Feed on
Posts
Comments

Délelőtt kis meglepetés ért, Tara a Voyager crew-ja megkérdezte, velünk tarthat-e a következő szakaszon. Gondolom ebben nagyrész belejátszik, hogy Jamie tanítja gitározni. Ö Új- Zéland óta volt crew a Voyageren, azt gondolom ez a távolság jó iskola, biztos segítségünkre lesz, különben is nagyon szimpatikus lány, a kedvemre való német alapossággal. Így aztán a délelőtt eltelt az átjelentkezéssel, közben megtudtam, ha holnap indulok, plusz 100 dollárt kell fizetnem, így gyors döntés volt, csak hétfő délelőtt indulunk, ez ingyenes.

Délután gyereknap volt a Miss My három aranyos csemetéjének. Az Anniara egy óra után, a Voyager és a Miss My négykor indult Mauritiusra. Öt nap múlva találkozunk.

Tara beköltözött a Norvikra, míg én a naplót írom ő a konyhával ismerkedik. A hűtő annyira meg van tömve, hogy alig hűt, remélem semmi nem romlik meg.

A déli piac látogatáson Jamieknek nem sok mindent sikerült venniük, húst egyáltalán nem, talán holnap a super marketben fagyasztottat.

TT

Tags:

A reggel az esély latolgatással kezdődött, mivel a teherhajó távozása után nem mindenkinek jut hely a partfalon. Nekem azért volt fontos a partfal mellé állnom, hogy a dingit ki tudjam tenni a további ragasztáshoz. Tegnap Olaftól (Miss My) kaptam egy kevésbé öreg Sikát, mint az enyém, ezzel egy foltot fel is raktam, de még van mit javítani a csónakon, hogy használható legyen.

Először az Anniara vette fel a horgonyt, ők a legkisebbek és talán ezért a legaktívabbak. Rájuk is szólt a kikötő mester, hagyják szabadon a hajózó csatornát.

Miután szabad lett a partfal, megindult a rally, ami egy barátságos rivalizálás volt, köze sincs a balatoni anyázáshoz, bár remélem már itt is kulturáltabb a helyzet. Régebben engem nagyon taszított a piti kis dolgokban is vérre menő versengés.

Első az Anniara lett, én elegánsan előre engedtem a Seventh Haevent, így harmadik befutóként értünk partot.

Az itteni vendégszeretetre jellemző, hogy mikor kiraktuk a dingit a partra, felajánlották javíthatom az egyik csarnokban. A szigetről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet írni, jó lenne a mi génkészletünkben is hasonló nyugodtság.

Délelőtt javítgattunk kicsit a Norvikon, Jamie yankeet a varrta, én a lazy jack jobb oldalát tettem rendbe.

Estére bbc partyt szerveztünk, ill. én Jamiere bíztam ezt. Sok minden összejött ehhez, pl. a hűtőben egy elég termetes fél tonhal, este még két szép languszta is a hűtőbe került, csak éppen grillsütő nem volt. Az itt lévő hajósok mögött már jó néhány mérföld van, így feltaláltuk magunkat és kikötő melletti parkban találtunk egy nyilvános grillsütőt, amit a nem éppen alacsony kerítésen áttettünk és innentől már csak némi fára volt szükségünk a sütéshez. Többen hoztak a hajójukon elkészített kaját, nekem a Miss My által prezentált a mi rakott krumplinkhoz hasonló ízlett a legjobban, ennek a receptjét is elkértem. Az est nagyon jól sikerült, kicsit búcsú hangulata is volt, mivel a holnap a két svéd és a német hajó tovább megy, mi csak vasárnap.

TT

Tags:

Korai volt az ébresztő, az egyik tug (rendező hajó) fél hatkor tudtára adta mindenkinek, készüljünk az indulásra.

Hatkor már az összes vitorlás menetkész és egymás után kimotoroztunk a kikötőbe vezető bejáraton. A horizonton már láttuk az ismerős ellátó hajót, a két tug várta a reef bejáratánál. Mikor a kikötői manővernek vége lett, mi egymás nyomában indultunk a horgonyzó helyre. Ez nem jó szituáció, mert hirtelen nagy lesz a zsúfoltság, nehéz megítélni a többi hajó szándékát.

Én a holnapi parthoz állási rallyra gondolva közelebb mentem a parthoz, mint kellett volna, így talajt értünk, de minden gond nélkül le tudtam tolatni. Ezután óvatosabban választottam horgonyzó helyet és most első próbálkozásra sikerült stabil helyet találnunk.

