Feed on
Posts
Comments

Megérkezés.

Tags:

m4s0n501

Hogy ez az éjszaka se múljon el eseménytelenül, Jamie éjfél után fél egykor ébresztett, hogy elfogyott a szél, be kell szedni a vitorlákat. Nem esett jól az éjszakai torna, de utána vissza tudtam aludni. Háromkor át akartam venni az éjszakai őrséget, de Jamie nem volt fáradt, mondta aludjak még egy órát., ami inkább szendergés volt, de jólesett.

Az éjszakai égbolt ma is ragyogott a déli félgömb csillagaitól és a hajnal ugyanolyan csodálatos volt, mint az előzőek. Szeretem a hosszan születő virradatot, a fények és színek lassú változását, ahogy a komor fekete gomolyfelhők először szürkére váltanak, majd vidám rózsaszínűre, hogy végül elnyerjék nappali fehér vatta külsejüket.

Gondolataim egyre inkább az érkezési időpont latolgatásával teltek, nagyon nehezen küzdjük le a mérföldeket, de továbbra is bízom egy kedvező finisben. Durban modern kikötő, jól ki van bójázva és bár az éjszakai megérkezésnek is megvan a varázsa, jobban szeretnék most világosban megérkezni.

UTC:05:00.-kor hívtuk a Periperi rádió netet, itt nem csak időjárás-, hanem a hajózással kapcsolatos minden információt megkapnak a hajósok személyre szólóan. Mi újból rákérdeztünk az Agulhas áramlatra és a Durban -be való bejelentkezési formaságokra. Két operator segít minket, Roy Richards Bay-ből a 8101kHz-es frekvencián, Paul Cap Townból a 12353kHz frekin. A Periperi net után fél órával szoktuk hívni egymást az együtt haladó hajók, itt a Voyager az operator. Ők most jóval mögöttünk vannak, mintegy negyven mérfölddel, nem sietnek, mivel Richards Baybe tartanak, ami 80 mérfölddel közelebb van a mi úti célunknál. Szerintem nem szabad addig leállni, míg közel nincs a cél, különösen az ilyen kiszámíthatatlan áramlásokkal és széllel megáldott helyen. A szél olyan szinten elállt, hogy délben már egy ezüst tükrön ringatózott a Norvik.

A készletek eléggé kifogyóban vannak, de a maradékokból egy extra finom palóc babfőzelék még összejött, igaz az utolsó négy szem krumpli fele édes burgonya volt. Lehet ez segített neki, vagy a Reunionon vásárolt füstölt csülök, de nemcsak ebédre, hanem vacsorára is excellence volt Jamie szerint, neki a bab amúgy is a kedvence.

Délután feltöltöttem a napi üzemanyag tartályokat és a jobb oldali tankból átfejtettem a maradék diesel olajt a bal oldali tankba. Ezt a funkciót most használom először a Norvikon, ezzel egyúttal a Separ szűrőn is átszűröm az üzemanyagot, melynek egy részét Fijin, nagyobb részét még Új-Zélandon vettem.

Az esti rádiózásnál Paul a műholdkép alapján 100%-osra mondta, hogy az Agulhas áramlat nem működik, vegyük egyenesen célba Durbant. Ez kicsit lehangoló hír volt, mert titkon mindig abban reménykedtem, hogy a finisben a hátára kap minket ez a hírhedt nagyon gyors déli áramlat. Ezek után az utolsó útpontunkat áttettem a Durban kikötő bejáratához, ami jelenleg 140tmf tőlünk este hat harminckor. Elég necces a nappali érkezésünk, de a szerencse, mint oly sokszor az életemben, megint mellém szegődött, rövidesen erősödött az előzőekben kárhoztatott északi áramlat déli testvére és mi egyre gyorsabban haladunk jó irányba.

A Pactor modem az átjátszó adókkal (Airmail) ezen a koordinátán megint egyre gyengébben működik, este kilencre tudtam elküldeni az előző napi naplót és letölteni az idei utolsó gribet. Az előrejelzések szerint holnap délután kettőtől 15-20 csomós dél-nyugati szél lesz, jó lenne addigra part közelbe érni.

Az idei utolsó tengeren töltött éjszaka különleges volt abból a szempontból, hogy semmi esemény nem történik, ami a közreműködésemet igényelte volna át ezt is megéltem, azért étszer is ránéztem a belső műszerekre, megnyugtató érzés volt a hét csomó feletti átlag sebesség, köszönhetően az áramlatnak.

