Feed on
Posts
Comments

ELŐADÁS

Élménybeszámoló előadást tartok nemcsak hajósoknak január közepén Földkerülő vitorlázásom második szakaszáról, Új-Zélandtól Dél-Afrikáig, az MTVSZ szervezésében. Az előadás tervezett időpontja január 15-én 18:00 óra, a helyszínt a jelentkezők létszámának függvényében keressük, erről időben tájékoztatunk mindenkit. Szeretettel várok minden érdeklődőt!

Kívánok, áldott karácsonyt és sikerekben gazdag Új Évet olvasóimnak!

Köszönöm, a bíztató sorokat és remélem, júniusban sokakkal találkozom az Adriára való megérkezésemkor.

TT

Tags:

2014.12.19, Budapest

m4s0n501

HÍRLEVÉL!

Összeállt az útiterv a Norvik Földkerülésének utolsó, 8200 tmf-es szakaszára. Természetesen kisebb módosítások lehetségesek.

- Indulás Durban-ből február 24-én Fokvárosba az időjárás függvényében. Ez 800 tmf-es szakasz, gyakorlott hajósoknak ajánlom, kiemelkedően sok tapasztalatot lehet gyűjteni

- Fokvárosból március 10-15.-ike között indulunk a Zöldfoki szigetekre Szt. Ilona és Ascencion érintésével. Azoknak ajánlom, akik ki szeretnék próbálni magukat hosszú óceáni vitorlázásra.

Fokváros – Szt. Ilona 1700 tmf

Szt.Ilona – Ascencion 700 tmf

Ascencion – Zöldfoki szigetek 1600 tmf

Összesen kerek 4000 tmf. Ez a szakasz kb. öt hét lesz.

- Kanári szigetekre április végén indulok, ezen a szakaszon fogom keresztezni, a saját korábbi utamat, innentől a Norvik hivatalosan is megkerülte a Földet.

870 tmf, kb. egy hét.

- Az utolsó óceáni szakasz Kanári szigetekről Gibraltárba 710 tmf.

- Május 10-étől Földközi tenger, terveim szerint Málta érintésével (1000 tmf) érkeznénk az Adriára júniusban (750 tmf).

Az összes út megközelítőleg 8200 tmf, 15-16 ezer km. Jelentkezhetsz szakaszokra, vagy a kihívásokat kedvelők az egész útra. Az utolsó szakaszon előnyt élveznek, akik segítették az eddigi utamat, illetve már részt vettek előző útjaimon. Részvételi feltételekről személyesen érdeklődhettek, telefonon, vagy email-ban, a honlapon lévő elérhetőségek valamelyikén.

TT

Tags:

A megérkezés utáni néhány nap nagyon gyorsan elrepült, ennek szegény Norvik a kárvallottja, közel sem tudtam úgy rendbe tenni haza utazásom előtt, ahogy eredetileg terveztem.

IMG_0724

Persze mindannyiunknak szüksége volt egy kis lazításra e nem kis izgalmakkal járó út után. Azért a legfontosabb dolgok elkészültek, lemostuk, megszárítottuk és leszereltük a vitorlákat , illetve a grószt a Lazy Jack maradékaiba csomagoltam, jó alaposan átkötve, mint egy kötözött sonkát.

IMGP1609

IMG_0725

IMGP1611

Tara a konyha nagy részét tette rendbe, Jamie az első fürdőt és kívül lemosta a hajót, azért nekem is maradt bőven tennivalóm, miután kedd reggel elbúcsúztunk egymástól. Vitáink ellenére úgy érzem sikerült némi csapatszellemet összehoznom a három különböző nemzetiségű, korú, szakmájú és érdeklődési körű Norvik-teamben.