A dingink sajnos életképtelen, így Jamie a Voyager segítségével ment ki a partra, én egész nap a Norvikon maradtam. Itt mindig van mit csinálni, ma megint nagytakarítottam. Jamie lobszter felderítő túrán volt, de nem sok sikerrel, viszont megint sikerült wahu halat vennie, ami az eddigi legfinomabb hal, amit ettem.

Este gitárest volt nálunk, a Voyagerről Tara átjött és együtt gitároztak Jamievel.

TT

m4s0n501

Tags:

Jamie is örült a döntésemnek, hogy a további motorozást kihagyom, a Miss My gyerekeit motoroztatta a partfal melletti betonon. A nap viszont nem végződött szerencsésen, mert estére volt egy kisebb esés és bár komolyabb sérülés nem történt, a kuplung kar eltört és egy kis festék is lejött a motorról.

Jó, hogy van tel. előfizetésem, így a motor bérletet is meg lehetett hosszabbítani és több dolgot telefonon megrendelni, pl. langusztát. Ez azért csak későbbi több próbálkozásra jött össze, sajnos elmúlt a telihold.

Ma kaptunk egy nagyon precíz értesítést aláírva, lebélyegezve, hogy holnap kora reggel el kell hagynunk a partfalat, mert jön az ellátó hajó és nemcsak a horgonyzó helyre kell kiállni, hanem a második reefig kell kimenni, hogy a hajó fordulására legyen terület.

Holnap megint horgonyon leszünk, ennek nagy előnye, hogy nincs szúnyog.

TT

Tags:

Kicsit szégyellem magam, mert szokásosan, ahogy szárazföldet érünk, elmaradok a naplóval. Most próbálom pótolni.

A mai napra kirándulást terveztünk a sziget másik oldalán levő teknőstelepre, ami természetvédelmi terület, van itt egy cseppkőbarlang és madárházban gyümölcsevő denevérek, amilyennel Balin készült fotó rólam.

A kirándulás egy kis izgalommal kezdődött, mert nem tudtam Jamie milyen motort bérelt és én motorosnak gyakorlottabb vagyok, mint utasnak, mert bár egyikben sincs nagy gyakorlatom, azért Balin motoroztam egy hetet. Nos, a motor egy 125 cm3 -es kis Honda öt sebességgel és meglehetősen szerény teljesítménnyel. Jamie kb. 120 kg, én 82, plusz a hátizsák, mondhatom határon volt a járgány.

A lényeg szerencsésen eljutottunk a Natura parkhoz, bár az út elég szerpentines, ennél kanyargósabb csak hazafelé volt.

Ez egy szépen felépített komplex park, étteremmel kis ajándék bolttal és a fő atrakció az óriás teknősök. Csak túravezetővel látogatható, mi az egy órás túrára tudtunk bejelentkezni, volt időnk megebédelni és vettünk pár ajándéktárgyat.

Nagyon kedves túravezetőnk minden kis apróságot megmutatott, az itt lakók joggal büszkék a szigetükre, az első mondat: no stressz.

A kiránduláshoz mindenki kapott védősisakot, ezen először mosolyogtam, de a cseppkőbarlangi szakaszon bizony hasznos volt.

Ezután találkoztunk az óriás teknősökkel, nagyon ügyesen van szervezve az út, mindig többet és nagyobbakat láttunk, a végén a 200 kg fölötti legidősebbeket. Ezek a teknősök kizárólag növényevők és állítólag 200 évig élnek.

Még el szerettünk volna menni egy szép strandra, de elszaladt az idő, így visszaindultunk életem egyik igen izgalmas útjára. Nem vagyok különösebben ijedős, de megfogadtam, ha épségben visszaérünk, egy ideig utasként biztos nem ülök motorra.

Szerencsésen megérkeztünk, este vendégeskedtünk a Sewenth Haeven angol hajón egy nagyon kedves angol házaspár meghívására.

Vacsora a Norvikon, ahol először csak előételnek szántuk, de végül csak ezt ettük, wahu hal nyersen szója szósszal és wasabival.