TT

Tags:

Jamie jóvoltából most sikerült három órát aludnom, mert csak negyed négykor szólt, hogy én vagyok a soros az őrségben.
Érdemes volt felkelni, mert ragyogó csillagos ég alatt, – a holdból csak egy vékony sarló látszott – a friss szélben a Norviknál csak a gondolataim csapongtak jobban. Igazi meditációra alkalmas idő volt. A tegnap esti naplemente már régen nem a trópusokat idézte, a nappal igen lassan adta át a helyét az éjszakának. A napkelte hasonlóan hosszú virradással kezdődik, mindezek az otthont idézik két trópusokon töltött idény után. Közben a szél 18-20 csomóra erősödött, a Norvik vágtatott az éjszakai óceánon óriási tajtékot csapva ahogy belecsapódott az újabb és újabb hullámokba. Nagyon együtt voltunk én és a hajó és a szél és a tenger, akarom mondani, óceán.
A szép hajnal viszont elvitte a szelet és meghozta az egyre erősebb északi áramlatot. Tizenkét csomós déli szélnél a sodródás olyan erős volt északra, hogy Mozambiknál érnénk partot. Nem volt más választás, újra motort indítottam, ezen a szakaszon már sokadszor. Utána fogok számolni, de az az érzésem a Reunion-Durban közötti 1500 mérföldön többet motorozok, mint Fijitől Reunionig megtett 8000 mérföldön. Még szerencse, hogy Mauritiuson cseréltem olajat a motorban és a váltóban is.
Lehet már csak Durbanben alhatok addig, ameddig tervezem, mert a délelőtti szundikálásomnak is gyorsan véget vetett egy squall, ki kellett mennem segíteni a legénységnek a kokpitban leszedni a vitorlákat, mivel a szél teljesen szembe fordult. Valószínű az álmosságomnak tudható be, de nagyon csúnyán megütöttem az ujjam a csörlőbe, most már mind a két kezemen van ujjsérülés, ami a sós víz miatt kellemetlen.
Röviddel azután, ahogy elment a squall, újra vitorlát húztunk, de a motor továbbra is kellett. Tara egyig volt őrségben, utána alszik, majd az esti őrség után éjféltől megint. Nagyon nagy az alvásigénye, ezért nem irigylem. Én világ életemben keveset aludtam és még ma is működik, ha sok hiány jön össze, egy-két nap alatt bepótolom.
Délután próbáltam kicsit pihenni, de csak nagyon rövid idők jönnek össze. Fél ötkor az ágyam dőlésszögéből éreztem, felerősödött a szél, leállítottam a motort és a húsz csomós szélben újra vitorláztunk. Örömünk nem tartott sokáig, ötkor megint lecsökkent a szél, újra motort indítottam, de kicsit a teli vitorlázat is segített. Azt hiszem igen sok helyi ismeretet kapok a térség áramlási és szél viszonyairól.
Jamie-vel kezdünk kifogyni a vacsora ötletekből, így jól jött Tara meglepetés vacsorája.
Vacsora után még feltöltöttem a diesel napi tartályokat, ellenőriztem az irányunkat és a fedélzetet és szinte hihetetlen éjfélig semmi nem történt, amiért fel kellett volna kelnem.
Pozíciónk:UTC:10:00. Lat.:27°52’S. Lon.:035°46’E. Megtett táv.:88tmf(ez azon kívül, hogy kevés, északra sodródva az áramlattal a waypointtól még kevesebb valójában).
—–

TT

Tags:

Éjfél után szerencsére semmi esemény nem volt, így valamennyit tudtam aludni. Tulajdonképpen élvezem a kokpit magányát hajnalonként, de az egyenlő munkamegosztás azt hiszem csak Jamie részéről igaz. Persze ezek a dolgok eddig sem voltak elsődlegesek, inkább csak az igazságérzetem bántják, ez az utazás pár nap múlva véget ér, hiányzik már a privát szféra.
Kilencig voltam őrségben, mert Tara fáradt volt, fél kilencig aludt, utána megfürdött és egy könyvvel a kezében kijött őrségbe. Hát azt hiszem nincs rossz dolga a crew-nak a Norvikon.
A szél délelőtt érezhetően csökkent, de továbbra is pöffös, így a yankeet hol kiengedem, hol visszatekerem.
A reggeli rádiózás nem sikerült, de tízkor le tudtam tölteni az új gribet. Ezek szerint kedd késő estig a szél dél-délnyugati, ehhez jön az északi áramlás, így elég rosszak az esélyeink délre hajózni. Továbbra is szorítjuk a szelet és az előzetes kalkulációm szerint kedd este kb. 250tmf-re leszünk Durban-től É-ÉK-re, ami nem a legkedvezőbb kilátás, főleg, ha figyelembe vesszük a Periperinet infóját, hogy az Agulhas jelenleg nem működik, vagyis folyik. Mindezek kedd estétől egy újabb két napos motorozás árnyékát vetítik előre, bár nem hiszek a csütörtök esti megérkezésben, de jólesne.
Délután egy nagyon élvezeteset vitorláztam, yankee, jib, grósz első reffen, húsz csomós szelet szorítva, igazi szilaj menet volt. estére a szél annyira beerősödött, hogy beszedtem a yankeet, mert annyira dőlt a hajó, alig lehetett járni és a vacsorafőzés még hátra volt.
Az esti rádió infókból kiderült, az Agulhas ha gyengén is, de működik, a szél miatt nincsenek veszélyes hullámok, igaz szél sincs. A motorozás még mindig jobb, mint belekeveredni egy ronda törő hullámzásba, ami itt lehet bőven tíz méternél magasabb.
Fél kilenckor sikerült ágyba bújnom, de az álmom most sem tartott sokáig, mert Tara tízkor keltett, hogy a horgon van egy húsz cm-es tintahal, öljem meg. A dühömnél csak az álmosságom volt nagyobb, mondtam ölje meg ő, erre visszadobta, a részletekről később sem érdeklődtem. Napok óta nem tudtam folyamatosan három órát aludni, hát ma sem. Éjfélkor a váltáshoz még felkeltem, hogy engedjék ki a yankeet teljesen, mert lecsökkent a szél, három csomóval vánszorogtunk.
—–

TT

Tags:

Hajnali négykor leszakadt az ég, megjött a déli front harmincöt csomós széllel, hideggel és szemerkélő csípős esővel. Tudtuk, hogy először egy erős dél-keleti szél jön, így csak a puszta árboccal sodródtunk észak keletnek a Miss My-vel párhuzamosan, a Voyager húzott egy kevés fokot, így pár mérfölddel elénk került. A szélriasztást még Port Moresbyben állítottam 35 csomóra, most folyamatosan sípolt, de a szél időnként felülsivította. A nyolc órás rádiózás ugyanazokat a paramétereket hozta, mint az eddigi előrejelzések, a front 48 óra alatt vonul át, addig nem szabad a déli áramlásba belépni, de utána a front eloszlik és újabb szélcsend várható. Ekkor szabad az út a part felé, nekünk Durban-be, a többieknek Richards Baybe.
Fél kilenckor húztuk fel a grószt második reffre és a gribet, szintén reffelve a most már stabilan harminc csomó alatti szélben. Tízkor váltott le Tara a kokpitban, ekkor már több mint öt órája kint voltam. Később a társaimnak azt a javaslatát, hogy csak egy órás őrségek legyenek, megvétóztam, mert a szűk két óra pihenő időt kevésnek látom, így most két óránként váltjuk egymást, persze ehhez hozzátartozik, hogy nekem szinte fél óránként, mostani állás szerin negyed óránként valamiért ki kell mennem a kokpitba segíteni. Most épp a kompasz bolondult meg és elkezdett körbe forogni, amitől Jamie teljesen megrémült, de fogalmam sincs mi okozhatta. Ha már kinn voltam, mindjárt beszedtem a yankeet, mert a szél nagyon beerősödött közben. Sajnos nagyon pöffös 14 és 28 csomó között változik, és amennyire csak tudjuk, szorítjuk, de időnként így is csúszunk észak felé. Egész nap párhuzamosan vitorláztunk a Miss My-vel látótávolságon belül, ami most csak két-három mérföldet jelent, már amikor kibukkan az immár öt-hat méteresre nőtt hullámokból. A hullámokkal egyébként szerencsénk van, mert szép hosszú, igazi óceáni hullámok gördülnek a Norvik alatt, ha nem kellene ilyen élesen mennünk, kifejezetten kellemes vitorlázásban lenne részünk, így kicsit döcögős.
Az új gribem teljesen szinkronban van az otthonról, Janitól kapott a helyzetpontunkra készített részletes időjárás jelentéssel és ez a következő napokra számunkra kedvező feltételeket jósol. Rendkívül hasznos és nagyban növeli a helyi hajózás biztonságát a Periperi rádió, UTC.05:00 és UTC.15:00.-kor lehet bejelentkezni a 8101kHz, 12353kHz, vagy a 16351kHz-es frekvencián és itt személyre szóló útmutatást kapunk a várható szél, hullám és áramlás adatokról, valamint a belépési pontokról a veszélyes áramlásos területekre. Az esti rádiózásnál kiderült, mi először egy három csomós északi áramlattal fogunk találkozni, ami számunkra elég kedvezőtlen, majd ez lecsökken és a déli Agulhas áramlat jelenleg nem működik. Az egész térség Mauritius és az afrikai partok között folyamatosan változó áramlatok szövevénye, amit a plotteren már eddig is nyomon követhettünk, de nem gondoltam, hogy ilyen mértékű a változás.
A hideg és az izgalmak eléggé megviselték a legénységemet, különösen Jamiet, így bevállaltam az ő esti őrszolgálatát, amiért hálás volt és egy finom zöldség levest főzött. Fél kilenckor kerültem ágyba, nem kellett ringatni, bár egyszer felébredtem, hogy fázom és kerestem egy takarót, Új-Zéland óta először.
Hogy a nap ne záruljon eseménytelenül, éjfél előtt Tara ébresztett, hogy az AIS-on közel van hozzánk egy hajó. Rövid ujjú pizsamában elég hideg volt a kokpitban a 25 csomós szélben, de egyből melegem lett, mikor láttam a cargo hajó három mérföldre pont keresztezi az utunkat, ráadásul az áramlás is erre sodor minket. Amennyire csak tudtam felmentem szélnek, hogy még épp annyi sebességünk legyen, hogy tudjak kormányozni, a szél fütyült, a vitorlák csattogtak, én meg imádkoztam, hogy a cargo elég gyors, a Norvik pedig elég lassú legyen. Fenséges látvány volt, ahogy a sötétben a szél alatti oldalon néma csendben a hullámokon ringatózva elsuhant mellettünk a hajó, de nem kívánom még egyszer az ilyen közeli ismerkedést. Tara utána magyarázta, hogy mi vitorlával haladunk és mi vagyunk az útjogosak, most tanulja egy német könyvből a hajózási ismereteket, de én mondtam neki ezt felejtse el, ha sokáig akar élni, térjen ki a nagyhajó elől mindig.
Pozíciónk:UTC.:10:00.Lat.:28°17,2’S.Lon.:039°12,3’E. Megtett táv.:76tmf.
—–

TT

Tags:

Jamie hagyott aludni, így fél órával később ébredtem, szükségem volt az alvásra, főleg, ha a következő nap időjárás előrejelzésére gondolok. A szokásos hajnali kávé után teljesen fitt vagyok, a tenger csendes, a motor 1750 fordulaton duruzsol, nem sok dolgom van.
Tíz órakor lett annyi szél, hogy érdemes volt vásznat húzni, sajnos csak délig tartott a csendes menet, ekkor újra motort kellett indítanom. A közeledő front okozta esélyeket latolgatjuk, azt hiszem a legénységem izgul, én ráérek akkor, ha valamit nem tudok megoldani. Késő délután főztem egy újabb adag gulyás levest, ennek most is sikere lett, Jamie-vel vacsorára is ezt ettük. Este megint jött egy kis északias szél, újabb vitorlahúzás, motor leállítás. Ezt a dolgot nemcsak a költségkímélés miatt kedvelem, de nagyon jólesik a csend és a víz halk csobogása.
Tara tizenegykor ébresztett, hogy utolértük a Miss MyII-t és a Voyagert, akik a front előtt már közel egy napja csak sodródtak, nem akarván idő előtt elérni az Agulhas áramlatot. Kicsit tovább vitorláztunk, majd leszedtük a grószt, a jankeet már előtte betekertem és az éjszaka hátralevő részében mi is a többiekkel együtt sodródva várjuk a frontot. Éjfélre végeztünk, ekkor Jamiet is felkeltettem, hogy segítsen a vitorlázatot átszerelni a déli szélhez. A grószt áttettük a jobb oldalra. Ez a művelet a boomfék miatt elég körülményes, mivel a féket nem nagyon lehet szabadon engedni a konstrukciója miatt, de e nélkül nem engedem használni a grószt, bár a preventer is mindig kint van, ez dupla biztonság amire sokszor szükség van. Ezek után nagyon körültekintően megcsináltam az egyes és a kettes reffet és utána mindenki pihenni tért, Jamie a kokpitban csak az esetleges hajótalálkozóra figyelt, mivel ö a soros az őrségben, de más dolga most nincs.
Tara még rádiózott a két mérföldre levő Miss Me-vel, Olaf a kapitány civilben navigátor mérnök, érdemes meghallgatni a tanácsait.
Pozíciónk: UTC.:10:00. Lat.:28°05’S. Lon.:040°37,6’E. Megtett táv.:132tmf.
—–