IMG_0743

IMG_0745

IMG_0744

Nem tagadom és ez valószínűleg a soraimon is átjött, az idei esztendő és ezzel ez a bő húszezer km-es vitorlás szakasz nem volt életem legsikeresebb éve. Kati lábtörése, az utána következő három operáció és ezzel a közös nyaralás elmaradása elég rossz alaphangot adott a túrához. Ráadásul az első szakasz kivételével, ahová Jani barátom elkísért, szinte végig gyakorlatlan, vagy totál kezdő crew-al hajóztam és innentől kezdve minden vitorlaműveletnél segítenem kellett, vagy egyedül csináltam. Ettől függetlenül azt hiszem a társaim a maguk tudása szerint igyekeztek helyt állni és remélem az élményen kívül sokat tanultak is a hosszabb rövidebb szakaszokon, amin részt vettek. Nem akarok rangsort csinálni, mert egyrészt nem szeretnék senkit megbántani, másrészt nagyon különböző habitusú emberekkel hajóztam, csupán az orosz crew érte el azt nálam, hogy megbántam, hogy felvettem és utána egy felfrissülés volt a szóló szakasz Balitól a Cocos (Keeling) szigetekig.

Maga Dél-Afrika abban a pár villanásnyi időben, amit Durban-ben láttam belőle, nagyon kedvező benyomást tett rám, kárpótlandó az idei nyaralás elmaradásért.

 IMGP1604     

IMGP1605

IMG_0736

IMGP1606

IMG_0735

IMG_0738

IMG_0741

IMG_0730

Csütörtökön délután fél négykor bezártam a hajót, utolsó pillantás hűséges és erős társamra és pár perc múlva már a shuttle busz repített a reptérre.

IMG_0753

IMG_0751

Ezzel véget ért a Norvik vitorlás földkerülő útjának második szakasza, a folytatás jövő februárban.

Azért időnként érdemes a naplóra nézni, most tervezem a jövő évi konkrét programokat és egyéb hírekről is beszámolok, ha nem is napi rendszerességgel, így a www.norvikinfo mostantól (talán eddig is) nemcsak a hajózásról szól, hanem általában az utazásokról. Az elmaradt fotók is hamarosan felkerülnek.

A telefonom november 28-ától újra él, az elérhetőségeim a honlapon megtalálhatóak. A további szakaszokra hosszabb-rövidebb időre csatlakozhattok, és bárkiknek szívesen állok rendelkezésére, beszélgetésre személyesen. Karácsonyig leszek Budapesten, majd január 10-étől február elejéig.

TT

Tags:

Egész éjjel 7.5 csomó feletti sebességgel motoroztunk, illetve háromtól motorláztunk, mivel a kedvező szélben kitettem a yankeet. Reggel már csak 40 mérföldre voltunk a Durban bejárattól. A reggeli rádiózásnál kiderült, a Voyager sincs sokkal közelebb Richards Bayhez, szerintem kicsit elspekulálták a dolgot és őket is elkapta az északi áramlat, amit sehol sem említenek.

Azt hiszem ebben az idényben ez volt az utolsó éjszaka, az utolsó reggeli és az utolsó ebéd a tengeren.

IMGP1573

A szél kedvezőre fordulásával még pár órát vitorláztunk is. Néhány óra múlva partot érünk és mondhatnám a harmadik óceán átkelés is kipipálva. Én magamban inkább úgy fogalmazok, a harmadik óceánnal is megismerkedtem. Nem tudom melyik a kedvencem, de az biztos, ezen az útvonalon az Indiai óceán a legváltozatosabb, a legtöbb meglepetést rejtő. Az összegzést a későbbiekre tartogatom, egyenlőre a bejelentkezési procedúrára és a kikötésre koncentrálok.

A dél-nyugati szél a jelzettnél előbb érkezett, így jónak láttam újra feltölteni a napi tartályokat, remélem utoljára ezzel az ideiglenes megoldással. Míg én az üzemanyagcső rögzítésével kínlódtam a járó motor mellett, a kokpitben a plotteren elszállt az AIS vétel és ezt Jamie kisebb pánikkal élte meg és azonnali segítségért kiabált. Itt valamit félre érthetett, mert én csak annyit mondtam, csak akkor legyen ilyen kiabálás, mikor én a motortérben vagyok, ha valóban veszélyben vagyunk. Jamienek sok jó tulajdonsága van, de inkább az érzelmei és indulatai irányítják, most sikerült a félreértésből olyan cirkuszt csinálnia, melyet egyrészt nem lehet elfelejteni, másrészt teljesen indokolatlan volt. Egy tény, én nagyon vártam ezt a megérkezést, sokat tettem érte, de az édes megérkezés örömét ez a kis incidens eléggé lerombolta.

