy óra múlva ki is kötöttünk.

IMG_8596  IMG_8599

Felraktuk a napponyvát, parti áramra csatlakoztunk, egy izgalmas hét után visszaértünk, de a cica nélkül.

A reggeli rutin kutyafuttatás, fürdés, reggeli után felvettük a fürdő létrát, a dingi motor és a dingi is a helyére került, eloldottuk a kikötő köteleket a bójáról és indultunk vissza Mali Losinj-ba.

IMG_8582 IMG_8581

Délben kötöttünk ki, megebédeltünk és ezzel véget ért Norbi rövid látogatása a hajón. Norbi elment a parkolóba a kocsijáért, mi a mólón vártuk, a kutyákkal és a csomagjaikkal. Kettőkor indult haza és tízkor telefonált, hogy szerencsésen haza ért. Mindnyájan nagyon örültünk, hogy együtt tölthettük ezt a pár napot és neki is sikerült kicsit feltöltődnie.

Délután Kati elvitte a gyerekeket ajándékot vásárolni a zsebpénzükből és VR-ezni.

20180713_115704 IMG_8592

IMG_8588 IMG_8593

A hajón a macska végre újra élvezhette a kutyamentes fedélzetet. Míg itt voltak a kutyák, éjjel a ketrecükben aludtak, nappal pórázon voltak megkötve, a macska pedig alul a hajóban. Most viszont minden a Leo-é volt.

IMG_8583 IMG_8585

Úgy terveztük másnap vissza megyünk Pulába és két napot horgonyon leszünk, majd pénteken korán indulunk haza. Nem minden sikerült így, de Géza barátom szavait idézve „a hajózásban az a szép, hogy nem tudhatod, mit hoz a holnap”.

Éjjel jött egy zivatar, dörgött, villámlott és az eső alaposan átmosta a fedélzetet, szerencse, hogy Kati még délután átporszívózta az egészet.

Reggel ellenőriztem az aksik töltöttségét, minden rendben, továbbra is nagyon jó a hajó energia mérlege. A napelemek jól töltenek, köszönhetően a kedvező időjárásnak, így a reggelihez az elektromos vízforralót és a mikrót is lehetett használni, de a főzéshez a gáztűzhelyt üzemeltem be.

Norbiék kivitték dingivel a kutyákat a partra a szokásos eü. sétára és egy kis úszásra.

20180715_195548 20180715_195209

20180715_195956 20180715_200024

A kutyák egyre tisztábbak, mondhatom kívül-belül, mivel Lali annyi tenger vizet iszik, hogy az felér egy gyomor mosással.

20180715_135501

 

 IMG_8548IMG_8538

 

IMG_8552IMG_8555

A mai nap is strandolással, vízbe ugrálással telt. A gyerekek vödörrel fogtak medúzát, de halat ma nem sikerült fogni. Délutánra jutott még egy vicces sztori, a szomszéd hajó hét utasa a mienknél nem sokkal nagyobb dingibe próbált beleülni. Mikor végre elhelyezkedtek, nem indult el a motor, de minden kis hullámmal pár liter víz bejutott a csónakba. Ekkor hárman kiszálltak és a többiek kieveztek a partra. A hajón maradt egyik hölgy átszólt hozzánk, kivinnénk-e őket a partra? Természetes, hogy segítünk, ráadásul igazi Gergőnek való feladat, aki kitűnően megtanulta kezelni a kis csónakot. Ügyesen oldotta meg a feladatot, a parthoz érve kiemelte a motort, nehogy a csiga sérüljön a köveken.

IMG_8566

Ezután a kutyákkal kimentek a szokásos part futtatásra és mikor készülődtek vissza, találkoztak a szomszéd társasággal akik kérték, Gergő fuvarozza őket vissza. Gergő örült az újabb lehetőségnek, a fuvarért kapott 50 kunát és ígérték hoznak át csokit este. Egy óra múlva valóban átúsztak hozzánk és finom svájci csokit kaptunk, mint kiderült a társaság egy része svájci. Gergő roppant büszke volt, én viccből megjegyeztem most ő tankolhatja meg a dingit.

