Feed on
Posts
Comments

Az éjszakai őrség 6-8 csomós szembeszélben telt, így a vitorlázás elmaradt. Reggel iszonyatos párás idő lett, így a nap felkeltét is felhők mögött élvezhettem csak. 8 óra tájban végleg elült a szél és iszonyatos köd ereszkedett le. Még egy hajóhossznyit sem lehetett előrelátni. Visszakapcsoltam a radart és csak azt néztem kiguvadt szemmel. Szerencsére nem volt semmi az utunkban. Körülöttünk a nagyhajók ködkürtjei szóltak. Las Palmasban mi is vettünk egy kézi kürtöt, Tamás kicsomagolta és megpróbálta megszólaltatni. Egy vékony macskanyávogásnyi lehelet jött csak ki belőle. Én majd lefordultam a röhögéstől a kormányülésről. Miután elfogyasztottuk a kapitány omlettet, én elmentem aludni. A köd 11 óra körül szállt csak fel, én 1-kor ébredtem. Végre sikerült aludnom egy kicsit a nyugodt vízen. Ekkor már látni lehetett Gozo-t. Már csak 4 óranyira vagyunk a kikötőtől. Elpakoltam a spi bummokat, elrendeztem a kötélzetet, felpakoltam a puffereket. Már Málta mellett hajóztunk, csak gyönyörködtünk a szárazföldben. Egy idő után már látszott a kőrengeteg a szálloda sor a beach-el. Sok daru jelzi, hogy még több követ és betont szándékoznak felhúzni itt a tengerparton. Ez a rész már egyáltalán nem tetszett. Kifejezetten lerontja a sziget látképét. Aztán egyre közelebb értünk Valettához, ahol már sokkal szebb kép fogadott. A jellegzetes házformák és színek, az erkélyek, a rengeteg templomtorony. Nem győztem kattintgatni a fényképezőt. 16:40-kor a Norvik parthoz kötve állt az Msida kikötőben. Jani már a mólón várt bennünket, segített a kikötésben.
Megérkeztünk!  Meg-ér-kez-tünk!!!! Nagyon jó érzés! Az egészet még tetézte, hogy Jani is itt van. Nagyon örülök, hogy itt és most, és hogy ilyen körülmények között találkoztunk újra.
A kikötő mester itt nagyon laza, mondta, hogy majd ha kell áram és víz (ezekért itt külön kell fizetni) menjünk be az irodába. A hajó papírokat is majd vigyük be, amikor akarjuk. A nagy beszélgetésben és örömködésben nem siettünk a hivatalos dolgok intézésével. (Így még wifi-nk sincsen egyelőre.)
Tamás prezentálta a vacsorát. Janival mi közben elmentünk kenyeret venni. Én egy kicsit nehezen léptem szárazföldre, harmadik nekifutásra sikerült elhagynom a biztonságot jelentő Norvikot.

Mila

Tags:

A tegnapi napló már egy picit belenyúlt a mai napba. A reggeli események már múlt idő nekünk, de voltak érdekes dolgok. Először is Tamás szerintem végig izgulta az éjszakát, hogy legyen szél és ne kelljen motort indítani. A hűtő csonkon felfedezett repedés nagyon nagy és nagyon aggasztotta Tamást. Ha az az alkatrész megadja magát, nem tudunk motort használni. Reggel gyorsan befejeztem a naplót és elküldtem őket a tegnapi nappal együtt és letöltöttük a gribet. Csak azt láttuk, ott is amitől féltünk. Nem lesz szél.

Mire másodszor kidugtam a fejem a cockpitbe már a víz teljesen sima volt és még szellőnek sem volt nyoma. Beszedtem a groszt és utána kisvártatva a yenkee-t is. Kiderült, hogy van egy 0,9 csomós áramlat alattunk, ami pont Málta felé visz. Ez jó hír, 5 nap alatt oda is érünk. ??

Ami most pozitív volt a szélcsendben, hogy legalább a szerelés nyugodt körülmények között zajlik. Nem tudom ki szerelt már közületek hajó motort vitorláson. Aki csinálta tudja, hogy szinte nulla tér van a szereléshez. A Norvikon sem jobb a helyzet, annak ellenére sem, hogy itt elég nagy a motor tér, cserébe viszont rengeteg cső és gépezet van ebben a térben. Tehát végeredményben itt sincs nagy hely. Tamás szerint én úgysem fogok beférni ezért neki állt ő a javításhoz. Korábbi naplóbejegyzésben már lehetett olvasni, hogy fém ragasztóval egyszer már összetákolták ezt a csonkot. Most kiderült, hogy aki annak idején ragasztotta, az nem csiszolta le a festék réteget és nem a fém a fémmel ragadt össze. Emiatt is lehetett, hogy elindult a szivárgás. És még egy jó hír jött: az a repedés, amit Tamás felülről benyúlva repedésnek gondolt, valójában csak egy karcolás, egy festék hiba. Ami azért megnyugtató. Főleg, ha hozzávesszük, hogy nem megfelelően lett megragasztva, lehet, hogy most tartósabb munkát fogunk végezni. Amikor Tamás kibújt, én is vállalkoztam, hogy megpróbálok beférkőzni és csiszolni, mégse a félkezű csinálja. Milliméterről milliméterre behajtogattam magam és sikerült egy jó pozíciót találnom. (Később kiderült, hogy összelapítottam egy műanyag csövet, de javítható volt.) Ezután Tamás mászott vissza és megcsinálta a ragasztást.

Egy óra múlva kapott még egy réteget. 1/2 12 volt ekkor. Elvileg 1/2 3-ra már 60%-os lesz, akkor tudunk motort indítani. Viszont Tamás ekkorra már tényleg hulla volt. Egy jó kis pörköltet ebédeltünk, aztán elment lefeküdni.  Ebédnél ismét jó kedvünk volt, és tudtuk élvezni a jó időt, a gyönyörű tengert, a tiszta vizet körülöttünk. A sirályok is gyűltek körülöttünk. Leszálltak a vízre és itt pihentek a közelünkben. Igazi nyaraló idő van. Miután Tamás elment, kisvártatva kezdtem úgy érezni magam, mint a Balatonon. Akármerre nézek, fodrozódó vizet látok, csak én ülök egy lavórban. Szerencsére azért terjedt felénk ez a kis szellőcske. Ráadásul északról, nekünk ideális irányból. Egy csomó, két csomó három csomó, aztán megint kettő. Rettenetes vihar volt ez az előző abszolút szélcsendhez képest. Gondoltam egy yenkee-t kiteszek, legalább húzza a hajót, legyünk kormányképesek. Tényleg azt elfelejtettem mondani, hogy amíg délelőtt ácsorogtunk, senki sem akart minket eltaposni, senkinek sem voltunk útjába. Pedig iszonyatos hajóforgalom van körülöttünk. Vagyis szerencsénk volt, valahogy megint elkerültük a fő hajózó útvonalat. Egyszer egy cost guard hajó jött nagyon közel hozzánk, de nem jöttek ide ellenőrizni, elfordultak tőlünk.