 

IMGP1582

 

Innentől aztán a rádiós bejelentkezés, a marinába való megérkezés számomra inkább napi rutin lett, kipipálandó feladat.

IMGP1588

 

IMG_0719

Pedig a Dél-Afrikába való megérkezés őrzi talán leginkább az angol hagyományokat, a marina igazgató odajött a hajónkhoz külön üdvözölni minket es az összes formalitás a lehető legudvariasabb és a régi időket idéző volt.

IMG_0720

IMGP1594

TT

Tags:

Hogy ez az éjszaka se múljon el eseménytelenül, Jamie éjfél után fél egykor ébresztett, hogy elfogyott a szél, be kell szedni a vitorlákat. Nem esett jól az éjszakai torna, de utána vissza tudtam aludni. Háromkor át akartam venni az éjszakai őrséget, de Jamie nem volt fáradt, mondta aludjak még egy órát., ami inkább szendergés volt, de jólesett.

Az éjszakai égbolt ma is ragyogott a déli félgömb csillagaitól és a hajnal ugyanolyan csodálatos volt, mint az előzőek. Szeretem a hosszan születő virradatot, a fények és színek lassú változását, ahogy a komor fekete gomolyfelhők először szürkére váltanak, majd vidám rózsaszínűre, hogy végül elnyerjék nappali fehér vatta külsejüket.

Gondolataim egyre inkább az érkezési időpont latolgatásával teltek, nagyon nehezen küzdjük le a mérföldeket, de továbbra is bízom egy kedvező finisben. Durban modern kikötő, jól ki van bójázva és bár az éjszakai megérkezésnek is megvan a varázsa, jobban szeretnék most világosban megérkezni.

 

IMGP1571

UTC:05:00.-kor hívtuk a Periperi rádió netet, itt nem csak időjárás-, hanem a hajózással kapcsolatos minden információt megkapnak a hajósok személyre szólóan. Mi újból rákérdeztünk az Agulhas áramlatra és a Durban -be való bejelentkezési formaságokra. Két operator segít minket, Roy Richards Bay-ből a 8101kHz-es frekvencián, Paul Cap Townból a 12353kHz frekin. A Periperi net után fél órával szoktuk hívni egymást az együtt haladó hajók, itt a Voyager az operator. Ők most jóval mögöttünk vannak, mintegy negyven mérfölddel, nem sietnek, mivel Richards Baybe tartanak, ami 80 mérfölddel közelebb van a mi úti célunknál. Szerintem nem szabad addig leállni, míg közel nincs a cél, különösen az ilyen kiszámíthatatlan áramlásokkal és széllel megáldott helyen. A szél olyan szinten elállt, hogy délben már egy ezüst tükrön ringatózott a Norvik.

A készletek eléggé kifogyóban vannak, de a maradékokból egy extra finom palóc babfőzelék még összejött, igaz az utolsó négy szem krumpli fele édes burgonya volt. Lehet ez segített neki, vagy a Reunionon vásárolt füstölt csülök, de nemcsak ebédre, hanem vacsorára is excellence volt Jamie szerint, neki a bab amúgy is a kedvence.

Délután feltöltöttem a napi üzemanyag tartályokat és a jobb oldali tankból átfejtettem a maradék diesel olajt a bal oldali tankba. Ezt a funkciót most használom először a Norvikon, ezzel egyúttal a Separ szűrőn is átszűröm az üzemanyagot, melynek egy részét Fijin, nagyobb részét még Új-Zélandon vettem.

Az esti rádiózásnál Paul a műholdkép alapján 100%-osra mondta, hogy az Agulhas áramlat nem működik, vegyük egyenesen célba Durbant. Ez kicsit lehangoló hír volt, mert titkon mindig abban reménykedtem, hogy a finisben a hátára kap minket ez a hírhedt nagyon gyors déli áramlat. Ezek után az utolsó útpontunkat áttettem a Durban kikötő bejáratához, ami jelenleg 140tmf tőlünk este hat harminckor. Elég necces a nappali érkezésünk, de a szerencse, mint oly sokszor az életemben, megint mellém szegődött, rövidesen erősödött az előzőekben kárhoztatott északi áramlat déli testvére és mi egyre gyorsabban haladunk jó irányba.