TT

Tags:

Szerencse, hogy a dátum nem péntekre esik, bár igazából egyáltalán nem vagyok babonás és a csillagjóslásban sem hiszek. Reggel korán ébredtünk. Jamie a gitárját hangolja, mivel a húrokat cserélni kellett, nem bírták a sós vizet. Én még egy utolsó kísérletet tettem a mosógéppel, de nem sikerült munkára bírnom, így visszatettük a helyére, még külön atrakció a rögzítése. A kikötőben van mosoda, így a mosógépből kivettem a ruhákat, Jamie pedig elvitte mosatni. A kikötő egy zárt terület, teljes biztonságban vagyunk, bár szerintem a szigeten mindenhol. Nemrég még gondolkoztam, kikössek-e itt, de utólag nagyon bánnám, ha kihagyom az eddigi egyik legkellemesebb helyet. A reggel nagy nyüzsgéssel indult, a konténereket rendezték, utána kézzel rakodták ki az Indiából érkezett rizst. Nekem kicsit furcsa a lezser átrakodás, időnként leesik egy-egy zsák, ami kiszakad, sárga zsákba töltik. Nálunk a targoncást biztos nyakon vágnák, de itt toleránsabb az elbírálás.
Ma javítási napot terveztem, de mivel tegnap is dolgoztam, ma nem akaródzik az egész napos munka. Az időjárás előrejelzés is a maradást igazolja, valószínű csak a hét végén indulunk tovább. A Voyagernek is kell vitorlavarró és a Katitól kapott két javító cég címe Mauritiuson van, ezért gondolom ők is jönnek Mauritiusra, bár ezt nem tervezték. Minden hajón nagyon jó a hangulat, többen azt mondják ez a szakasz volt az eddigi legnehezebb. Nekem ez nem tűnt nehéznek és a vitorlaszakadás is csak egy pillanatnyi véletlen műve volt, bárhol megtörténhetett volna eddig is. Azt gondolom, bár magamat mindig is egy amatőr vitorlázónak fogom tartani, hogy a sok tízezer mérföldes hajózás jó iskola. Divatos ma lebecsülni az eredményeket, főleg azok tollából nehéz elfogadni, akik nem próbálták megcsinálni. Pl. egy földkerülés nemcsak a folyamatos navigációról, vagy vitorla beállításról szól, hanem a feltételek állandó szinten tartásáról. Egy ilyen kis hajó nagyon sok mindennel fel van szerelve, ezek életben tartása nem kis feladat. Nem a fizikum számít, hanem a lelki felkészültség. Ha valaki lélekben nem elég erős, ne induljon útnak. Nekem nagyon jó edzőtábor volt Észak-Afrika, ahol harminc évvel ezelőtt több évet dolgoztam nem a legjobb körülmények között. Itt kipróbálhattam magam, milyen a hosszú távollét és a sivatag ingerszegény környezete. Nekem ez akkor sem okozott gondot, ahogy a mostani hosszabb távok sem. Teljesen ki tudom kapcsolni a gondolataimból, milyen messze van a part, csak a napi teljesítményre koncentrálok.
Jamie reggel szerencsét próbált a könyvtárnál az internettel, de nem sok sikerrel járt, viszont hozott friss baguettet. Reggeli után először a kikötő díjat mentünk el kifizetni, a bejelentkezés itt összesen 30 dollár, de hétvégén hivatalosan felárat számolnak, de azt hiszem az Anniaranak nem kellet fizetni, ők vasárnap reggel érkeztek. A hivatali ügyintézés után vásároltam egy mobil internetet, két óra alatt aktiválják, remélem működni is fog. Itt folyamatosan azt érzem, örülnek, hogy ide látogattunk és nem, hogy kifosztani nem akarnak, de büszkék a szíves vendéglátásra. A hivatali ügyintézés közben kicsit eltévedtünk az aprócska városban, így Jamie javaslatára ebédeltünk egy kis vendéglőben, utána megrendeltük a motort a holnapi kiránduláshoz, majd gyógyszertár, Ausztráliában is csak egy havi gyógyszert lehet kiváltani, de gondolom ott is indoklással többet, csak Jamie ezt nem tudta. Kerestünk még sika ragasztót, az egyik üzletből az alkalmazottat elküldték velünk, hogy megmutassa a másik boltot, ahol kaphatunk, de sajnos ott sem volt. Végül a supermarketben bevásároltunk, kellet tisztítószereket is vennem, mert a készletek lefogytak, szerencsére itt már ugyanazok a márkák vannak, mint otthon, így könnyen eligazodtam.
Jamie nagyon szereti a babot és bár az idő eléggé elszaladt ötkor nekiláttam a palóc bab főzelék főzésének, hozzá kreol kolbászt sütöttem. Mondhatom csillagos ötös lett, remélem ezt még Otto barátom édesanyja is igazolná, akitől a recept van.
Este még próbálkoztam az internettel, de azt hiszem, össze kell raknom a laptopot, mert pl. a skype egész más menüvel megy a telefonon, mint a laptopon és az a gyanúm a telefonnál valami nem működik rendesen, remélem meg lehet javítani.
—–