Jelen helyzetben örültem a 2 csomós sebességnek is de Poszeidon még tartogatott kellemes meglepetéseket. Egyre élénkült a szél és annyira jó irányból fújt, hogy szinte felkívánkozott a genakker is. Tegnap, illetve ma éjjel már mindent bekészítettem, csak ki kellett tenni a bummot, lekötögetni, vitorla ki a zsákból, mehet fel. Ekkor Tamás bújt elő, gyorsan megkértem, hogy segítsen a shot húzásban. Aztán visszabújt aludni. A genakker szépen kiállt a szél 5-6 csomósra “erősödött” és mi hasítottunk. Ismét “baktat a teve a sivatagban a végtelenig”. Mindehhez gyönyörű napos időnk van, a tenger békésen hullámzik, a csendet a víz csobogása töri meg, sirályok halásznak körülöttünk. Leírhatatlan jó érzés. Most 1/2 6 van, Tamás is előbújt már, de mind a ketten élvezzük ezt a lágy ringatódzást, a menet zaj csendjét és nyugalmat. Eszünk ágában sincs motort indítani. Pont 5 perccel este 8 előtt jött egy piszok gyors szélforduló, először vártunk, volt már ilyen a délután folyamán. Egész nyugatira fordult a szél és utána visszaállt északinak. Most azonban nem csökkent az ereje és aggodalmasan kezdett egyre inkább tovább fordulni déli irányba, ami nekünk már szembeszél. Gyorsan kézbe kaptam a kormányt, de nem tudtam utána fordulni, a szél gyorsabb volt. Beggelt mind a két vitorla és szinte visszafele tolta a hajót. A hátsó kiömlő nyílásokon szökőkútként spriccelt be a víz. Én ekkor már elöl voltam, leszedni a genakkert. Ezt megúsztuk. Mire elraktam a vitorlát és visszamentem a szél megint az a kellemes északi volt, ami idáig repített bennünket. Fél óra múltán azonban stabilan átfordult keletire. Gyorsan lekötöztem a genakkert és zsákba tettem, mert eldöntöttük, hogy mostantól motorozunk. Épp besötétedett mire végeztem. Tamás van őrségben, neki esélye sincs leszedni a vitorlákat, ha valami gáz lenne. Mindenestre minden bekötő kötél a helyen maradt, ha éjjel tartós jó szelem lesz, visszateszem a genakkert. Közben Pantelleria mellett mentünk el (30 tmf-re), gyönyörűen látszódik a hegy és a fények. Most megyek aludni, már amennyire lehet ebben a libikókában. Ha motorozunk mindig ez az illegés billegés van. Pfuj!

Pozíció:UTC:12:00. Lat.:37°19’N. Lon.:012° 25,2’E. megtett táv: 17,4 tmf. (!)

Mila

Tags:

Tamás őrségei alatt mindig történnek izgalmas dolgok. Amikor én vagyok őrségben, 2 után már sokkal csendesebb minden. Azóta is gyönyörűen vitorlázunk. Egy nagyon méltóságteljes, nyugodt, ringató hullámzásban halad a Norvik. Ahogy Tamás mondja, “mint teve a sivatagban”.  Tényleg fantasztikus ez a passzát vitorlázat. Ha a szél lecsökken 10 csomóra, akkor is 4,5 csomós sebességgel haladunk. Mindezt kvázi hátszélben. Azért csak kvázi, mert a genakkert meg kell tölteni széllel, ezért mindig egy kicsit hátulról és oldalról kell kapjuk a szelet. Tehát most semmi más nem fontos csak a stabil szélirány. Az pedig sajnos nincsen. Az őrségem nagy része azzal ment el, hogy lekövessem a szél irányváltozását. Egyre inkább nyugati szélbe ment át, ami nekünk nem jó, mert lassan fordulni kéne, dél felé a Szicíliai-csatornába, hogy végre felvehessük a Málta irányt. Cserébe viszont kellemesen beerősödött a szél, így a reggeli váltáskor azzal fogadhattam Tamást, hogy 3 mérföld múlva elérjük a kijelölt forduló pontunkat. Át kéne cserélni a vitorlákat, ha ebben a szélben fordulni szeretnénk. Mivel az elmúlt időben gyengült és ismét északira fordult a szél, úgy döntöttünk, hogy kivárunk, el tudunk kezdeni délre tartani és megyünk ezen a takkon, ameddig lehet. A grib szerint este 8 körül Szicília déli partjaihoz közel lesz egy húsz csomós ÉNy-i szél, ami nekünk nagyon jól jönne, mert sem térben, sem időben, se előtte, se utána nem mutat jó szeleket sehol. Tehát egyelőre megbecsüljük azt, amink van és haladunk. Nagyon nyugis most a hajó. Tamás olvas, én pedig elmentem a délelőtti pihenőmre.
Kettőkor ébredtem, felírtuk a napi pozíciót és megettük a maradék levest. Bár a szél 10 csomó alá gyengült, de ez a passzát vitorlázat egyszerűen zseniális, 4-5 csomóval haladunk. Elérkezett a pillanat, hogy átszereljük a vitorlákat és takkot váltsunk. Most nem néztem az órát, minden flottul és gyorsan ment. Még úgy is, hogy a genakker felhúzót elfelejtettük áttenni a másik oldalra, így a már kihúzott yankee mögött kötéldobással bűvészkedtük át a felhúzó kötelet. Természetesen a szél most északiasodott, ami most minket inkább déli irányba térít a baloldalon kint lévő genakkerrel. De nem baj! Ha ezen a takkon is tudunk menni egy napot (vagy amennyit bírunk), akkor már nyert ügyünk van.
Kedves hajós társaim, ti, akik eddig azt mondtátok, hogy hátszélben nem érdemes vitorlázni, főleg egy ekkora tömegű hajóval, főleg viszonylag kis szélben, most vizsgáljatok felül a nézeteiteket! Hihetetlen, hogy egy ekkora tömeg ilyen jól megy hátszélben. Ezt a szokásos grosz-fok párosítással valóban soha nem lehet elérni. A grosz soha sem lesz akkora vitorlafelület, mint a genakker és a groszt soha nem lehet tökéletesen hátszélig kiengedni. Szinte én sem hiszek a szememnek, amikor 10 csomós szélben 5 csomó a sebességünk. (Kb. 0,5 csomós áramlat van alattunk.)
Sajnos ez a szél most nem úgy alakult, hogy nekünk kedvezzen. Még azzal sem lett volna baj, hogy rossz irányba megyünk, de mentünk. Sajnos a hullámok közbeszóltak. Volt egy hátulról jövő hullámzás és ezzel egy időben, egy hátulról 45 fokban jövő hullámzás. Ami időnként a hajót iszonyatosan megdöntötte és elcsavarta. Ezekben a döntésekben viszont a genakker teljesen kikerült a szélből, majd amikor visszabillent a hajó nagy csattanással ismét megtelt széllel. Mindennel próbálkoztam, meg olyanokkal is, amik tudottan nem hoznak eredményt. A genakker vészesen csattogott. Lementem, néztem Tamás békésen alszik, nem keltem fel. Csak el kell dobni a genakker shotját, előre rohanni és ráhúzni a zsákot. Így tehát leszedtem a genakkert, megszűnt a húzóerő. 19:30 volt ekkor. A szél közben teljesen északira fordult, egyetlen yankee-vel csoborogtunk a vízen, de legalább 3-4 csomó közt tudtunk haladni, ráadásul most már a jó irányba.
Az esti grib sem hozott vidámabb jóslatokat. Nem nagyon láttunk előttünk szelet. Mi után motort  több szempontból sem akarunk indítani, (csonk kímélés) úgy döntöttünk, hogy megyünk így, amíg visz a szél. Elmentem a szokásos pihenőmre.
Éjjel egy óra tájban arra ébredtem, hogy Tamás motort indított.  Reménytelen szélcsend, lögybölődés. Kimentem, sajnos rossz hírrel fogadott: a csonkon most már határozottan látszik a repedés. Jó lenne minél kevesebb motort használni. Azt is fontolóra vette, hogy most nekiáll a javításnak, 24 óra múlva megszárad a ragasztó és tudunk tovább menni, akár motorral is. Amíg ezen tanakodtunk, elkezdett a szél erősödni, 16 csomó környékén fújt, É és ÉK- i irányból váltakozva. Gyorsan döntöttünk, vitorlát húzunk. Én előkészítettem mindent a passzát szeles vitorlázathoz, genakkerrel a jobb oldalon. Közben támadtak bennünket a cargo hajók mindenfelől, Tamás ezeket védte folyamatosan. Nem megyek bele a részletekbe, 3 óra volt amikor ismét leállítottam a motort és grosz + yankee vitorlázattal haladtunk fél szélben irányba, 12 csomós szélben.
Tamás keze még mindég nagyon rossz, nem tudjuk őt erőfeszítős munkákra használni. Sajnos nem pihenteti, így most a javulási folyamat is belassult, sőt szerintem visszaesett. Ezért azt javasolta, hogy menjek el aludni, pihenjek, amikor vitorlát kell állítgatni majd felkelt.
Reggel 8-kor ébredtem, szembe szellő és vitorla csattogásra. Sajnos ezt a problémát csak motorral tudjuk megoldani. Tamás nekiáll most megragasztani, addig lögybölődünk. Valószínű nem fogjuk megvárni a teljes 24 órás száradást, a leírás szerint 3 óra múlva már 60%-os a kötés. Tamás gondolhatjátok milyen fáradt, minél hamarabb túl akar esni ezen a javításon. Most sietek, megyek neki segíteni.
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:38°0,2’N. Lon.:011° 23’E. megtett táv: 125 tmf.
—–

Mila

Tags:

Az éjszakai őrségem katasztrofális volt. Nem a sok hajó miatt, hanem a szél szépen befordult nekünk háttal. Inkább szellőt kéne írnom, mert itt könyörögtem neki, hogy egy picit jobban fújjon már, hogy legalább ki tudjak tenni egy vitorlát. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a kipufogó gáz, így teljes egészében a cockpit-ben landolt. Már minden talpalatnyi helyet kipróbáltam, de mindenütt ott volt. A gyomrom ezt rosszabbul bírja, mint a tengeri betegséget. Csak úgy tudtam meglenni, hogy valamit folyamatosan a szám elé raktam, hogy legalább a bűzt ne érezzem. A gyomromat azonban nem lehetett így átverni. Reggel 8-ra olyan hányingerem volt, hogy leköltöztem a szalonba. Alig vártam, hogy Tamás felkelljen és előre mehessek egy kicsit pihenni.
A grib file-ok nagyon megbízhatóak mostanság és ma délelőttre már kedvező hátszelet jósoltak. Még tegnap elhatároztuk, hogy reggel kitesszük a két bummot és bekészítjük a genakkert, hogy amikor megjön a szél, csak fel kelljen rántani a vitorlákat. Tamás sem aludt jól, őt pedig izgatta a motor térben megjelenő víz. Nem sok, de láthatóan egyre több. Lehetett akár a tegnap felszedett zsák is az okozó, de a tengelyen egy csepp sem jött be. Végül is kiderült, hogy az a kipufogócsonk, amit már egyszer ragasztani kellett, most újra kilukadt, onnan csöpög a víz. Éjjel többször is felkelt Tamás, hogy ellenőrizze a csonkot. Ha ez elreped, nincs motorunk. Szóval ő pedig ezért nem volt túl pihent reggel, így egy kicsit halasztottuk a bumok kirakását. Kb. másfél órát aludtam, de jól éreztem már magam és a szél is beindult. Nekifogtunk a passzát szeles vitorlázat felszerelésének. Ez két spi bummot jelent mindkét oldalra, az egyik oldalra a yankeet húzzuk, a másikra a genakkert. A passzát széllel hetekig lehet menni ezzel a beállítással. Nekünk most két nap hát szelünk ígérkezik.
Korábban Rotorman-nál is olvastam már erről az összeállításról. Most a gyakorlatban is kipróbálhatom. Én is izgatott vagyok, sok újdonságot tanulok. Tamás megszenvedett ezzel, ő csak leírásokból olvasta és eleinte nem sikerült neki jól összerakni. De most már annyira belejött, hogy ez a kedvence. Tegnap beszélgettünk én mondom, hogy a polár görbe szerint nem érdemes hátszélben menni, menjünk 3/4-ben, takk váltásokkal. Tamás csak mosolygott és mondta, hogy majd meglátom. És igaza lett. Hiába, a gyakorlat teszi a mestert! A spi bummokat a kívánt magasságra állítjuk és egy preventerrel az orrban lévő bikához, egy másik preventerrel a hajó közepén lévő bikához rögzítjük. Így a bumm se előre, se hátra, se le, se fel nem mozdul.
Azért mire mindent bekötöttünk (Tamásnak még mindig csak egy használható keze van) eltelt 3 óra. A genaker elsőre nem ment fel, valószínű lassan húztam és a zsák (mert zsákból húzzuk) félúton elakadt. Mindjárt gyakorolhattam is a genakker levételét. Átnéztük a kötélzetet végig simogattuk a genakkert, de nem volt semmi látható oka az elakadásnak. Aztán eszembe jutott, hogy versenyen is csak úgy lehet gyorsan felrántani a spinakkert, hogy nem nézünk fel, csak húzzuk, húzzuk ezerrel. Majd hátulról úgyis szólnak, hogy mikor elég. Másodszor én is ezt csináltam. Gyönyörűen felment, kidagadt a vitorla. A motor ekkor már üres járatban ment csak, mi pedig majdnem 6 csomóval száguldottunk. Még a jenki is kiment a bal oldalra és máris 6 csomó alá nem is ment a sebességünk. És végre a motor kikapcs, minket pedig a szél röpít és ringat. Teljesen más ringatás ez, mint amikor a hullámok kényük kedvük szerint dobálják a hajót. És most két napig így szeretnénk menni. Hurrá, végre vitorlázunk! Gyönyörűen süt a nap, békésen, komótosan jönnek a hullámok hátulról. Némelyik 2 méteresre is megnő, és hatalmasat tol a Norvikon. Néha egy-egy sirály pihen a víz felszínén, mi pedig ringatózunk, mint kis baba a bölcsőben. A zenét pedig a hullámok csobbanása adja, amint a hajó orra szeli a vizet. Iszonyatos jó érzés! Nah, már nagyon kellett ez nekünk!
Tamás lement, vacsorát készíteni. Gulyás leves fogja koronázni a napunkat!
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:38°14,96’N. Lon.:008° 45,9’E. megtett táv: 119 tmf.
—–

Mila

Tags:

Meet with Tarangini:
Two hours after sun rise some ship appeared 6 miles far front of us on our radar system. We thought it should be a fishing boat because it moved very slowly crossing our path. Later the AIS also plotted the ship: the name is Tarangini 164 feet long. It is definitely not a fishing boat. Some minutes later a wonderfull white body tall ship appeared. We tried to move close to him and standbay on radio. They called us and we exchanged a lot of information. It was our pleasure to meet with this wonderfull ship. They make a nice trip from april till december going to a tall ship race in Danmark. We wish you from here all our best on your whole jurney. Big whale be with you!
Reggel, pont váltáskor, Tamás a radaron látott előttünk egy hajót keresztben bóklászni. Azt gondoltuk, hogy valami halászhajó lehet, de pont jött egy cargo is szembe. Mind a ketten kereszteztük volna a hajó útvonalát. Kíváncsian vártuk mit fog manőverezni a halász. Egyszer csak szembefordult, és a Norvik és a cargo hajó között félúton, velünk párhuzamosan szembe indult velünk. Amikor látó távolságba ért, egy gyönyörű 3 árbocos kereszt vitorlázatú hajó rajzolódott ki (tall ship). Egyből elkezdtünk közelebb húzódni hozzá, hogy fényképeket csináljunk. Rádiót készenlétbe helyeztük. Kis vártatva meg is szólítottak minket.  Indiából indultak áprilisban és december végére tervezik a visszatérést Dániába, Norvégiába mennek, ott lesz egy tall ship találkozó (verseny). Most éppen Máltáról jöttek és Gibraltárba tartanak.  A hajó 164 láb hosszú, 47 emberrel a fedélzetén (32 utas, 15 személyzet), neve Tarangini. Email címet cseréltünk, jó utat, jó szelet kívántunk egymásnak. Amikor kérdezték, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk és mondtam, hogy magyarok, hosszú csend volt, majd jött a karakán válasz: még nem találkoztam ilyen nemzetiségű hajóval a tengereken. Legalább ez a pár fickó utána néz, hogy hol van Magyarország a térképen. Lassan mi is ismert hajós nemzetté válunk. ??
Nyugodt szélben, nyugodt vízen motoroztunk tovább. Annyira lenyugodott a szél, hogy Tamásnak be kellett vennie a yankee-t, miközben én aludtam a pihenő időmben. Már ébren voltam, amikor a motor nagyon furcsa szaggatott hangot adott. Kirohantam, körbenéztünk mindent, de minden kötelünk megvolt. Megnéztük a motorteret, minden rendben. Sajnos a zaj valami olyasmi volt, mintha valami hozzáverődne a hajótesthez. Felszedtünk valamit. Nem volt más választás, kényszer fürdőzés. Nem kellett mélyre merülnöm, azonnal látszott, hogy egy hatalmas műanyag zsák borítja a kihajtást és a csigát, majd kb. 1,5 m hosszan lifeg még a csiga után. Felszerelkeztem: búvárszemüveg, kés, ami a csuklómhoz volt kötve, súlyok a derekamra. Én kértem még egy kötelet ami a hajóhoz kötött, nem szeretnék elszakadni ilyen körülmények között a Norviktól. Kb. 3 órás küzdelem után sikerült levágdosnom a zsákot, ami két helyen is teljesen rá volt szorulva a tengelyre. Nagyon megörültem, mikor végre az utolsó kötődést is sikerült elvágnom. Teljesen rá volt szorulva a tengelyre, lehetetlen volt a késsel alányúlni, szinte millimétereket tudtam egy levegővel lebontani. A műszerek szerint 0,9 csomós áramlás sodort minket Tunéziába. A log szerint 3,2 mérföldet sodródtunk az egész művelet alatt. Én kétszer kijöttem hosszabb pihenőre az áramlással szemben, akár azért, hogy egy helyben maradjak, akár, mert gyakorlatilag folyamatosan úsznom kellett azért, hogy előre jussak a kihajtásig. Már az alga foltokat is kiismertem a hajó oldalán, onnan  tudtam, hogy hol van a kihajtás, hol kell lebuknom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon jók voltak a körülmények, viszonylag meleg víz (a műszer szerint 19 fokos, az én műszerem szerint azonban “ilyen” hideg), nincsenek nagy hullámok, világos van és napsütés. Jah, és jó távol voltunk a hajózó útvonaltól. El sem merem képzelni ugyanezt éjjel, viharban, part közelben a hajó út kellős közepén, ahol a cargo hajók nem igen kerülgetik az ilyen kishajókat. Szóval azt kell mondjam, mázlisták voltunk. Tamásban szerintem most véglegesedett az elhatározás, hogy beszerezzen egy pumpás víz alatti levegőztetőt, amivel gyakorlatilag egy-két merüléssel ugyanez megoldható lett volna. Max. 20 perc alatt végeztünk volna. Viszont végre hasznát vette a szigony puskájának. Az első pár merülésem alatt jelentős sebeket kaptam, véreztem, amire megjelentek a cápák, Tamás a fedélzetről őrködött, hogy távol tartsa a dögöket tőlem. Kettőt kilőtt, így a többiek számara már nem én voltam érdekes, hanem a két társuk.
(ugye senki sem hitte el a cápás sztorit, csak poén volt. A Földközi tengerben maximum macska cápák élnek, ők is nagy mélységben és nem esznek embert)
Komolyra fordítva a szót, nekem ez volt életem első víz alatti munkavégzése. Aki csinált már ilyent, az biztosan tudja miről beszélek. Az ember erőlködik a víz alatt, de nem vehet levegőt mint a szárazföldön, nem fujtathat, stb. Kellett kis idő, mire megszoktam, hogy a munkára koncentráljak és ne a levegő vételre. Az nincs és kész. Jó kis lecke volt. Eleinte még sok vizet is nyeltem, amit utálok. A legnehezebb megszokni, hogy nincs levegőd és ne arra koncentrálj, hogy mikor lesz, mert akkor nem tudsz hideg fejjel a feladatra figyelni. Érdekes érzés, most már ezt is megtapasztaltam. (És a siker élménye sem elhanyagolandó)
16:15-kor újra motort indítottam és ismét célba vettük a Szardínia alatti waypoint-unkat. Tamás elment aludni, neki rövid lett a délutáni pihenése. Egy kicsit csaltunk a napi pozíció felírásával, nézzetek el nekünk, hogy két órával később tettük csak meg!
Az esti rádiózás megint nem jött össze egyik frekvencián sem. Cserébe Tamás egy kitűnő tükörtojást csinált sült krumplival. Én ezután elmentem pihenni.
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:38°2,4’N. Lon.:006° 16,9’E. megtett táv: 117,5 tmf.
—–