A Pactor modem az átjátszó adókkal (Airmail) ezen a koordinátán megint egyre gyengébben működik, este kilencre tudtam elküldeni az előző napi naplót és letölteni az idei utolsó gribet. Az előrejelzések szerint holnap délután kettőtől 15-20 csomós dél-nyugati szél lesz, jó lenne addigra part közelbe érni.

Az idei utolsó tengeren töltött éjszaka különleges volt abból a szempontból, hogy semmi esemény nem történik, ami a közreműködésemet igényelte volna át ezt is megéltem, de azért kétszer is ránéztem a belső műszerekre, megnyugtató érzés volt a hét csomó feletti átlag sebesség, köszönhetően az áramlatnak.

TT

Tags:

Jamie jóvoltából most sikerült három órát aludnom, mert csak negyed négykor szólt, hogy én vagyok a soros az őrségben.
Érdemes volt felkelni, mert ragyogó csillagos ég alatt, – a holdból csak egy vékony sarló látszott – a friss szélben a Norviknál csak a gondolataim csapongtak jobban. Igazi meditációra alkalmas idő volt. A tegnap esti naplemente már régen nem a trópusokat idézte, a nappal igen lassan adta át a helyét az éjszakának.

IMGP1565

A napkelte hasonlóan hosszú virradással kezdődik, mindezek az otthont idézik két trópusokon töltött idény után.

IMGP1568

Közben a szél 18-20 csomóra erősödött, a Norvik vágtatott az éjszakai óceánon óriási tajtékot csapva ahogy belecsapódott az újabb és újabb hullámokba. Nagyon együtt voltunk én és a hajó és a szél és a tenger, akarom mondani, óceán.
A szép hajnal viszont elvitte a szelet és meghozta az egyre erősebb északi áramlatot. Tizenkét csomós déli szélnél a sodródás olyan erős volt északra, hogy Mozambiknál érnénk partot. Nem volt más választás, újra motort indítottam, ezen a szakaszon már sokadszor. Utána fogok számolni, de az az érzésem a Reunion-Durban közötti 1500 mérföldön többet motorozok, mint Fijitől Reunionig megtett 8000 mérföldön. Még szerencse, hogy Mauritiuson cseréltem olajat a motorban és a váltóban is.
Lehet már csak Durbanben alhatok addig, ameddig tervezem, mert a délelőtti szundikálásomnak is gyorsan véget vetett egy squall, ki kellett mennem segíteni a legénységnek a kokpitban leszedni a vitorlákat, mivel a szél teljesen szembe fordult. Valószínű az álmosságomnak tudható be, de nagyon csúnyán megütöttem az ujjam a csörlőbe, most már mind a két kezemen van ujjsérülés, ami a sós víz miatt kellemetlen.
Röviddel azután, ahogy elment a squall, újra vitorlát húztunk, de a motor továbbra is kellett. Tara egyig volt őrségben, utána alszik, majd az esti őrség után éjféltől megint. Nagyon nagy az alvásigénye, ezért nem irigylem. Én világ életemben keveset aludtam és még ma is működik, ha sok hiány jön össze, egy-két nap alatt bepótolom.
Délután próbáltam kicsit pihenni, de csak nagyon rövid idők jönnek össze. Fél ötkor az ágyam dőlésszögéből éreztem, felerősödött a szél, leállítottam a motort és a húsz csomós szélben újra vitorláztunk. Örömünk nem tartott sokáig, ötkor megint lecsökkent a szél, újra motort indítottam, de kicsit a teli vitorlázat is segített. Azt hiszem igen sok helyi ismeretet kapok a térség áramlási és szél viszonyairól.
Jamie-vel kezdünk kifogyni a vacsora ötletekből, így jól jött Tara meglepetés vacsorája.
Vacsora után még feltöltöttem a diesel napi tartályokat, ellenőriztem az irányunkat és a fedélzetet és szinte hihetetlen éjfélig semmi nem történt, amiért fel kellett volna kelnem.
Pozíciónk:UTC:10:00. Lat.:27°52’S. Lon.:035°46’E. Megtett táv.:88tmf(ez azon kívül, hogy kevés, északra sodródva az áramlattal a waypointtól még kevesebb valójában).
—–