IMG_8577 IMG_8578

Mi nem vagyunk foci rajongók, de a világbajnoki döntőt megnéztük. Érdemes volt, nekem tetszett a meccs, igaz utoljára nem tudom hány éve láttam meccset, nem számítva azokat a paródiákat, amik a neten mentek a mi válogatottunk szerepléséről, pl. Andorrával.

IMG_8575 IMG_8573

Még délután jött a bójás dingi és egy plusz kötelet köttetett a szomszédos bójára, mivel éjjel elérhet minket egy zivatar széle. Tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy nemcsak az árak nőnek Horvát országban, de a szolgáltatások színvonala is.

Mali Losinj-nyal szemben van egy kis sziget, Susak, 200 fő lakossal. Ez egy népszerű kiránduló hely, mivel egy homokos, gondozott strandja van, ami ritkaság a horvát tengerparton. Terveink szerint a következő két napot itt töltjük fizetős bóján.

20180714_111424 20180714_111334

20180714_111346 20180714_111358

20180714_111810 20180714_115024

Sajnos nem elég, hogy a Ft folyamatosan romlik a kunához és szinte mindenhez képest, de a horvátok is folyamatosan emelik az árakat. Itt hat éve még 130 kunát fizettem méterenként, most 200-t, ami a Norvikra közel 13ezer Ft/nap, persze a városi kikötő sem olcsó, bő 18 ezer, amiben van áram és víz vételezési lehetőség, de a WC és zuhany használatért a parton egy másik cégnek kell fizetni, de a nyitva tartás nagyon korlátozott. Ezt nem is használtuk, mivel a hajón két fürdőszoba van és a tusoláshoz a fürdő dekken hideg-meleg vizes zuhany. Még az anyagiakról annyit, hogy ACI marinában a Norviknak 30 ezer Ft egy nap, persze Pulában az éves bérletünk fajlagosan lényegesen olcsóbb, de itt is emeltek idén. Mindezekből azt a tanulságot lehet levonni, hogy a hajó sokkal olcsóbb, ha menetben van, mint ha áll. Remélem a jövőben ezt a lehetőséget fogjuk kihasználni.

Reggeli után felköszöntöttük Gergőt, ma 12 éves. Egy rejtvényes könyvet és egy okos telefonról irányítható repülő modellt kapott.

Délben értünk át és az előzőekhez még hozzá tartozik, hogy a pénzszedő ember egy motoros dingivel nagyon készségesen segített minden hajónak a bójára álláshoz. Letettük a fürdő létrát és a kis dingit és hatalmasat fürödtünk a kristály tiszta vízben.

20180714_132417 20180714_132539

A két kutya is úszott, Norbi Lalira egy hosszú kötelet kötött, nehogy elszökjön és mentőmellényt is adott rá, könnyítve az úszást.

IMG_8514 IMG_8516

IMG_8521 IMG_8523

IMG_8535 IMG_8538

 

Ebéd után Kinga fogott egy halat, majd kidingiztek a kutyákkal a partra. Itt megint volt egy szerencsés kaland, mert Lali ész nélkül beleugrott egy kútba, de szerencsére ez le volt fedve, így ki tudták rángatni belőle.

IMG_8539IMG_8542

Vacsi előtt újabb fürdés, ugrálás a hajóról a vízbe. Persze a két gyerek folyamatosan cukkolta egymást, Gergő állandóan ijesztgeti Kingát, ahogy ez testvéreknél szokás.

Kényelmesen indult a napunk, persze a kutyusokat azért korán ki kellett vinni a partra egészségügyi sétára. Késői reggeli után Kati, Norbival és a gyerekekkel elmentek városnézésre és a vacsora asztal megrendelésére. Én vigyáztam a macskánkra.