Mila

Tags:

Reggel Tamás első szava, hogy franko szél van, húzzunk vitorlát. Szép lassan fel is küzdöttük a teljes vitorlázatot. Azért lassan, mert ugye mindent nekem kellett csinálnom, Tamás csak max. engedni tud köteleken. A másik ok pedig, hogy közben olyan menthetetlen álmosság jött rám, hogy legszívesebben már vízszintesbe kerültem volna. A lényeg azonban, hogy 10:30-kor leállítottam a motort és a Norvik ismét eredeti funkciójában pompázik: vitorlás hajó! Igaz, hogy nem száguldunk, igaz, hogy a szél is gyengül, de most ez van, ezt kell szeretni. A szél iránya stabilnak és jónak mondható, kb. 60 fokban tudunk rá menni, miközben a keleti irányunk is tartható. ( sajnos később dél fele kellett térni, hogy valamicske szelünk legyen) Már nagyon hiányzott egy stabil hajóállapot, mindenkinek elege volt ebből a lötyögésből. És természetesen a motor zúgásból is. Ahogy vízszintesbe kerültem már aludtam is. A napi pozíció felvételére húztam fel egy csörgőt, az ébresztett. De kipihentnek éreztem magam. Terveztem egy kis cica mosdást és valami kisördög azt súgta, hogy nem jó a szivattyú. Megnéztem és tényleg nem ment. Méregettem, vizslattam, sehogy sem jött oda a 12 volt. A vége az lett, hogy szétszedtem az összes csatlakozót. Nem volt szép látvány, teljesen el voltak korrodálva. Mindent kitisztítottam és működött szépen. Nagyon úgy tűnik, hogy az előző szivattyú leégés és ez a korrózió is meg a múltkori deck szivattyú baleset következménye, amikor is itt elöl mindent tengervíz borított.
Míg én elvoltam a kis szivattyúmmal, Tamás perkeltet csinált. Ismét első osztályút, de nem voltam annyira éhes, így maradt még egy adag vacsorára is. Tamás elment a pihenő idejére, én pedig itt maradtam a szikrázó napsütésben az egyre lanyhuló szélben a gyönyörű kék tengerrel körülvéve. A hajó nem rohan, de eddig rohantunk, most nincs miért. Valószínű most van az a szél fordulás, amit a griben is láttunk. Remélem kihúzzuk addig vitorlával míg ismét beerősödik. (Ha van egy pici szél is ami kidülleszti, nem szedem le. Csak akkor szedem be a vásznakat, ha majd elkezdenek csattogni a lanyhuló és pörgő szélben.) Bár közelebb kerültünk most Afrikához és az Afrika északi partja menten húzódó hajózó útvonalhoz, itt a forgalomból semmit sem érzünk. Egyetlen riasztás jött az AIS-tól, hogy 3,5 óra múlva egy hajó 6 mérföldre fog elhúzni mellettünk. Nem értem, hogy erre miért riasztott, hiszen a riasztási távolságnak 2 mérföld van beállítva. Biztos ő is unta már magát és gondolta történjen valami.
A szél vészesen csökken, de nem adjuk fel. Mindjárt este 8 óra a rádiózás ideje, legalább a motor nem fogja zavarni a rádiózást. Sajnos nem jött össze a kapcsolat Józsival. Mind a két megbeszélt frekvencián próbálkoztunk, de nem jött válasz sehol sem. Közben a 7 MHz -es frekvencián piszok gyorsan lejött a legfrissebb gribünk. Ez a 7 MHz nagyon vicces. Olyan energiája van, hogy bekapcsol tőle a tv és bizonyos lámpák villognak az adás ritmusára.
Sajnos a grib nem sok szelet jósolt nekünk egészen holnap estig. Egyértelmű volt a döntés, hogy nem lobogtatjuk tovább a vásznakat, hanem vas genakkerre kapcsolunk. Kihasználva a lehetőséget megint felkúszunk egy picit észak felé. Egyrészt túl közel kerültünk már az afrikai hajóúthoz, másrészt Szardínia alatt lesz majd jó szelünk. (Harmadrészt Tunéziát szeretnénk elkerülni, a homok vihar miatt.)
A ma reggeli motor leállítást véletlenül a tegnapi naphoz írtam be, a naplóba. (A dátumok már régen összefolynak itt a hajón) amikor este írtam be az újabb motor indítást, egy pillanatra el is hittem, hogy már több mint egy napja vitorlázunk. Csak amikor visszamentem a cockpitbe mondtam Tamásnak, hogy valami nem stimmel, akkor oldódott meg a probléma. Egyszerűen az idő dimenzió annyira kitágult, hogy az ilyen közeli események nem érzékelhetőek. Erre mondják, hogy elvesztette az időérzékét. Persze, hogy elvesztette, hiszen nincs szüksége rá ??  Egyébként nagyon klassz érzés, mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasonló érzékvesztésem akkor volt, amikor sokáig voltunk lent egy barlangban. Ott sem tudtuk lent, hogy nappal van vagy éjszaka.
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:37°44,8’N. Lon.:003° 56,6’E. megtett táv: 91 tmf.
—–