TT

Tags:

A tegnapi naplóból kimaradt, hogy a mosógép tegnap nem indult el, így ma kiszereltem, ami nem kis művelet. Az ebédfőzés kivételével ez ki is töltötte a napot, de nem volt sikerélmény, szerencsére az ebéd kárpótolt. Fasírozottat készítettem borsó főzelékkel, mind elfogyott, ez jó elismerés. Míg én a mosógéppel kínlódtam, Jamie ragyogóra tisztította a konyhát, így külön öröm volt a főzés. Még ma is van bennünk egy kis alvás hiány, amit különböző időpontokban próbálunk pótolni. Ez nem jó, de rövidesen újra hajózunk és a normális rendszer megint felborul. Ma késő délután aludtunk, de most 11-kor még fent kukorékolunk. Persze ebből soha nem volt probléma, mikor visszatértem a civil életbe.
—–

TT
At 2014.10.11. 3:30 (utc) our position was 19°40.73′S 063°25.16′E Boastspeed: 0.0 Course: 182T Twd: 302T Tws: 2.4

Tags:

Reggel a két angol hajó már korán felhúzta a horgonyát, mielőtt az ellátó hajó elindult volna. Mi csak készenlétben álltunk, a Miss My és a Voyager stand by. Egy ilyen nagy hajó indulása mindig összetett manőver, most is két tug és a coast guard segítette az indulást. Ahogy szabad lett a partfal, szép sorban beálltunk egymás után. Sok szigeten kikötöttem már, de ilyen kedves fogadtatásban nem sok helyen volt részem, mint itt. Azt hiszem már csak ezért is megérte Rodriguezen kikötni!!!!
Kikötés után kimentünk ismerkedni a várossal, ahol ma a fő atrakció a heti piac, gondolom az áru nagy részét az ellátó hajó hozta. Viszont helyi gyümölcs, zöldség kínálat a mi Lehel piacunkéhoz hasonló, sajnos a húskínálat elég kevés, de tudtunk venni darált disznóhúst és pár szelet marhahúst. Ez úgy volt szeletelve, mintha a hentes először csinálta volna.
A városka nagyon jó hangulatú, mindenki nagyon kedves, a többség hindu, keveredve a kereszténységgel, mit mondjak, ilyen békés, biztonságos érzés nem sok helyen tapasztalható. A piacon a bőség zavarával küzdöttünk, a végén alig bírtuk el a vásárfiát, az árak méltányosak, a választék bőséges.
Visszafelé a Norvikhoz megálltunk egy utazás szervező pultnál, gyalogos túrát szerveznek szállással. Egy francia hölgy is része volt a csapatnak, öt hónapja él itt, nagyon élvezi, megértem. Már csak ezért a pár első benyomásért érdemes volt itt kikötnünk, de tervezünk még egy kis sziget túrát.
A piac kőrútról visszatérve nekiugrottam az ebédfőzésnek, krumpli főzelék, sült csirkével. Szigorúan zsűrizem magam, de ez ötös lett. Jamie jó kosztos, értékeli a finom konyhát. A késői ebéd után kis pihi, aztán az éjszakai alvás, nem győzöm behozni a lemaradásom.
—–

TT

Tags:

Indiai Óceánon való átkelés, 15. nap

Az édes megérkezés, még egy utolsó kis küzdelmes szakasz után jött el. Hajnalban nagyon beerősödött a szél, és az előző vitorlaszakadásunk után nem mertem megkockáztatni egyedül a 25 csomós szélben a halsolást. Mivel a szél sokszor inkább északiasra fordult, mi nagyon lecsúsztunk délre, így mire meghalsoltam, már elvesztettünk 25 mérföldet. Innentől viszont szinte nyílegyenesen tartottunk az érkezési koordinátánkra. Szerencsére reggelre Jamie is jobban lett, azt hiszem, fontos lenne neki diétázni. Az éjszakai vargabetűnk után a reggeli érkezés, délire tolódott. Port Mathurinban a partfalhoz lehet állni, itt öt-hat vitorlás fér el, de minden pénteken jön az ellátó hajó Mauritiusról és ekkor a vitorlások az öbölben horgonyoznak. Mikor megérkeztünk, már négy hajó horgonyzott itt, mindegyikőjük Cocos Islandról jött, jó ismerősökként üdvözöltük egymást. A horgonyunk csak az ötödik próbálkozásra fogott megbízhatóan és bár csak egy éjszakáról van szó, szeretek nyugodtan aludni. Horgonyzás után azonnal hívtam Katit a sat telefonon, jó volt hallani a hangját és beszámolni a sikeres megérkezésünkről.
A Port Controlhoz a VHF16-os csatornán még a laguna bejáratnál bejelentkeztünk, így érkezésünk után nem sokkal meg is jelentek a hivatalnokok a Norvikon egy kis dingivel hat fiatal, jóképű fekete legény. A hat tisztviselő mindegyik más hivatalt képviselt, egészségügy, vám, imigration, stb. Különösen az egészségügy volt aktív, ami nem csoda, félnek az ebolától és a növény egészségügyet is komolyan veszik, de a szűkös maradék készleteinket csak átnézték, nem vettek el semmit. A rengeteg papír kitöltése után hivatalosan is beléptünk az országba, levehettük a sárga lobogót. Ekkor már három óra elmúlt és a dingink teljesen felmondta a szolgálatot, de jó lett volna friss kajához jutni. Szerencsére a coast guard két részletben ment el, így a második fordulóval Jamie is ki tudott menni a partra és a Voyager legénységével jött vissza. Olyan finom baguettet hozott, amilyet még csak ritkán ettem és szalámit, ami a mi téliszalámink tesója. Ma csak reggel ettünk, így pillanatok alatt elpusztítottunk mindent.
Este egyikkőnket sem kellet ringatni, csendes vízen óriásit aludtunk.
Pozíciónk:Port Mathurin Lat.:19°40,83′S Lon.:63°25,222′E. Az utolsó napi megtett táv 125tmf a jó irányba, ennél sajnos sokkal többet vitorláztunk.

TT

Tags:

Indiai Óceánon való átkelés, 14. nap

Elég jól kialudtam magam, de a vekkert elfelejtettem felhúzni, így Jamie ébresztett kicsivel egy után. A tegnapihoz hasonló kellemes éjszakai menet volt, de ismét találkoztunk hajóval, azt gondolom a singapuri hajózó úton haladunk, naponta több hajóval is találkozunk.
A grósz első reffen jól teljesít, a szakadt részt kicsit átkötöttem, ne lobogjon. Sajnos a vitorla szakadás a lazy jack fordító csigáját is eltörte a szálingon, így még egy árbocmászásom is lesz Rodrigezen.
A friss gribet nem sikerült letöltenem, de a hátra levő úton várhatóan kellemes 15 csomó körüli szél lesz. A Voyager és a Miss My már egész közel van hozzánk, a reggeli rádiózáskor már csak 12 tmf volt a távolság köztünk. Ha nem lassítanak, lehet várniuk kell a hajnali érkezéskor a napkeltére. Már a VHF-en is tudunk velük rádiózni, azt hiszem, mindenkiben van egy kis érkezési izgalom már, hisz nem kis utat tettünk meg, ez a szakasz közel olyan hosszú, mint pl. a Zöldfoki szigetektől a Kis Antillákig az Atlanti átkelés. Nekem ez a harmadik leghosszabb nyílt vízi utam, holnap megcsinálom a statisztikát, de az már most valószínűsíthető, mindegyik út gyorsabb volt az előzőnél.
Reggelire elpusztítottuk az utolsó három tojást, ebédre a lapos kegyérből Jamie pizza szósszal kicsit erős kaját készített, jó lesz már egy kis főzeléket ennem.
Délutánra a szél 12 csomó körülire csökkent és teljesen befordult keletnek, ezért fél percenként nagyon billeg a hajó, mint egy kelj fel Jancsi. Sajnos a szél nemcsak irányában, de erősségében is folyamatosan változott, így az éjszakánk nem indult valami kellemesen. Azt hiszem Jamienek is sok volt a fűszeres kaja, nem részletezem, az utolsó éjszaka a Cocos Islandról nekem nem sok alvást biztosított. Reggelre szerencsére Jamie is jobban lett, addigra én túl voltam két tak váltáson, ami egy cruiser hajón nem öt perc. A sokat feltett kérdés, mi ebben a jó, mármint a tengeri vitorlázásban, a szokásos válaszom, a Megérkezés. Erről majd holnap.
—–

TT
At 2014.10.09. 11:29 (utc) our position was 19°30.80′S 065°14.09′E Boastspeed: 5.9 Course: 263T Twd: 302T Tws: 2.4

Tags:

Older Posts »