TT

Tags:

Ma van Viktor fiam születésnapja, oly sok örömet kaptam tőle, csak hasonlókat tudok kívánni.
Éjjel háromnegyed egykor Jamie ébresztett, hogy teljesen elfogyott a szél. Motort indítottam és beszedtük a vitorlákat, egy óra elmúlt, mikor visszamentem aludni. Háromkor kezdődött az őrségem, egy erős kávé sokat segített az ébredésben. Csendes, nagyon párás éjszaka volt, az időjárás teljesen megváltozott, már nem a trópusokon vagyunk és itt a hagyományos passzátszél helyett a frontok kergetik egymást. Az eddigi utunkon szerencsénk volt, mivel megúsztuk a viharokat, melyek itt oly gyakoriak. Idézet Jimmy Cornel World Cruising Routes könyvéből: "A legtöbb hajó nagyon vegyes időjárást talál ezen az útvonalon, 0-50 csomóig bármilyen szélerősség elképzelhető. Bár nagyon kevés ússza meg
Madagaszkár déli részénél a DNY-i viharokat, amik 2-3 napos időközönként
követik egymást."
Ilyen körülmények közözött, főleg ami az utolsó egy két napos szakaszt illeti – itt hajózunk keresztül az Aguhlas áramlaton-, nehéz az elmúlt kb. tizenegyezer mérföld élményeit rendszerezni, mindent felülír a következő napok izgalma, a folyamatos időjárás elemzés, az esélyek latolgatása. Ennyit még soha nem foglalkoztam az időjárással, mint most, néhány óránként gyűjtjük az infókat a Periperi netről ill. rádiótól, a Voyagertől és a Miss MyII-től, valamint otthonról és tizenkét óránként töltöm le a háromnapos grib előrejelzést a Pactoron. A mai és a holnapi nap viszont csendesnek ígérkezik, vasárnap hajnalra várható a front érkezése délről, de reményeim szerint mi már a kisebb, számunkra kedvező szelet kapjuk csak.
A kellemes idő előcsalogatja az utóbbi hetek emlékeit és a megérkezés utáni teendők listáját. Az elmúlt nyolc hónap eseményeinek összefoglalását későbbre tervezem, de az utolsó három szigetről pár mondatot érdemes ejteni. Pár hónapja Rodriguesről szinte semmit nem tudtam azon kívül, hogy Mauritius felé vitorlázva itt egyes yachtok megállnak rövid pihenőre. Ez a rövid pihenő nemcsak nekem, de több ismerős hajónak is tíz nap lett, köszönhetően a rendkívül barátságos fogadtatásnak, a mindig mosolygó kedves embereknek, akik az első mondatoknál nem mulasztják el kimondani, itt nincs stressz, azt hagyd otthon. Maradásra késztet a kellemes klíma, a szép táj, a hangulatos utcák és a végre kedvezőbb árak, ami egy két kivétellel nem volt jellemző Panama óta. Rodrigues Mauritius-sal közös állam, de független saját közigazgatással, Mauritiushoz hasonlítva az idilli falusi élet megtestesítője. Találkoztam egy francia hölggyel, aki már hat hónapja élvezi a sziget vendégszeretetét és nem tudta megmondani, mikor utazik el.
A továbbutazást nem lehetett tovább halogatni, mivel a hurrikán szezon könyörtelenül közeleg és nem szeretnék a szemébe nézni. Mauritiusra az utunk nem volt a legkellemesebb, de szerencsésen megérkeztünk és a Caudan marina bőven kárpótolt az úti kellemetlenségekért. A marina a modern lüktető város szívében egy kis gyöngyszem, mindig szerettem a belvárosi kikötőket, még a Balatonon is ezért vitorláztam szívesen Füredre, főleg, amíg a vendéghely a nagy mólón volt és tőlünk tíz méterre lüktetett a corso élete reggeltől késő éjszakáig.
Mauritiust nem véletlenül említik, mint az istenek szigetét, tényleg rendkívüli a táj, az emberek nem fásultak bele a turisták áradatába, mint sajnos sok felkapott helyen, az árak hasonlóan Rodriguesen, méltányosak, azt hiszem Mauritius nálam az egyik best. Még az sem homályosította el ezt az érzést, hogy bekaptam egy kis gyomorrontás félét az utolsó napokban.
Mivel csúszásban voltunk, Reunion majdnem lemaradt a megállók közül, kár lett volna kihagyni. Ide Tarának érkezett csomagja, ezért mindenképp útba kellett ejtenünk. Először fél-, egy napos megállót terveztünk, végül fájó szívvel búcsúztunk három nap után. Mivel Reunion az Európai Unió része, sok tekintetben különbözik az előző szigetektől, kivéve a barátságos vendégszeretetet és a vendég vitorlásokkal szembeni megkülönböztetett figyelmet. Pl. a Les Galets marina a vendéghajósoknak az első két nap teljesen ingyenes (áram, víz, tusoló) és mikor mi kérdeztük, a harmadik napra mennyit fizetünk, a kikötőmester csak mosolyogva legyintet, örül, hogy itt voltunk.
Ilyen élmények után nehéz lenne azt mondani többet nem látom ezeket a gyöngyszemeket, remélem a gondviselő engedi, hogy ismételhessek, de akkor már Katival.
Vissza a jelenbe. Délután nagyon jót aludtam, ami hasznosnak bizonyult, mert az éjszaka megint rövidre sikerült. Este Jamienek nagyon fájt a lába, húzta a görcs, így fél tízkor Tarával húztam vitorlát, vagyis ő kormányzott, én rendeztem a vitorlákat, beszedtem a spiboomot, a hátralevő szakaszon valószínű nem lesz rá szükség.
Ezután feltöltöttem a diesel napi tartályokat, ez az új megoldással már gyorsan és viszonylag tisztán megy. Fél tizenegykor kerültem ágyba, a pihenés nem sokáig tartott, két óra lassú vitorlázás után éjfélkor leszedtem a vitorlákat és újra motorozunk. Jamie jobban van, innentől ő a soros az őrségben háromig.
—–