Mila

Tags:

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy Tamás sokkal jobban van. Ennek ékes bizonyítékaként finom gulyáslevest prezentált ebédre. Igaz, hogy a jobb kezét alig használja, de úgy érzi, hogy csak egy izomrándulásról lesz szó, ami esetleg pár nap alatt helyre jön. Ha van az olvasók között gyógytornász és tud így látatlanban praktikus tanácsokkal segíteni, szívesen veszem.
Mára helyre állítottuk az őrség rendjét, azaz én vagyok éjjel kettőtől, délelőtt Tamás, délután megint én. Az, hogy leszedtük a vitorlákat mindenképpen jó döntés volt, mert éjszaka nem sok szél volt, az is összevissza fújdogált, de leginkább szépen átfordult keleti szélnek.
Most jön az a szakasz, amitől féltünk, amit el akartunk kerülni. A grib file-ok és Zoli információi alapján is úgy néz ki, hogy nem lesz nagy vihar, simán szembe tudunk motorozni. Mi is ezt tapasztaljuk és ezért már tegnap este óta tartjuk a keleti irányt.
Nagyon érdekes most a helyzet. A szél szemből fúj kb. 10 csomó környékén, viszont hosszú nagy hullámok jönnek hátulról. Ettől az egész tengernek van egy nyugodt hangulata. Remélem, minél később fogja a keleti szél felbontani ezt az egyensúlyt.
Az ebédnél Tamás megkívánta a palacsintát, ahogy beszélt róla természetesen én is letoltam volna egy párat. Így lett az, hogy Tamás elment a délutáni pihenőjére, én pedig bekevertem 2 adagnyi tésztát. A kisütéssel vártam egy kicsit, hogy majd frissen felébredéskor legyenek meg. Közben a tenger is kezdett átalakulni. A nagy hosszú, hátulról jövő hullámokra apró kisebbről induló hullámok szuperponálódtak. Ezek egyre nagyobbak lettek és rövidek. Pont szembe mentünk a széllel, pont szemből kaptuk a hullámokat. Engem ez a változás a konyhában ért palacsintasütés közben. Pont mire mindet kisütöttem a gyomrom is kisütötte, hogy nem van ez így jól.
Ekkor már Tamás volt a kormánynál, elmentünk jobbra 20 fokot, hogy legalább szögben szeljük a hullámokat. Még szerencse, hogy korábban összeszedtünk ennyi tartalékot. Most pontosan keletnek megyünk. Meghánytuk vetettük a vitorlahúzását is, mert a szél 16-18 csomóra stabilizálódott, de kiderült, hogy a Norvik nem tud jól krajcolni, csak veszíteni fogunk rajta. Maradtunk az eredeti tervnél, hogy motorral kibekkeljük ezt a szembeszelet. Igaz, hogy kb. 3 csomóra csökkent a sebességünk, de még mindig gyorsabb, mintha krajcolnánk.
Én gyorsan visszavonultam pihenni. Amikor éjjel kettőkor leváltottam Tamást, már sokkal nyugodtabbak voltak a hullámok, a szél egy picit északabbra fordult és 10-13 csomóra mérséklődött. Ez maradt a reggeli őrségváltásig. Hajó ma éjjel sem sok volt. Reméljük, hogy ebből lesz az az északi szél, ami minket Máltáig repít. Pontosítottam az úti tervet is. E szerint kedden délben érkezünk Máltára.
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:37°43,0’N. Lon.:002° 0,2’E. megtett táv: 128 tmf.
—–

Mila

Tags:

Ebben az ide-oda billegésben lehetetlen aludni. Folyamatos izom munka kell az agyban, hogy ne guruljál jobbra balra. Én még nem szoktam meg ezt, így nem neveznem alvásnak amit pihenő időmben műveltem. Érzem is napközben az alvás hiányát. Szerencsére ezen a környéken nincs nagy hajó forgalom, sőt meg halászhajók sincsenek, így nagyon nyugisak az éjszakai őrségek is. A létfenntartáson felül egyetlen fontos dolgunk van, a jó szél taktika folyamatos alakítása. Egyenlőre nagyjából minden úgy van, ahogy jósolták: gyenge össze-vissza szelek vannak. A nagy vihart már nem látom, ami elé siettünk ide. Tartjuk magunkat a tervhez és motorozunk inkább kelet felé, de úgy, hogy északra is haladjunk, hogy teret nyerjünk, no meg minél messzebb akarunk lenni Afrikától. ( ahol legyekre és szembe szélre számítunk) Ezzel kerülünk legközelebb az úti célunkhoz. Nem tervezünk semmiféle nagyobb kitérőt, egyenlőre nincs rá okunk.
Már-már eseménytelenül telt a mai nap, amikor az esti pihenése után Tamás kidugta a fejét és örömteli arccal mondta, hogy 16 csomós szelet látott a műszeren. Én itt kint nem érzékeltem, hogy olyan jó szél lenne, hogy érdemes azért vásznat húzni, de így legalább történik valami. Ha már beleegyeztem a vitorla bontásba. Egy stabil 3/4 es szélhez irányt is kell majd változtatnunk. Elkezdtem pakolni a kockpitben, hogy csak azok legyenek ott, ami a vitorlázáshoz kell. Tamás pedig az oldalra kirakott bumm shot kötelet akarta behozni középre. Sajnos, sem a preventer nem volt bekötve sem a bumfék nem volt feszes és amint kivette a szemet, a bumm szabaddá vált és elkezdte követni az billegést, azaz átcsapott a másik oldalra majd vissza. Magával rántva Tamást aki fityeget a shot kötél végén. Sajnos nem úszta meg sérülés nélkül, a bumm hatalmasat rántott a jobb vállán, kificamította. Iszonyatosan fájlalta a vállát, a kezét nem bírja felemelni sem. Kent rá egy kis flector kenőcsöt, az valamit javított a helyzeten. Így a vásznak kirakásában csak annyit segített, hogy felhúzáskor szélbe kormányozta a hajót. Ezzel a balesettel egy csapásra megváltozott minden a hajón.
Nálam volt flector tapasz, még azt is tettünk a vállára. Az esti őrséget elvállalta, tekintve, hogy nagy ramazurira nem számítottunk. Ja és közben elfogyott a szél, beszedtem mindent és ismét motorozunk. Még egy örömteli esemény történt, amit azonban ez a baleset teljesen beárnyékolt: 18:35-kor átmentünk egy nagy vastag kábel fölött. Nézem a térképen ott is jelölve van pontosan észak déli irányú és körbeköti az egész földet. Egy nagy 0 van odaírva a vonal mellé. Tamás megjegyzése: egyre inkább otthon vagyok, ismét a keleti hosszúságon vagyunk.
Nem tudom, hogy fog főzni így Tamás, valószínű nekem kell két kezet adnom hozzá. Mint ahogy most én adom rá a kabátot is.
Csak reménykedni tudok, hogy hamar meggyógyul!
(24-e reggel van, és Tamásnak sikerült aludnia, igaz, hogy fájdalom csillapítót kellett bevennie az éjszaka közepén, de reggel már sokkal jobban érezte magát, 10 cm-t is fel tudta emelni a kezét. Ne izguljatok! Próbálom rábeszélni ilyen nyakba akasztott pihentető kötésre. Hajlik rá :) )
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:37°15,7’N. Lon.:000°33,964’W. megtett táv: 127 tmf.
—–

Mila

Tags:

Olyan párás a levegő, hogy az esti naplemente után szinte azonnal vizes lett minden a kokpitben. A víz békés, bár időnként kapunk olyan hullámokat, amikről nem lehet tudni, hogy honnan keletkeztek. Valószínűleg valahonnan visszaverődtek. Jól haladunk, az áramlatok segítenek 6 csomó környékén tartani az átlag sebességet.
Úgy néz ki, hogy szerencsésen húztuk meg a rottánkat. Mellettünk 5 mérföldre, mint a szorgos kishangyák, mennek a hajók. Sikerült a hajózási útvonalon kívülre kerülnünk. Az Atlanti-óceánon, ha már 5 hajóval találkoztunk, akkor forgalmas hajóútnak minősítettük. Most nézzétek rá a képre, meg megszámolni sem érdemes őket. Néhány part menti halászhajó hozott némi izgalmat az éjszaka monotonitásába. Szerencsére kevesen voltak es jól ki voltak világítva. Igaz, AIS-uk nem volt, de a radaron szépen látszottak. Tamás hajnali fel négykor váltott.
Napközben tovább elemezgettük a frissen letöltött szél adatokat, de nem lettünk okosabbak. Marad minden az eddigi terv szerint.
Kaja: lightos, joghurtos reggeli, ebéd saláta dresszinggel, tonhallal es pirítóssal. Uzsonna rókagomba krém leves.
Sajnos a hullámok egyre nőnek, hátulról jönnek egy gyenge szél kíséretében. Az eredmény, hogy rendesen illeg billeg balra jobbra a hajó es a kipufogó gáz is bejön. Egyelőre nincs mit tenni. Cserébe nagyon jól haladunk. Annyira közel mentünk a partokhoz, hogy a telefonom adta internet teljesen használható volt. Gyorsan kihasználtam es elküldtem a tegnapi naplót a blogra és az induláskor készített fotókat is feltettem Katinak a szokott helyre.
Este, 9 felé Tamás elment aludni. Nem sokkal utána elérkeztünk egy forduló ponthoz Cabo de Gata alatt, ahol egy picit északabbra vettem az útirányt. Jelenleg 56 fokra megyünk. Már a forduláskor is figyeltem, hogy mintha stabilan erősödne a szél és így, hogy fordultunk már stabil 3/4 szelünk van. Vártam egy picit (45 percet), aztán úgy ítéltem meg, hogy ez már használható szél a motor mellett is. Ez annál is inkább jól jött, mert kaptunk egy fel csomós szembe áramlást. Kitettem a yenkeet, ami kb. 1,5 csomós gyorsulást hozott, és egy kicsit enyhítette a dülöngélésünket. Tehát a természeti erők harcát a szél nyerte 1 csomóval. A szél egyre erősödött, komolyan elgondolkodtam egy full vitorlázaton, de végül is elvetettem. Sajnos igazam lett, 3 óra múlva megint lecsökkent a szél és elkezdett forgolódni. Beszedtem a yenkee-t, ne csattogjon.
Pozíció:UTC:12:00. Lat.:36°31,3’N. Lon.:003°01,4’W. Indulástól megtett táv: 119tmf. (20,5 óra alatt)
—–

Mila

Tags:

Éjszaka nagyon rosszul aludtam, szinte semmit. Még egy utolsó borotválkozás és neki fogtam az utolsó simításoknak, elpakoltam mindenemet a szekrényekbe. Azután 3 tálca tojást konzerváltam: vékonyan bekentem őket zsírral. Tamás hosszas tépelődés után neki fogott a motor olaj cserének. Utálja. A levegő szűrőt is kitisztította. Amíg Tamás gepeszkedett, én próbáltam aludni egy kicsit, sikerrel. Aztán egy nagyon ütős kapitány omlett koronázta a napot.
Holnaptól a Norvik hajónaplóján tudtok minket követni, no meg a fenti AIS linkek valamelyiken.