TT

Tags:

Éjfél után szerencsére semmi esemény nem volt, így valamennyit tudtam aludni. Tulajdonképpen élvezem a kokpit magányát hajnalonként, de az egyenlő munkamegosztás azt hiszem csak Jamie részéről igaz. Persze ezek a dolgok eddig sem voltak elsődlegesek, inkább csak az igazságérzetem bántják, ez az utazás pár nap múlva véget ér, hiányzik már a privát szféra.
Kilencig voltam őrségben, mert Tara fáradt volt, fél kilencig aludt, utána megfürdött és egy könyvvel a kezében kijött őrségbe. Hát azt hiszem nincs rossz dolga a crew-nak a Norvikon.
A szél délelőtt érezhetően csökkent, de továbbra is pöffös, így a yankeet hol kiengedem, hol visszatekerem.
A reggeli rádiózás nem sikerült, de tízkor le tudtam tölteni az új gribet. Ezek szerint kedd késő estig a szél dél-délnyugati, ehhez jön az északi áramlás, így elég rosszak az esélyeink délre hajózni. Továbbra is szorítjuk a szelet és az előzetes kalkulációm szerint kedd este kb. 250tmf-re leszünk Durban-től É-ÉK-re, ami nem a legkedvezőbb kilátás, főleg, ha figyelembe vesszük a Periperinet infóját, hogy az Agulhas jelenleg nem működik, vagyis folyik. Mindezek kedd estétől egy újabb két napos motorozás árnyékát vetítik előre, bár nem hiszek a csütörtök esti megérkezésben, de jólesne.
Délután egy nagyon élvezeteset vitorláztam, yankee, jib, grósz első reffen, húsz csomós szelet szorítva, igazi szilaj menet volt. estére a szél annyira beerősödött, hogy beszedtem a yankeet, mert annyira dőlt a hajó, alig lehetett járni és a vacsorafőzés még hátra volt.
Az esti rádió infókból kiderült, az Agulhas ha gyengén is, de működik, a szél miatt nincsenek veszélyes hullámok, igaz szél sincs. A motorozás még mindig jobb, mint belekeveredni egy ronda törő hullámzásba, ami itt lehet bőven tíz méternél magasabb.
Fél kilenckor sikerült ágyba bújnom, de az álmom most sem tartott sokáig, mert Tara tízkor keltett, hogy a horgon van egy húsz cm-es tintahal, öljem meg. A dühömnél csak az álmosságom volt nagyobb, mondtam ölje meg ő, erre visszadobta, a részletekről később sem érdeklődtem. Napok óta nem tudtam folyamatosan három órát aludni, hát ma sem. Éjfélkor a váltáshoz még felkeltem, hogy engedjék ki a yankeet teljesen, mert lecsökkent a szél, három csomóval vánszorogtunk.
—–

TT

Tags:

Hajnali négykor leszakadt az ég, megjött a déli front harmincöt csomós széllel, hideggel és szemerkélő csípős esővel. Tudtuk, hogy először egy erős dél-keleti szél jön, így csak a puszta árboccal sodródtunk észak keletnek a Miss My-vel párhuzamosan, a Voyager húzott egy kevés fokot, így pár mérfölddel elénk került. A szélriasztást még Port Moresbyben állítottam 35 csomóra, most folyamatosan sípolt, de a szél időnként felülsivította. A nyolc órás rádiózás ugyanazokat a paramétereket hozta, mint az eddigi előrejelzések, a front 48 óra alatt vonul át, addig nem szabad a déli áramlásba belépni, de utána a front eloszlik és újabb szélcsend várható. Ekkor szabad az út a part felé, nekünk Durban-be, a többieknek Richards Baybe.
Fél kilenckor húztuk fel a grószt második reffre és a gribet, szintén reffelve a most már stabilan harminc csomó alatti szélben. Tízkor váltott le Tara a kokpitban, ekkor már több mint öt órája kint voltam. Később a társaimnak azt a javaslatát, hogy csak egy órás őrségek legyenek, megvétóztam, mert a szűk két óra pihenő időt kevésnek látom, így most két óránként váltjuk egymást, persze ehhez hozzátartozik, hogy nekem szinte fél óránként, mostani állás szerin negyed óránként valamiért ki kell mennem a kokpitba segíteni. Most épp a kompasz bolondult meg és elkezdett körbe forogni, amitől Jamie teljesen megrémült, de fogalmam sincs mi okozhatta. Ha már kinn voltam, mindjárt beszedtem a yankeet, mert a szél nagyon beerősödött közben. Sajnos nagyon pöffös 14 és 28 csomó között változik, és amennyire csak tudjuk, szorítjuk, de időnként így is csúszunk észak felé. Egész nap párhuzamosan vitorláztunk a Miss My-vel látótávolságon belül, ami most csak két-három mérföldet jelent, már amikor kibukkan az immár öt-hat méteresre nőtt hullámokból. A hullámokkal egyébként szerencsénk van, mert szép hosszú, igazi óceáni hullámok gördülnek a Norvik alatt, ha nem kellene ilyen élesen mennünk, kifejezetten kellemes vitorlázásban lenne részünk, így kicsit döcögős.
Az új gribem teljesen szinkronban van az otthonról, Janitól kapott a helyzetpontunkra készített részletes időjárás jelentéssel és ez a következő napokra számunkra kedvező feltételeket jósol. Rendkívül hasznos és nagyban növeli a helyi hajózás biztonságát a Periperi rádió, UTC.05:00 és UTC.15:00.-kor lehet bejelentkezni a 8101kHz, 12353kHz, vagy a 16351kHz-es frekvencián és itt személyre szóló útmutatást kapunk a várható szél, hullám és áramlás adatokról, valamint a belépési pontokról a veszélyes áramlásos területekre. Az esti rádiózásnál kiderült, mi először egy három csomós északi áramlattal fogunk találkozni, ami számunkra elég kedvezőtlen, majd ez lecsökken és a déli Agulhas áramlat jelenleg nem működik. Az egész térség Mauritius és az afrikai partok között folyamatosan változó áramlatok szövevénye, amit a plotteren már eddig is nyomon követhettünk, de nem gondoltam, hogy ilyen mértékű a változás.
A hideg és az izgalmak eléggé megviselték a legénységemet, különösen Jamiet, így bevállaltam az ő esti őrszolgálatát, amiért hálás volt és egy finom zöldség levest főzött.

IMG_0714

Fél kilenckor kerültem ágyba, nem kellett ringatni, bár egyszer felébredtem, hogy fázom és kerestem egy takarót, Új-Zéland óta először.
Hogy a nap ne záruljon eseménytelenül, éjfél előtt Tara ébresztett, hogy az AIS-on közel van hozzánk egy hajó. Rövid ujjú pizsamában elég hideg volt a kokpitban a 25 csomós szélben, de egyből melegem lett, mikor láttam a cargo hajó három mérföldre pont keresztezi az utunkat, ráadásul az áramlás is erre sodor minket. Amennyire csak tudtam felmentem szélnek, hogy még épp annyi sebességünk legyen, hogy tudjak kormányozni, a szél fütyült, a vitorlák csattogtak, én meg imádkoztam, hogy a cargo elég gyors, a Norvik pedig elég lassú legyen. Fenséges látvány volt, ahogy a sötétben a szél alatti oldalon néma csendben a hullámokon ringatózva elsuhant mellettünk a hajó, de nem kívánom még egyszer az ilyen közeli ismerkedést. Tara utána magyarázta, hogy mi vitorlával haladunk és mi vagyunk az útjogosak, most tanulja egy német könyvből a hajózási ismereteket, de én mondtam neki ezt felejtse el, ha sokáig akar élni, térjen ki a nagyhajó elől mindig.
Pozíciónk:UTC.:10:00.Lat.:28°17,2’S.Lon.:039°12,3’E. Megtett táv.:76tmf.
—–

TT

Tags:

Jamie hagyott aludni, így fél órával később ébredtem, szükségem volt az alvásra, főleg, ha a következő nap időjárás előrejelzésére gondolok. A szokásos hajnali kávé után teljesen fitt vagyok, a tenger csendes, a motor 1750 fordulaton duruzsol, nem sok dolgom van.
Tíz órakor lett annyi szél, hogy érdemes volt vásznat húzni, sajnos csak délig tartott a csendes menet, ekkor újra motort kellett indítanom. A közeledő front okozta esélyeket latolgatjuk, azt hiszem a legénységem izgul, én ráérek akkor, ha valamit nem tudok megoldani. Késő délután főztem egy újabb adag gulyás levest, ennek most is sikere lett, Jamie-vel vacsorára is ezt ettük. Este megint jött egy kis északias szél, újabb vitorlahúzás, motor leállítás. Ezt a dolgot nemcsak a költségkímélés miatt kedvelem, de nagyon jólesik a csend és a víz halk csobogása.
Tara tizenegykor ébresztett, hogy utolértük a Miss MyII-t és a Voyagert, akik a front előtt már közel egy napja csak sodródtak, nem akarván idő előtt elérni az Agulhas áramlatot. Kicsit tovább vitorláztunk, majd leszedtük a grószt, a jankeet már előtte betekertem és az éjszaka hátralevő részében mi is a többiekkel együtt sodródva várjuk a frontot. Éjfélre végeztünk, ekkor Jamiet is felkeltettem, hogy segítsen a vitorlázatot átszerelni a déli szélhez. A grószt áttettük a jobb oldalra. Ez a művelet a boomfék miatt elég körülményes, mivel a féket nem nagyon lehet szabadon engedni a konstrukciója miatt, de e nélkül nem engedem használni a grószt, bár a preventer is mindig kint van, ez dupla biztonság amire sokszor szükség van. Ezek után nagyon körültekintően megcsináltam az egyes és a kettes reffet és utána mindenki pihenni tért, Jamie a kokpitban csak az esetleges hajótalálkozóra figyelt, mivel ö a soros az őrségben, de más dolga most nincs.
Tara még rádiózott a két mérföldre levő Miss Me-vel, Olaf a kapitány civilben navigátor mérnök, érdemes meghallgatni a tanácsait.
Pozíciónk: UTC.:10:00. Lat.:28°05’S. Lon.:040°37,6’E. Megtett táv.:132tmf.
—–

TT

Tags:

Ma van Viktor fiam születésnapja, oly sok örömet kaptam tőle, csak hasonlókat tudok kívánni.
Éjjel háromnegyed egykor Jamie ébresztett, hogy teljesen elfogyott a szél. Motort indítottam és beszedtük a vitorlákat, egy óra elmúlt, mikor visszamentem aludni. Háromkor kezdődött az őrségem, egy erős kávé sokat segített az ébredésben. Csendes, nagyon párás éjszaka volt, az időjárás teljesen megváltozott, már nem a trópusokon vagyunk és itt a hagyományos passzátszél helyett a frontok kergetik egymást. Az eddigi utunkon szerencsénk volt, mivel megúsztuk a viharokat, melyek itt oly gyakoriak. Idézet Jimmy Cornel World Cruising Routes könyvéből: "A legtöbb hajó nagyon vegyes időjárást talál ezen az útvonalon, 0-50 csomóig bármilyen szélerősség elképzelhető. Bár nagyon kevés ússza meg
Madagaszkár déli részénél a DNY-i viharokat, amik 2-3 napos időközönként
követik egymást."
Ilyen körülmények közözött, főleg ami az utolsó egy két napos szakaszt illeti – itt hajózunk keresztül az Aguhlas áramlaton-, nehéz az elmúlt kb. tizenegyezer mérföld élményeit rendszerezni, mindent felülír a következő napok izgalma, a folyamatos időjárás elemzés, az esélyek latolgatása. Ennyit még soha nem foglalkoztam az időjárással, mint most, néhány óránként gyűjtjük az infókat a Periperi netről ill. rádiótól, a Voyagertől és a Miss MyII-től, valamint otthonról és tizenkét óránként töltöm le a háromnapos grib előrejelzést a Pactoron. A mai és a holnapi nap viszont csendesnek ígérkezik, vasárnap hajnalra várható a front érkezése délről, de reményeim szerint mi már a kisebb, számunkra kedvező szelet kapjuk csak.
A kellemes idő előcsalogatja az utóbbi hetek emlékeit és a megérkezés utáni teendők listáját. Az elmúlt nyolc hónap eseményeinek összefoglalását későbbre tervezem, de az utolsó három szigetről pár mondatot érdemes ejteni. Pár hónapja Rodriguesről szinte semmit nem tudtam azon kívül, hogy Mauritius felé vitorlázva itt egyes yachtok megállnak rövid pihenőre. Ez a rövid pihenő nemcsak nekem, de több ismerős hajónak is tíz nap lett, köszönhetően a rendkívül barátságos fogadtatásnak, a mindig mosolygó kedves embereknek, akik az első mondatoknál nem mulasztják el kimondani, itt nincs stressz, azt hagyd otthon. Maradásra késztet a kellemes klíma, a szép táj, a hangulatos utcák és a végre kedvezőbb árak, ami egy két kivétellel nem volt jellemző Panama óta. Rodrigues Mauritius-sal közös állam, de független saját közigazgatással, Mauritiushoz hasonlítva az idilli falusi élet megtestesítője. Találkoztam egy francia hölggyel, aki már hat hónapja élvezi a sziget vendégszeretetét és nem tudta megmondani, mikor utazik el.
A továbbutazást nem lehetett tovább halogatni, mivel a hurrikán szezon könyörtelenül közeleg és nem szeretnék a szemébe nézni. Mauritiusra az utunk nem volt a legkellemesebb, de szerencsésen megérkeztünk és a Caudan marina bőven kárpótolt az úti kellemetlenségekért. A marina a modern lüktető város szívében egy kis gyöngyszem, mindig szerettem a belvárosi kikötőket, még a Balatonon is ezért vitorláztam szívesen Füredre, főleg, amíg a vendéghely a nagy mólón volt és tőlünk tíz méterre lüktetett a corso élete reggeltől késő éjszakáig.
Mauritiust nem véletlenül említik, mint az istenek szigetét, tényleg rendkívüli a táj, az emberek nem fásultak bele a turisták áradatába, mint sajnos sok felkapott helyen, az árak hasonlóan Rodriguesen, méltányosak, azt hiszem Mauritius nálam az egyik best. Még az sem homályosította el ezt az érzést, hogy bekaptam egy kis gyomorrontás félét az utolsó napokban.
Mivel csúszásban voltunk, Reunion majdnem lemaradt a megállók közül, kár lett volna kihagyni. Ide Tarának érkezett csomagja, ezért mindenképp útba kellett ejtenünk. Először fél-, egy napos megállót terveztünk, végül fájó szívvel búcsúztunk három nap után. Mivel Reunion az Európai Unió része, sok tekintetben különbözik az előző szigetektől, kivéve a barátságos vendégszeretetet és a vendég vitorlásokkal szembeni megkülönböztetett figyelmet. Pl. a Les Galets marina a vendéghajósoknak az első két nap teljesen ingyenes (áram, víz, tusoló) és mikor mi kérdeztük, a harmadik napra mennyit fizetünk, a kikötőmester csak mosolyogva legyintet, örül, hogy itt voltunk.
Ilyen élmények után nehéz lenne azt mondani többet nem látom ezeket a gyöngyszemeket, remélem a gondviselő engedi, hogy ismételhessek, de akkor már Katival.
Vissza a jelenbe. Délután nagyon jót aludtam, ami hasznosnak bizonyult, mert az éjszaka megint rövidre sikerült. Este Jamienek nagyon fájt a lába, húzta a görcs, így fél tízkor Tarával húztam vitorlát, vagyis ő kormányzott, én rendeztem a vitorlákat, beszedtem a spiboomot, a hátralevő szakaszon valószínű nem lesz rá szükség.
Ezután feltöltöttem a diesel napi tartályokat, ez az új megoldással már gyorsan és viszonylag tisztán megy. Fél tizenegykor kerültem ágyba, a pihenés nem sokáig tartott, két óra lassú vitorlázás után éjfélkor leszedtem a vitorlákat és újra motorozunk. Jamie jobban van, innentől ő a soros az őrségben háromig.
—–

TT

Tags:

Older Posts »