TT

Tags:

Bár nem vagyok babonás, a 13.-a jó, hogy nem péntekre esik. Jamietől háromkor vettem át az őrséget, nagyon jól haladunk a kedvező 23-24 csomós hátszélben. Kora reggelre várható szélerősödés, ezért nem bántam, hogy én vagyok a soros, ráadásul a hátszelezésben és az egyre hízó hullámokban a hajó már nem is olyan mintha mosógépben lennék, hanem olyan mosógépben, ami egy másik mosógépben van. A kokpitban igaz feküdni most nem lehet, de jól kiékeltem magam és nem röpködök, mint az ágyamon. A szél rövidesen harminc csomóra erősödött és ez délutánig ki is tartott, kicsit északiasodik, így mi is csúszunk délnek a rottáról, de nem sokat. A reggeli rádiózás nem sikerült, csak hangfoszlányokat lehetett hallani, de gondolom hasonló körülmények vannak előttünk 250 mérföldre.
Délelőtt Jamie elég rosszul volt, etette a halakat, azt mondja sokat használta a laptopját és az ugra bugra nem tett jót neki. Én igyekszem sokat pihenni, mert így is minden éjszaka többször riasztanak, de rossz időben le se fekhetek, ezért fitten kell maradnom.
Kora délutánra Jamie jobban lett, ennek egyik jele, hogy levest főzött és délután már a kormányőrséget is vállalt.
A teljesítményünk mindjárt javul, ha van szél és az iránya is jó. A megadottnál megint többet vitorláztunk, mert a vitorlaváltáskor értük el a madagaszkári útpontot és itt harminc fokot fordultunk nyugatnak. Az éjszaka első fele csendesen telt, éjfél felé már túl csendesen is, mert a szél folyamatosan csökken.
Pozíciónk:UTC.:10:00. Lat.:27°20,4’S. Lon.:045°17,4’E. Megtett táv.:149tmf.
—–

TT

Tags:

Háromkor a szél már 160-170°-ról fújt, így végre vitorlát lehetett húzni. Szegény Jamie-nek ez nem esett jól, de hát kár lett volna a kedvező szélben motorozni. Kisebb problémák megint voltak, Jamie szerint Tara kötötte le a harmadik reff kötelét az árbocnál a csörlőre és még jó erősen rá is csomózta, amit én nem láthattam, mert az ellentétes oldalon dolgoztam. Jamie-nek csak kormányozni kellett, de ezt még gyakorolni kell. A sok vitorlalobogtatásnak az lett az eredménye, hogy leszakadt a Lazy Jack bal oldala, illetve csak azt hittem leszakadt, később kiderült, az utolsó fül szakadt le, amit reggeli után Tara szépen visszavarrt és innen megint működik a Lazy. Kihúztuk a Yankeet is, közben Jamie valamibe belerúgott és azt mondta eltört a kis lábujja. Megnéztem és szerintem nem, csak megütődött és szerencsére nekem lett igazam. Ezek után Jamie nagyon gyorsan aludni ment, én az egyre erősödő szélben "elszórakoztam" a vitorlákkal, a meglehetősen nagyra növő hullámzásban mentőmellény, hevederrel a biztonsági felszerelés, főleg, hogy a többiek alszanak, bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy egy éjszakai ember a vízben gyakorlatot meg tudnának csinálni.
Hétkor a rádiózás sikerült a Voyagerrel, jól haladnak, az Arriana és a Seven Heaven, akik előbb indultak, szerencsésen megérkeztek Richards Bay-be.
Míg Tara Lazyt varrta én a napi tartályokat töltöttem, összeállítottam egy egyszerű megoldást, amivel a következőkben gyorsabb és remélhetőleg tisztább művelet lesz a töltés.
Ezután bőséges reggeli, részemről egy kis pihi, a többiek is lazítanak, de a kokpitban, kell a folyamatos őrség, nem csak a hajózó út miatt, de a szél is elég változékony. Tara szépen varr, két szakadt sortomat is megvarrta, amiket előzőleg már én is javítgattam, de nem sokáig tartott.
Délután krumplifőzeléket főztem, hozzá marhapörköltet melegítek. A konzerválási eljárás nagyon jól bevált, fogok szerezni egy ilyen kukta betétet. Jamie alszik, ha felébredt kajálunk, sötétedés előtt valószínű kitesszük a bal oldali spi boomot, mert éjszakára erős szél várható, jó lenne hátszelezni.
A szél egyre erősödött, öt órakor nem halogattam tovább, elkezdtem kitenni a spiboomot a baloldalra. Elég becsületes hullámok voltak és fél szeleztünk, gyakorlatilag derékig eláztam. Jamie segített, de nem értette a kiejtésemen, melyik kötél van útban, bár ezt mondanom se kellett volna, annyira nyilvánvaló volt. A hozzá nem értést hangerővel kompenzálva. Kis veszekedés lett a dologból, de estére lecsitultak a kedélyek. Azt mindenesetre sokadszor is megállapítottam, a legtöbb embernek megfejthetetlen talány a hajón levő kötelek rendszere, pedig egy normál cruiser yachton egyrészt közel nincs annyi kötél, mint egy versenyhajón, másrészt teljesen logikus elrendezésben vannak elhelyezve. Alapvetően a sott kötelek és az orrvitorla betekerők mindig a kokpitban, a reff, nagyvitorla felhúzó és spiboom kezelő kötelek a kabin tetőn, a felhúzó kötelek az árbocon, ráadásul minden stopper feliratozva van angolul. Így aztán sott kötelet felesleges keresni a kabintetőn, stb. Egy szó mint száz, a kötélkezelésre egyre nagyobb figyelmet fordítok, mert látom ez probléma.
Miután a boom elő lett készítve, csak a szél fordulására vártunk. Fél tízkor szólt Tara, hogy a szél folyamatosan 100°alatt van, először beszedtem a yankeet, majd motort indítottam, akkor már Jamie is a fedélzeten volt és leszedtük a grószt, Tarával lekötöttük, majd kitettük a jobb oldali spiboomot is a gibnek. Jamie a kormánynál volt, a lábsérülése miatt se nagyon akarom, hogy ilyen időben elöl dolgozzon, különösen, hogy a hullámok közben négy méter körülire nőttek, a szél fütyül, minden úszik a tajtékban és persze tök sötét van, a Hold még nem jött fel. Mi is mentőmellény és hevedert használunk, amit enyhe időben nem szoktam, tekintettel a 90 cm magas fix korlátnak. A mostani manőver hibátlanul sikerült és pont időben, mert alighogy kész lettünk a szél tovább fordult és mi pillangózva pontosan az új útpont irányába tudunk vitorlázni, ami már Durban mellett van. Ekkor már fél tizenegy volt, ma sem lesz hosszú az éjszakai alvás.
Pozíciónk UTC.:10:00. Lat.26°29,7’S. Lon.:047°54,44’E. Megtett táv.:92tmf,(nagyrészt széllel és áramlattal szembe motorozva).
—–