Magyar és helyi idő szerint 17:30-kor a Norvik elindult Málta felé.

A kikötőben elég erős keleti szélet tapasztaltunk, de ez nem szegte kedvünket, számítottunk a szikla melletti csőhatásra és az időjósok előrejelzésére, miszerint kint a nyílt vízen nyugodtabb lesz. Mikor már mindennel készen voltunk és a bicot pakoltuk volna el, a homlokomra csaptam, mert a fizetéskor nem adta vissza a recepciós a két belépő kártya utáni kauciót (ezt mindenhol kp.-ben kérik). Cajgával alig 5 perc alatt megjárom az utat, uzsgyi tehát vissza a recepcióra. A hölgy nagyon megörült, hogy visszajöttem, mert neki ez hatalmas problémát jelentett. A 20 eurósunk már be volt téve egy borítékra és ráírva az összes adatunk. Állítólag már írt egy email-t is nekünk, hogy értesítsen a feledékenységről. Újabb ékes bizonyítéka, hogy hogyan lehet jól hozzáállni a dolgokhoz. Nem lenyúlta, nem arra játszott, hogy a kaució ott maradjon. Hol vagyunk mi ettől! Sajnos ez nekik természetes, nekünk pedig hír értékű. Nagy megkönnyebbüléssel tépte szét a borítékot és ő köszönte a legjobban, hogy visszamentem.
18:30-kor bújtunk ki az öbölből és álltunk rá a rottára. Amennyire az irányunk engedi a spanyol partokhoz megyünk közel.

IMG_20150621_175000

Itt kint az az időjárás fogadott, amit jósoltak. 5-10 csomós szél, nekünk 30 fokról balról, tehát kvázi szembeszél, de olyan gyenge, hogy a tengert sem korbácsolta fel, alig hullámzik. Motorozunk, ahogy terveztük. Igyekszünk szerdáig eljutni a 0° 26′ keleti hosszúságig,  Cartagena magasságában, hogy kikerüljük az akkora jelzett erős keleti vihart. Terveim szerint onnan már irányba tudunk állni Málta fele. Ez ugyan kerülő, de majd napról napra finomítjuk a gribek alapján. Nem szeretnénk Afrika partjainál hajózni!

IMG_20150621_175011
Amikor két napja átálltunk a Spanyol kikötőbe a plotter azt mutatta, hogy a szárazföld belsejében vagyunk. Egy kicsit zavaró, de szerencsére nem voltunk egyedül egy pár AIS-es hajó is ott volt körülöttünk. Újra indítottuk az egész rendszert, de a helyzet nem változott. Valami zavaró dolog lehetett ott, mert a mai induláskor is a szárazföldön voltunk a plotter szerint. Csak amikor már jócskán az öbölben jártunk, akkor állt helyre a mutatott pozíció. Érdekes, hogy a tableteken futó alkalmazásban pontosak voltak a koordináták, ott mutatott bennünket, ahol voltunk.
A másik zavaró tényező, hogy a plotter folyamatosan AIS hibák miatt csipogott, 2 percenként tudomásul kellett venni egy gomb nyomással. Tamás mondta, hogy ilyet máskor is tapasztalt, de csak akkor amikor rengeteg AIS hajó volt körülöttünk.

IMG_20150621_182629

Amikor kiértünk a “tömegből” visszakapcsoltam az AIS riasztást. Most már tényleg jó, ha figyelmeztet előre!
A sebességünk 5,2 csomó, de néha amikor elkap egy áramlat, 6 csomó fölé is kúszik a sebességünk. Viszont egy picit le is terít a rottáról. Az alábbi képen jól látszik, hogy hol kapott el az áramlat. A piros vonal a hajó orrát mutatja, hogy merre áll, a zöld vonal pedig a tényleges haladási irányunk. A kék az áramlás vektor.

IMG_20150621_193931

IMG_20150622_102317

Hátranézek, nézem a távolodó Gibraltárt.

IMG_20150621_183428

Szépen lassan a párás levegő kiradírozza a kontúrokat, csak a párafüggöny marad.

IMG_20150621_192626

Megint a végtelen vesz körül. Mámoros érzés ez nekem. Megint megyek oda, ahol a legjobban szeretek, a végtelen közepébe. Talán az indulás, a megérkezés vágya és a mindjárt körül ölelő végtelen nyugalom ami borzolja a hátamon a szőrt. Mindegy is az ok, de határtalanul örülök és jó megint menni. Gyönyörűen süt a nap, nem sajnálja az energiát. Nekitámaszkodom a bimini tetejének és átadom magam a végtelen nyugalomnak. Víz és víz minden felé. Apró csobbanások, ahogy a hajó orra széli a hullámokat. Már nem is hallom, nem is zavar a motor monoton duruzsolása. Csak a saját gondolataimat hallom. Az előbb 4-5 delfin úszott a hajóval versenyt. Nem vagyok egyedül!
A dimenziók is megváltoztak hirtelen. A távolság eltűnt, csak az idő maradt. Ami az előbb a szárazföldön 1 perc volt, most órákra tágult. Nincs mindjárt, csak a most van. Most kell élvezni nyugalmat, a szabadságot. Most semmi más nem irányít csak a tenger. Az ő szeszélyeihez kell alkalmazkodni csupán. Ő is olyan nyugodt és békés mint én vagyok.
—–

Mila
At 2015.06.22. 6:48 (utc) our position was 36°25.71’N 003°36.28’W Boastspeed: 2.2 Course: 040T Twd: 302T Tws: 2.4

Tags:

Older Posts »