20180713_144641 20180713_144631

20180713_144544 IMG_1580

Kati ebédre gulyás levest főzött és megszámlálhatatlan mennyiségű palacsintát sütött. Ebben nagy segítség az új főzőlap. Mikor hazaérkeztem a földkerülő túráról, vettünk egy villany rezsót, mondván a kikötőben egyszerűbb használni, mint a gázt. Ez egy olcsó darab volt, nem is vált be, inkább csak párolta az ételt, sütni egyáltalán nem lehetett rajta. Ezt most meguntuk és Jani barátom és Viktor fiunk tanácsára rendeltünk egy két főzőlapos indukciós sütőt az Amazonon. Most nem bíztam a véletlenre a dolgot, megnéztem a teszteket és igyekeztem a legjobbat kiválasztani. Ez egy német márka és nagyon bejött, gyorsabb, mint a gáztűzhelyünk, persze kellettek hozzá új edények, de régiek eléggé leharcoltak voltak ennyi út után.

Délután Norbi a gyerekekkel és a kutyákkal elmentek strandolni, volt egy kis kalandjuk, mert Lali kutya egyből berontott egy szálloda tengertől lekerített részére, Norbert alig tudta kirángatni a vízből.

20180713_144448 20180713_201800

IMG_8497 IMG_8498

IMG_8499 IMG_8500

Nyolcra mentünk vacsorázni az Odussey étterembe, ahol a megrendelt asztalunk várt nagyon szép panorámával, az öböl ölelésében fekvő gyönyörű városkára. Mondanom se kell a gyerekek túlrendelték magukat, így Gergő második fogása egy hatalmas pizza a másnapi reggelink lett.

Végre újból hajózunk. Nem a legideálisabbak a körülmények, esik az eső, a szembe szél az előre jelzettnél erősebb, eléri a 15 csomót, de a motor ragyogóan működik és a Norvik motorral soha nem volt ilyen gyors, ellenszélben 6.6 knots átlagot mentünk 1800-as fordulatszámon, 3.8l/óra fogyasztással.

IMG_8471 IMG_8475

A tervezett indulási időpontot csat 15perccel léptük túl és fél kilenc után pár perccel már elhagytuk a külső hullámtörőt és beírtam a waypontokat Mali Losinj felé. Ez most inkább csak szamár vezetőkénk szolgált, mert a pilot életében először folyamatosak kikapcsolt. Remélem, csak programozási hiba, de Gergőnek jól jött, hogy gyakorolja a kormányzást, amit először nagy lelkesedéssel, aztán az idő múltával egyre kevesebbel csinált, végül az eső erősödésével én vettem át a figyelő szolgálattal együtt.

IMG_8469 IMG_8468

Sokan csodálkoznak, mikor mesélem, hogy ha hullámzik a víz induláskor hajlamos vagyok a tengeri betegségre, szerencsére ez időjárástól függően, pár nap alatt elmúlik. Most csak enyhén jelentkezett nálam, de a cicánknak gyengébb a gyomra és kiadta a kaját, remélem ő is hozzászokik a hullámzáshoz, mint én.

Fél négykor kötöttünk ki Mali Losinj városi marinájában. Kati gyors ebédet varázsolt, én utána körbe jártam az öblöt. Sokadszor vagyunk itt, most is megragadott a varázsa. A déli part végén van egy étterem, ahol hat éve Járai Tomiékkal vacsoráztunk, ezt néztem ki a holnapi vacsorához. A sétáló utcai éttermek nekem nagyon zajosak.

IMG_8478 IMG_8482

IMG_8484 IMG_8485 

Tízre várjuk Norbertet, munka után indult és sikerült pár napra elszakadni az otthoni munkából. Pontosan érkezett, Lalival a labrador kutyussal és Mimivel a máltai pincsivel. A parkolás az öböl partján reménytelet, de a gyerekek annyira várták az édesapjukat, hogy egyből észrevették a kocsiját és szaladtak elé. Kiraktuk a két kutya ketrecét a kajákkal, a kutyákat és Norbi elvitte a kocsit parkolni. A berakodásnál történt egy kis baleset, mert a szállító ketrec füle leszakadt és beleesett a vízbe. Azonnal elkezdett süllyedni, de szerencsémre egy fiatal német hajós, aki a kutyusát sétáltatta azonnal a segítségemre sietett és kihúzta a nem kis ketrecet a kutyák muníciójával együtt a vízből és a hajóba is berakta.

20180713_144641 20180713_144557

A kis izgalmakat levezettük egy kellemes beszélgetéssel, jólesett az alvás, nagyon örülünk hogy erősödött a csapatunk.

Older Posts »