TT

Tags:

Ötkor kifogyott az első napi tartályból a gázolaj, kihagyott a motor, gyorsan átkapcsoltam a második tankra. A diesel AC pumpát még éjfélkor bekapcsoltam, de szinte semmit nem töltött, ez nem jó jel, előrevetíti egy undok, diesel szerelés árnyékát.
A szél gyenge, de továbbra is dél-nyugatról fúj, nem akar befordulni. Kihasználva a motorozás kevés előnyét, reggelire pirítóst készítettem az elektromos sütővel. Utána kis pihi, tíz után fogtam neki a diesel rendszer szerelésének. Kicseréltem egy beroppant üzemanyag csövet, de a rendszer ettől nem lett jobb, csak én lettem gázolajos nem mondom mettől meddig. A fő kérdés az, megfelelő-e az AC pumpa a rendszerben.
Amíg szereltem leállítottam a motort, a plotteren szépen lehetett látni az áramlat okozta sodródásunkat észak-nyugatnak a track-en (nyomkövetőn). Tara fürdött egy jót az Indiai-óceánban, én az izzadságban az elég meleg motortérben. Ezek a szkiper és hajótulajdonos kiváltságai.
Az AC pumpa olyan forró volt, hogy a következő kísérletig le kellett állítanom, addig újra motort indítottam és megebédeltünk. Éppen elég lett a tegnapi palóc babfőzelék maradéka, igaz ma már csak Jamie-nek jutott egy kevés hús.
Ebéd után a régi ötlettel raktam össze a rendszert, egy kézi üzemanyag pumpát iktattam a szívóvezetékbe, ezzel feltöltöttem a rendszert, innentől hibátlanul működik, talán túl gyorsan is tölt. Ez most csak provizórikus megoldás, a végleges kialakításhoz kellenek apró alkatrészek, valószínűleg már otthonról. Egyenlőre az is eredmény, hogy pár perc szereléssel kb. tíz- tizenöt perc alatt feltudom tölteni a napi tartályokat, remélem nem kell sokszor.
Az előzőekben már írtam, hogy egy hajózó útvonalon haladunk, sokszor négy, öt tanker és cargo hajó is van körülöttünk, fokozott őrséget tartunk.
A reggeli rádiózás ma kicsit sikeresebb volt, mint tegnap, a Voyager és a Miss My 250 mérfölddel vannak előttünk. A forgalmazás elég zajos, nehezen érteni a szöveget, de a mail rendszer is működik, igaz alapvetően csak naplemente körül, hajnalban nagyon gyengén. Az új grib és Jani barátom mailje is egybevágóan a szél további fordulását prognosztizálják, így várhatóan éjszaka tudunk vitorlát húzni, kérdés hány órakor.
A hullámok ugyan egyre nőnek és elég élesen kapjuk őket, a motor a fülem mellet dübörög, de azért megpróbáltam aludni. Ez megint csak szakaszokban sikerült, mert tízkor a pilot hibát jelzett, mikor Tara beszólt én már fenn voltam és mentem a kokpitba. A pilotnak nem volt kompasza, ami hibát szerencsére gyorsan sikerült kijavítanom. Az történhetett, hogy egy nagyobb hullám a darun levő dingit annyira meglódította, hogy az nekiütődött a gira kompasznak és az megszorult. Kicsit megütögettem és újra indítottam a pilotot és máris minden működött. Utána még a dingit két kötéllel jobban rögzítettem, hogy ne érjen a kompaszhoz legközelebb.
Az éjféli váltáskor egy pillanatra kihagyott a motor, villámgyorsan kiugrottam az ágyamból és átkapcsoltam a második napi tartályra. Mindebből a társaim azt hiszem semmit nem vettek észre. Remélem, háromig még tudok kicsit aludni, mert úgy néz ki, ekkor lehet vitorlát húzni.
Pozíciónk:UTC.:10:0 0. Lat.:25°34.1’S.Lon.:049°17,3’E. Megtett táv.:110,5tmf.
—–

TT

Tags:

Older Posts »